Mit viseljen egy mai huszonéves az Operában?

Schiffer Miklós – fotó: Schram András

Milyen irányelvek mentén válasszon ruhát egy húszéves, ha az Operába készül? Honnan gyűjtsön inspirációt, ha már a szülei is a lezserebb vonalat képviselik? Minta híján hogyan feleljenek meg az öltözködési elvárásoknak? Schiffer Miklós stílusszakértő szerint a kulcsszó: a tisztelet.

A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.

– A mai huszonévesek már egy, az individualizmust piedesztálra emelő, fogyasztói társadalomban nőttek fel, ez a viselkedési és öltözködési szokásaikra is hatással van. Ön szerint ez miben nyilvánul meg?

– Többek között abban, hogy kontroll nélkül élnek. Az individualizmus szabadjára lett engedve, ami egyébként egyáltalán nincs ellenemre, de mégiscsak kellenének korlátok vagy szabályok, amelyeket illene betartani. A mai fiatal generáció otthonról is nagyon kevés jó tápanyagot kap, ehhez jön még hozzá a szabados gondolkodás. A „nekem tök mindegy”, „nekem mindent szabad”-hozzáállás a trendi.

Ugyanakkor a fiatalok egy része mintha elkezdett volna közeledni a klasszikus értékrend felé.

Nem azért, mert erre bárki rákényszeríti őket, hanem mert érzik, hogy gyökértelen a jelenlegi állapot. Van egyfajta éhség ebben a generációban a formálisabb irány felé, ami nem egyenlő az ötven évvel ezelőttivel, ez már egy újrafogalmazott irány. A „hoodie”, a melegítőnadrág, és a farmer mellett mintha kezdene visszatérni a minőségibb megjelenés.

– A zenei trendek is rányomják a bélyegét az öltözködésre, egy popon, hiphopon, r’n’b-n szocializálódott nemzedékről beszélünk, akik általában lazán öltözködnek, csak a vizsgákra vesznek fel „ünneplőt”. Milyen javaslatokat adna nekik, ha mondjuk az Operába készülnek?

– Ezt a generációt nem igazán érdeklik a tanácsaink… Erős szabályozásnak érzik, ha azt mondom nekik, hogy vegyenek fel egy fehér inget és egy kék zakót. Vagy van rá saját belső igényük, vagy sose fogja foglalkoztatni őket. Nézzük meg az ötvenes korosztályt az Operában: ők is nagyon különbözőek e tekintetben, pedig egy sokkal szabálykövetőbb rendszerben nőttek fel. Az ő szüleik még öltönyben jártak színházba, mindenkinek volt egy „templomos” öltönye, ebben mentek a misére, ezt vették fel az ünnepeken.

Ide kapcsolódik:
Ki kell-e öltözni, ha koncertre vagy operába megyünk?

Aztán jött az új világ, vele a szabadabb öltözködés, és akár egy kötött garbóban is elmentek az Andrássy úti Ybl-palotába vagy az Erkel Színházba. Ehhez társult egy magyar értelmiségi attitűd: divat volt a televízióba bejárni, és megfigyelhettük, minél okosabb volt valaki, annál rosszabbul nézett ki – vagy aki mégsem, arról egyből azt feltételezték, hogy felszínes.

Amikor Magyarország egyik legmenőbb írója egy író-olvasó találkozón nem az alkalomhoz illő ruházatban jelenik meg, arról azt gondolom, nem tiszteli meg azokat, akik közé megy. Mit várunk a mai húszasoktól, ha ezt látják maguk előtt? Ha az egyetemen a tanáraik farmerban oktatnak, az nem biztos, hogy jó példa. Félreértés ne essék, nem vagyok a farmer ellen, sőt, kifejezetten kedvelem, de a farmernak is megvan a helye. Az egy nagyon hibás társadalmi felfogás, hogy a melegítőnadrág és a farmer az öltözködés alfája és omegája…

– Ha már farmer: az Eiffel Műhelyházról amely elsősorban a fiatalokat kívánja megszólítani Ókovács Szilveszter főigazgató azt mondta, ide „a tervek szerint nemcsak kiöltözve, hanem farmerban is el lehet majd jönni”. Ez jó irány?

– Persze, be kell hozni az emberek életébe a kortárs művészeteket olyan módon, ahogy azt ők befogadni képesek. Ha úgy érzik jól magukat, hogy farmerban vannak egy ilyen helyen, azzal semmi bajom.

A lényeg az – és tudom, hogy ezt a szót ma nem szeretjük –, hogy valamifajta tisztelet legyen a megjelenésükben.