Papageno Radio
Blogok Purcell - Orfeo 30 „Ez volt az első nyilvános fellépésem énekesként" - Kolonits Klára a Purcell Kórus...

„Ez volt az első nyilvános fellépésem énekesként” – Kolonits Klára a Purcell Kórus indulásáról

Vashegyi Györgyöt, Gyurit 17 évesen ismertem meg Avar Zsuzsa néni legendás szolfézs-csoportjában. A csoport zenekarában egymás mellett ültünk – ő, mint oboista, és én, mint fuvolás. Hamar kiderült, hogy mindketten vezényelni szeretnénk, de ez csak neki sikerült, szerencsére. Én Karvezetés szakra nyertem felvételt és elkezdtem képezni a hangom.

1988-tól a Klembala Géza vezette ex-táncsicsos tagokból álló reneszánsz együttes tagja lehettem. Közben részt vehettem Gyuri egyik korai produkciójában a Régi Zeneakadémián, ahol Händel Acis és Galateáját adtuk elő. Kórusra nem volt pénz és lehetőség, így a quartettek 1-1 „kis” szólistával kerültek előadásra, némi eufemizmussal első és második nimfaként és pásztorokként voltunk feltüntetve a színlapon.

Gyurinak nagyon tetszett, hogy a kórusszólamok szólista arcéllel, de mégis kamarai igénnyel szólaltak meg. Nekem ez volt az első nyilvános fellépésem énekesként. Gyurinak már elsős főiskolásként a Gardiner-féle Monteverdi Kórus hangzása volt az ideálja, olyan hangképzéssel, ami idehaza egyáltalán nem volt megtalálható professzionális szinten sem.

Ez egyfajta hajlékony, vonalszerű, kevés és kontrollált vibrátóval rendelkező hangadás, és mi a reneszánsz együttesben ilyen hangképzéssel énekeltünk. Egyszer eljött a próbánkra (előzőleg én már be voltam avatva) és felkért minket – 6-7 embert –, hogy a hamarosan megalakuló kórusa gerincét képezzük, hiszen nekünk már nagy gyakorlatunk volt az együtt éneklésben, nehéz Bach-motettákat is megszólaltattunk koncerteken.

Ide kapcsolódik:
„A legszebb dolgot csinálom, amit csak lehet” – Interjú Vashegyi Györggyel

Úgy emlékszem, mindannyian belevágtunk, nagyon lelkesen. Talán hiányos a névsor, de Pásztor Katalin, Gyulai Csaba, Bárány Péter, Patay Péter, Pászti Károly, Mizsei Zoltán, Gavodi Zoltán, Koós László és jómagam alkottuk a derékhadat, és rengeteg kortársunk csatlakozott hozzánk nagy lendülettel.

 

A névadó koncertünk a Zeneakadémián, 1990. május elsején volt, mérföldkő – mindannyiunknak. Nehéz szavakba önteni azt az ifjúi ambíciót, ami mindent hisz és mindent remél, nem ismer akadályt, és ami akkor mindannyiunkat eltöltött. Annyira belém égett minden részlet arról a koncertről, hogy nem is kell meghallgatnom a felvételt, a fülemben cseng.

Halmai Katalin Didójának elmélyült szépsége olyannyira megkapott, hogy 18 évvel később tanulni is jártam hozzá. Amit örök emlékként magammal vittem az alakuló kórushangzásból, az a különleges „angolszász” szín a tenor és alt szólamban (amit nagyrészt kontratenor fiúk énekeltek).

A „hőskor” évei egybeestek a saját útkeresésünkkel. Én hamarosan éreztem, hogy szólista ambícióim vannak, így kiváltam az együttesből, de rengeteg számomra döntő eseményen szerepeltünk együtt, többek között a Kamaraopera Varázsfuvola produkciójában, ahol először állhattam színpadra és egy életre rabul ejtett az opera maga.

Ide kapcsolódik:
Lemezek nyomában – 30 éves a Purcell Kórus

Vashegyi György hatása a pályámra alapvető jelentőségű, a Purcell Kórus ennek a pályának egy kiinduló fejezete, megalapítása és kezdeti szárnypróbálgatása pedig azzal a gyönyörű érzéssel ajándékoz meg, hogy közösen létrehoztunk valamit, ami ma is működik, ha lehet, még csodálatosabban, mint ahogy reméltük, 30 évvel ezelőtt.

Promóció

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!