Feloldható-e a kamaszok averziója a klasszikus zenével szemben? Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneboncolás című program moderátora egyértelmű igennel válaszol a kérdésre. Ehhez persze új utakat kell keresni.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
– A Zeneboncolás a Müpa új programja. Miért született meg?
– Az a tapasztalatom, hogy a klasszikus zene és a gyerekek viszonya egészen a kamaszkorig problémátlan. Kiskorban a szülők viszik hangversenyre a gyerekeket, akik éppoly nyitottak erre a fajta zenére is, mint bármi másra. Amikor elindul a tinédzserkor lázadása, akkor a szülőkhöz és a világhoz fűződő kapcsolat újratervezéséből fakadó nehézségeknek a klasszikus zene is áldozatul esik. Pedig a középiskolás korosztály számára rendkívül fontos a zene, identitásuknak meghatározó részét képezi, hogy miket hallgatnak. Ez persze a pop zene, amelyet a hagyományos klasszikus zenei világ lenéz, a gyerekek folyamatosan azt hallják ebből az irányból, hogy amit hallgatnak, az esztétikailag és morálisan is rossz. Aminek persze semmi alapja.
– Vagyis nem Bachhal vagy Beethovennel van a gond?
– Nem, és nem is a kamaszokkal. Kicsit olyan ez, mint a Parkinson-kór: lényegileg az agy is működik, az izmok is működnek, a kettő közötti információáramlás romlik el.
A gimnazisták és a klasszikus zene viszonya mintha valamiféle paralízisbe kerülne.
Szerintem elég, ha a közvetítés perspektívája és módszere megváltozik, ha nyitunk az ő zenéjük, vagyis a popzene felé, és a dolog magától megoldódik.
A klasszikus zene és a gyerekek is fantasztikusak. És a popzene egy része is. A cél végtelenül egyszerű: megpróbáljuk megtanítani, hogy miként működik a figyelmes zenehallgatás.
A zenei élmény mélysége nemcsak a zenén múlik, hanem azon is, hogy miként hallgatjuk.
A Müpa a látogatók, művészek és munkatársak egészségét szem előtt tartva a 2019/20-as évad hátralévő részében zárva tart, azaz minden tervezett előadását lemondja július 7-ig.
