Tagnap este lezajlott Londonban a Sotheby’s aukciósház nagy, Rembrandtól Richterig című „vegyes” árverése, úgy értve, hogy ezúttal együtt kínálták a máskor rendszerint külön alkalmakra szervezett régi mesterek, modernek és kortársak kategóriáinak sok kiváló alkotását. Mivel korábban itt a Senki többet? blogban több művet is bemutattunk előzetesen a kalapács alá került anyagból, lássuk most ezek – és egy nagy csalódásért „cserébe” még néhány más tétel – eredményeit.
Az árverés egyik legnagyobb szenzációja mindenképpen az este „fél” címét is adó Rembrandt Önarckép volt: az 1632-ben festett, nemrégiben előkerült, kisméretű művet (amelyet június 8-án mutattunk be részletesen) a ház előzetesen 12–16 millió fontra (15–20 millió dollár; 4,6–6,2 milliárd forint) becsülte. Nos, tegnap este a licitek lezárásaként végül 12,6 millió fontnál koppant Oliver Baker árverésvezető kalapácsa (aki végig monitorokon figyelte a helyszínről, illetve New Yorkból és Hongkongból érkező ajánlatokat azoktól a munkatársaitól, akik telefonon fogadták a licitálók bejelentkezéseit), ami azt jelenti, hogy a vevő a jutalékokkal együtt végül 14.549.400 fontot (18.722.168 dollár; 5,542 milliárd forint) kell kifizessen a festményért, amivel ez lett minden idők legdrágább Rembrandt-önarcképe. (Ahhoz képest, hogy 1970-ben ugyan ennél az árverezőháznál 650 fontért adták el… – igaz, akkor még nem Rembrandtként, a festő sajátkezűségét csak utóbb bizonyították.)
Július 17-én Bridget Riley 1982-ben készített Cool Edge című vásznára hívtuk fel itt a figyelmet; az előzetesen 800.000–1,2 millió fontra (311,7–467,5 millió forint) becsült „csíkos vászonért” 550.000 fontért indult a versengés, aminek során pontosan egymillió fonttal emelkedett meg a kép értéke, sőt az 1.550.000 fontos leütéshez képest a végső ár 1.875.000 font lett.
Július 20-án Francis Bacon 1986-ban festett Portrait of John Edwards (John Edwards portréja) című képét mutattuk be, amelyért előzetesen 12 és 18 millió font közötti összeget reméltek; nos, ebből nem lett semmi, a festményt ugyanis az árverés előtt visszavonták. (Nem ez volt az egyetlen ilyen tétel: az eredetileg a katalógusban szerepelt hetvenegy alkotás közül végül a licitálók csak hatvanötért szállhattak harcba, és ezek közül is háromra egyáltalán nem érkezett ajánlat.)
Kifejezetten jól szerepelt viszont néhány olyan mű, amelyekről korábban nem beszéltünk itt, úgyhogy most lássunk ezek közül is kettőt.
Joan Miró Peinture (Femme au chapeau rouge) (Festmény – Nő piros sapkában) című 1927 vásznáért 20–30 millió fontot reméltek, és végül 20.650.000 fontos leütés után 23.718.350 font (30.552.784 dollár; 9,034 millió forint) lett a végső ára, amivel ez lett a katalán mester második legdrágábban elkelt alkotása a nyilvános műkereskedelemben. (A szerző árcsúcsa 24.571.250 font – 30.981.889 dollár; 8,637 milliárd forint –; ezt 2017 júniusában adták szintén a Sotheby’s londoni árverésén egy 1940-es festményéért.)
Az ismeretlen graffitiművész Banksy egy három képből álló triptichont adott az árverésre, előre bejelentve, hogy a Mediterranean Sea View 2017 (Földközi-tengeri látkép 2017) című munkájáért (amelyik eddig a Walled Off Hotel, vagyis a művész saját, 2017 májusában megnyitott, a ciszjordániai Betlehemben lévő szállodája előcsarnokát díszítette) befolyt összeget teljes egészében egy palesztin gyermekkórház javára fogja átutalni. A klasszikus tengeri tájképek stílusában megfestett három vászon, amelyeken a partra sodródó üres mentőmellények és mentőövek utalnak a menekülés közben a tengerbe veszett több ezer Európába jutni próbáló szerencsétlenre, 800.000–1,2 millió fontos becsértékkel, 600.000 fontos kikiáltással indult a liciteknek, amelyek végén 1.850.000 fontért ütötték le, vagyis a végső ára 2.235.000 font lett.
Abban tehát biztosak lehetünk, hogy az est teljes, dollárra átszámítva 193 milliós bevételéből ez a dollárban nagyjából hárommillió tényleg jó helyre kerül.
