Július 10-én este lezajlott a Christie’s aukciósház – már itt is többszörösen beharangozott – járvány utáni első nagy visszatérése: az ugyan még közönség nélkül, de élőben, ráadásul egymás után folyamatosan négy központból – Hongkong, Párizs, London, New York – „vezényelt” licitek számos szép eredményt hoztak. Mi most itt mindenekelőtt azokra a tételekre térünk vissza, amelyekről nagyrészt korábban is beszámoltunk már.
Először május 15-én volt szó itt a Senki többet? blogban a július 10-re tervezett nagyszabású Christie’s-estről: akkor többek között Picasso, Lichtenstein és Ruscha egy-egy festményére hívtuk fel a figyelmet, mint olyan kiemelkedő kvalitású munkákra, amelyektől a ház szép sikereket vár.
Nos, ezek a várakozások nagyjából be is jöttek: Picasso Les femmes d’Alger (Version F) (Algériai nők – F változat) című 1955-ös festményért, amelyet előzetesen 25 millió dollár körüli összegre becsültek, végül 29.217.500 dollárért (9,157 milliárd forint) adták el. Roy Lichtenstein 1994-es Nude with Joyous Painting (Akt jókedvű festménnyel) című jellegzetes pop-munkája, amelyért 30 millió dollár körüli összeget vártak, az est legmagasabb bevételét hozta, mivel 46.242.500 dollárt (14,493 milliárd forint) is megért valakinek. Ed Ruscha 1962-ben festett, rá jellemző „feliratos” Annieja, amelynek becsértékét 20–30 millió dollárban adta meg a ház, végül 22.975.000 dollárért (7,200 milliárd forint) került új tulajdonoshoz.
Június 29-én külön is foglalkoztunk Barnett Newman Onement V. című, 1952-ben festett vásznával, megpróbálva megvilágítani, hogy ugyan mi is kerülhet a becslések szerint 30–40 millió dollárba egy „kék alapon kék vonal”-on. Nos, valaki elég jól értette ezt, hiszen nem sajnált 30.920.000 dollárt (9,690 milliárd forint) adni a képért (amivel az est második legmagasabb összegét fizette ki egy tételért).
És bár mi itt a blogban ugyan nem hívtuk fel rá előzetesen a figyelmet, de pontosan ugyanekkora árat ért el az 1938-ban született, absztrakt-minimalista Brice Marden Complements (Kiegészítések) című, 2004–2007-ben festett vászna is, amelyet előzetesen 28–35 millió dollár közöttre árazott be a ház.
És végül még két olyan tételről, amelyekről nem esett szó itt korábban: Joan Mitchell (a nők mostanában rendszeresen kiemelkedő szerepléséről azért írtunk már nem is egyszer, legutóbb éppen az előző bejegyzésben) az egy munkájáért valaha megadott második legmagasabb árát érte el, amikor 1985-ös La Grande Vallée VII. (A nagy völgy VII.) című festményéért 14.462.500 dollárt (4,532 milliárd forint) fizetett ki valaki.
A számos festmény, illetve egynéhány szobor között pedig a péntek esti kínálatban szerepelt egy fotográfia is: Richard Avedon (1923–2004) 1955-ben fényképezett legendás Dovima with Elephants (Dovima elefántokkal) című divatfotójának egy 1979-ben tíz példányban lenagyított egyik – a kilences számú – darabjáért a 800.000–1,2 millió dolláros előzetes becsléséhez képest végül 1.815.000 dollárt (568,8 millió forint) fizetett ki a licitek nyertese.
