Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Ki volt Mozart „kedves Gaulimauli”-ja?

Ki volt Mozart „kedves Gaulimauli”-ja?

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Salzburg kétségtelenül Mozart városa; legismertebb emlékhelye-múzeuma a Getreidegassén álló Mozart-szülőház, ami nem csak Salzburg és nem csak a zenei világ, hanem kategóriától függetlenül is a világ egyik leglátogatottabb helye. Ám Salzburg nem csak ebből áll.

Számtalan olyan érdekes emlékhely létezik benne, amelyek csak érintőlegesen kapcsolódnak Mozarthoz, viszont árnyalják, kiteljesítik a róla alkotott képet és más érdekes emberekkel is megismertetnek. Ma egy ilyen helyre látogatunk el.

Maradunk Salzburg történelmi óvárosában és elsétálunk ahhoz a házhoz, ahol Mozart „kedves Gaulimauli”-ja élt és gyerekkorát töltötte.

Ez a ház a Goldgasse 14. alatt található, közel a Mozartplatzhoz, ahol már jártunk. De persze Salzburg óvárosában minden nagyon közel van egymáshoz.

Maga a Goldgasse inkább egy szűk sikátor, mint utca, négy-öt emeletes egyszerű házak szegélyezik; nehéz is fényképezni egy magamfajta amatőrnek, ami meg is látszik a képeken… Nevét az egykor itt letelepedett aranyművesekről kapta. Az Alter Marktnál, a régi piactérnél kezdődik és ívben vezet ki a Residenzplatzra. A 14. szám a Residenzplatzhoz van közelebb.

S hogy ki is volt ez a „kedves Gaulimauli”? A Mozart-rajongóknak bizonyára ismerős a név Mozart egy kis kánonjából, hallgassuk is meg:

Szövegében ott van Gaulimauli „rendes” neve: Freystädtler, amit mi tovább pontosíthatunk: Franz Jakob Freystädtler (1761-1841). Mint látjuk, öt évvel fiatalabb Mozartnál. Salzburgi kórusénekes fiaként született. Ő maga is templomi énekesfiúként kezdte szülővárosában, miközben orgonaórákat vett Michael Haydn apósától és 1777 után néhány évig Salzburg kultúrájának a kora középkor óta meghatározó helyszínén, a Szent Péter főapátsági templomban volt orgonista (egyszer majd oda is elmegyünk). Rövid müncheni kaland után, amikor zenetanárként próbálkozott megélni, de adósságai miatt két hétre börtönbe került, 1786 tavaszán Bécsben telepedett le.

Szívesen olvasna még Salzburgról? 

Így élt Mozart özvegye, akinek a zeneszerző salzburgi szobrát is köszönhetjük

Szemben a valósággal – Salzburg és a Mozart-kultusz

Hagyomány és haladás – 100 éves a Salzburgi Ünnepi Játékok

A város mint színpad – bécsi álomból salzburgi valóság

A salzburgi Mozart-hangzás eredetéről

Hogyan lett az átlagos vidéki városból, Salzburgból „Mozart városa”?

Vendégségben Konstanze Mozart nyári villájában

Valószínűleg csak itt ismerkedett meg nagynevű földijével, akitől leckéket vett zeneszerzésből, s így bekerült Mozart társaságába. De Bécsben is folytatódtak anyagi zűrjei: ismét letartóztatták, s a börtönből éppen Mozart segítségével került ki, aki írásbeli felelősséget vállalt érte. Sőt, foglalkoztatta is a bohém fiatalembert mint kottamásolót. Így nyilván jól ismerte. „Bulizhattak” is együtt: ennek emléke lehet a Mozart saját játékos szövegére írt kánon. Ilyesmit énekelnek benne, mint hogy „Kedves Freystädtler, kedves Gaulimauli, kedves sündisznó, hát hova lesz a menet? Fintóhoz, vagy Sculettihez? De biztos egyikhez sem, sőt nem is Freystädtler, hanem Lilienfeld úr megy a Kitschához”.

A Finto, a Sculetti és a Kitscha korabeli bécsi kocsmárosnevek lehetnek; valószínű, hogy a kissé blőd szövegű apróság borközi állapot szüleménye, talán közös rögtönzés. Bár ahhoz elég bonyolult a dallam… Mindenesetre a zenetörténészek kikutatták, hogy 1787-ben Mozart zenés mesét tervezett Der Salzburgerlump címmel (KV 509b), s ez a kánon annak lett volna része. Könnyen elképzelhető, ki ihlette meg témaválasztásban…

A becenév születését dokumentálni is lehet. Mozartnak egy barátjához Prágából 1787. január 15-én írt leveléből derül ki, hogy a hosszú utazás közben útitársaival becenevek kitalálásával (is) szórakoztak:

„Utazásunkon neveket találtunk ki mindnyájunknak, úgymint nekem azt, hogy Punkitititi, a feleségemnek: Sablapumfa, Hofernénak: Rocka-Pumpa, Stadlernak: Nácsibinicsibi, […] Freystädtlernek: Gaulimauli. Legyen szíves, emez utóbbival tudassa a nevét.”

A címzett, Gottfried von Jacquin sem úszta meg, az ő neve Hinkiti Honky lett. Ha valaki még több becenévre vágyik, lapozza fel a forrásként megadott Mozart levelezés-kötetet, a 374. oldalon még jónéhányat fog találni. Zenekedvelők választhatnak közülük nicknevet vagy jelszót, ha legközelebb regisztrálnak valahova 🙂

Amúgy, Mozartnak nem egyetlen vidám aprósága a gaulimaulis kánon, egész gyűjtemény állítható össze hasonló darabjaiból. Köztük egy ennél sokkal, de sokkal szabadszájúbb is akad 🙂 Úgy néz ki, van némi alapja az Amadeus film és színdarab Mozart-felfogásának…

A folytatás szomorúbb. A bohém Freystädtler Mozart környezetében maradt annak haláláig, 1791-ig. Aztán ő is Bécsben fejezte be életét, de csak hosszú évtizedek múlva. 1834-ben még mint zongoramestert említik; 1841-ben, nyolcvan évesen teljes szegénységben halt meg.

S bár az egykori Gaulimauli maga is foglalkozott zeneszerzéssel: írt dalokat, zongoradarabokat, két zongoraversenyt, személyét a halhatatlanságnak ez a tréfás Mozart-kánon őrizte meg; és egy emléktábla Salzburgban, amely szerint itt töltötte gyermekkorát – a Goldgasse 14. számú ház dísztelen homlokzatán jó magasan elhelyezve…

Források:

Reischenböck, Horst Erwin: Die Mozarts in Salzburg. Salzburg, 2002

Wolfgang Amadé Mozart levelei. Bp. Gondolat, 2016

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X