Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Beszélő képek A tütü rövid története

A tütü rövid története

Az 1832-ben bemutatott A szilfid nem csupán azért mérföldkő, mert Filippo Taglioni koreográfiája a romantikus balettek új korszakát nyitotta meg, megteremtette az ún. fehér balettet, hanem azért is, mert a spicctechnikával a színpadon varázsoló lánya, Maria Taglioni jelmeze némi módosulással, de még ma is meghatározza a balerinák sziluettjét.

- hirdetés -

A testre simuló fehér trikó és a lebbenő, harang alakú, könnyű, lágy esésű anyagból készült, akkor még féllábszárig érő szoknya szinte kötelező volt a balett-táncosnőknek.

- hirdetés -

(A párizsi premier Mariát egyébként sztárstátuszba röpítette: a francia hölgyek utánozták frizuráját, öltözködését, és igyekeztek olyan légiesen kecsesen járni, mint ő, a francia urak számára pedig a romantikus nőideált testesítette meg. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy ez a kép egyáltalán nem felelt meg a valóságnak, a balerina nagyon is kemény, céltudatos nő volt.)

1955, Andrássy (Sztálin) út, a felvétel az Operaház tetőteraszán készült, háttérben a Dalszínház utca – Révay utca sarkán álló ház teteje. – forrás: Fortepan, adományozó: Aradi Péter

Az ipari forradalom nélkül azonban a tütü nem indulhatott volna világhódító útra. A pamutmuszlinból és gézből készült textília alapanyagát addig csak Indiából szerezhették be, a növényt azonban elkezdték termeszteni Amerikában is, a fonásra viszont már a brit gyárakban került sor, ahol a kor legmodernebb gépeit használták.

Ide kapcsolódik:
Harisnya- és cipőforradalom - A klasszikus balett útja a barna spicc cipőkig

A kukorica- és búzakeményítővel egy kissé merevített, de még minden egyes mozdulatra finoman megrebbenő muszlin, géz és tüll keverékéből létrejött textíliából készítették a tütüt. Ha nem lett volna elég költészet a lebegő anyagban, a 19. századi színpadokon egyre szélesebb körben alkalmazott gázlámpák fénye megteremtette a sejtelmes és lírai hangulatot. Ám míg a nézőtéren ámult a közönség, a balerinák komoly életveszélynek voltak kitéve, több táncosnő szenvedett balesetet vagy halt meg amiatt, hogy szoknyájuk lángot kapott.

1961, Magyar Állami Operaház, Róna Viktor és Orosz Adél balettművészek között Fráter Gedeon karmester. A felvétel Csajkovszkij: Diótörő című balettjének előadása előtt készült. -forrás: Fortepan, adományozó: Kotnyek Antal

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy volt már kezdetleges tűzállóvá tevő anyag, de attól épp a fő effekt, a textil lebbenése veszett el, ezért a táncosok inkább nem használták. Ahogy egyre inkább elvárássá vált a spiccen táncolás, úgy rövidültek a praktikum miatt a szoknyák, ezzel párhuzamosan vált egyre kidolgozottabbá, díszesebbé a felsőrész. A rövid szoknyákban láthatóbb volt a láb, emiatt sokkal nagyobb figyelem esett a lábmunkára vagy a forgásokra.

Forrás: Fortepan, adományozó: Rothman család

A 20. század elején a balerinák már minden szerepben tütüt hordtak, Gyagilev azonban ebben a tekintetben is rebellisnek számított: az Orosz Balettel készített Tűzmadárban Tamara Karszavina először tollakkal díszített nadrágot és tunikát hordott, ezt cserélték le tütüre. A 30-as és a 40-es években még nagyobb hangsúlyt kapott a díszes felső, merevebbé, még inkább fűzőszerűvé vált a szabása, a derékrészre és a szoknya legfelső rétegére is több díszítés került. Nagyjából ezt tekinthetjük a mai lapos, palacsintához hasonló tütü elődjének, amely általában 10-13 rétegből áll, összesen körülbelül 25 méter anyag felhasználásával készül, középen pedig abroncs merevíti.

Ide kapcsolódik:
Távolságtartásra tervezett tütük

(Pointe magazin)

Promóció

- hirdetés -
- hirdetés -

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.