Gondolkodni és szórakozni egyazon időben – Elindult a Concerto Budapest kortárs sorozata

Szerző:
- 2021. január 12.
Keller András - fotó: Marjai Judit
Keller András - fotó: Marjai Judit

A kortárs kamarazene különleges műfaj. A „hagyományosnál” sokkal intenzívebben vesz igénybe, sok mikroinformációt kell feldolgozni, összerakni, ha a koncerten nem, majd később. Ez nem kerülhető el, a kortárs kamarazene nem adja olcsón magát, igénybe veszi éberségünket erősen. A Concerto Budapest a Magyar kincsek sorozatának első részében hallott művek jó példa erre a kihívásra.

- hirdetés -

Korábbi írásaimban többször szóltam arról, hogy a kortárs zene rám nem érzelmileg hat, inkább gondolatokat ébreszt. Állandóan értelmezni szeretném, amit hallok, kíváncsian fürkészem az egymással kölcsönhatásba lépő hangszerek és az őket „működtető” művészek rezdüléseit. Ezen a koncerten erre sok lehetőség adódott, nincsenek sokan a BMC színpadán, akik pedig ott vannak, minden idegszálukkal a másikra figyelnek, koncentrálnak, és mintha nemcsak zenélnének közösen, de együtt élnének is.

Ennek a zenének egyébként jót tesz a Budapest Music Center a szokásos hangversenyteremtől eltérő színpada, amely az intim, de mégis markáns fényekkel vibráló hangulatot teremt. Valahogy így képzelem el a jövő koncerttermeit.

Az online közvetítés pedig szokatlan módon itt éppen hangsúlyozza a jelenlét-érzést annak ellenére, hogy a nappalinkban ülünk egy kanapén, akár tálcával az ölünkben vagy egy pohár borral. Az arcokat közelről látjuk, figyelhetjük az egymásra szegeződő tekintetek koncentráltságát. Ugyanez nagy szimfonikus zenekar esetében már kevésbé működne, ott hamarabb megfogalmazódik bennünk az érzés, hogy azért sokkal jobb lenne ott ülni… Itt az online forma nem vesz el, inkább hozzáad az élményhez.

Kell egy kis idő, mire ráhangolódom a koncertre, a második darabra „érkezem meg” teljesen. Szőllősy András „Musiche per ottoni” c. művének részletei olyanok, mintha egy fordított klasszikus zenei univerzumból nőttek volna ki. Szemtelenül rövidek, szinte lélegzetnyi hosszúságúak, ugyanakkor mégis van bennük fennköltség és kiegyensúlyozottság. Kíváncsivá tesz, mi lesz a következő „mikrokozmosz”, hallgatva a Concerto Brass ihletett és profi játékát. A kísérlet nagyon érdekes, arra késztet, hogy, ha éppen csinálsz valamit, hagyd abba, figyelj a hangokra.

Szőllősy másik elhangzó darabja a gyászzene „Tristia”. Az este folyamán itt éreztem először, hogy elragadnak az érzések, a muzsika magával visz a klasszikus zenei univerzumba. Keller András határozott és tiszta mozdulatokkal dirigálja a kiváló Ligeti Ensemble-t, együtt lélegzik a zenével, az energia pedig a képernyőn keresztül is átjön. Az értelem után ezúttal az érzelemé a főszerep.

A műsorban a Tristia előtt kapott helyet Eötvös Péter 2008-as Octetje, ami Szőllősy darabjához hasonlóan szintén emléket állít, most Karlheinz Stockhausennek. A két gyászszene azonban csak ihletettségében hasonló, el sem lehetne két különbözőbb zenei világot képzelni. Eötvös zenéje számomra mindig is az ötletesség, a kifinomult elegancia és a humor ötvözetét jelentette. Egyértelműen érezhető mesterének hatása, ő már szinte követeli, hogy munkáit ne a hagyományos „viszonyuláson” belül értelmezzük. Egy-egy zörej legalább olyan jelentőséggel bír nála, mint a dallam vagy a motívum, semmi mással össze nem téveszthető világot hozva létre.

Kurtág Fúvósötöse után, a koncert végén kapott helyet Ligeti György Bagatellekje, ez kiváló választás, mintha összegezte volna mindazt, amit előtte hallottunk. Ligeti is pimasz és játékos, de úgy, hogy közben megengedi magának a kedélyesség érzését, amelyet szintén  nem vesz egészen komolyan. Az az érzésem támadt, hogy ez az ember bámulatosan használja, gyúrja, formázza a hangokból álló alapanyagot, bármit meg tud fogalmazni játszi könnyedséggel. Nevetve teremt. Biztosan sokan ismerik Milos Forman Amadeusának jeleneteit, amelyekben Mozart leiskolázza Salierit, ahogy éppen fejjel lefelé hátulról játszik a zongorán. Ligeti Bagatelljei ezt az egyszerre játékos és életigenlő világot idézték fel.

Keller András és együttesei értik és érzik ezt. Pontosan tudják, hogy mit akarnak kifejezni és miért fontos, hogy az üzenet célba érjen. Nem lehetetlen gondolkodni és szórakozni egyazon időben, csak ehhez a megfelelő indíttatást kell megadni. Ezzel az érzéssel álltam fel a kanapémról a koncert után, és még a lábam sem zsibbadt el.

Megosztás

Ajánlott

Bejegyzések

PROMÓCIÓ

VEB 2023

Hírlevél

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

Hírlevél

Member of IMZ
ICMA logo
A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:
NKA logo