Papageno Radio
- hirdetés -
Intermezzo Mácsai János: „Zongorahangolóként nagy a felelősségem"

Mácsai János: „Zongorahangolóként nagy a felelősségem”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Az Óbudai Társaskör legújabb büszkesége egy Steinway hangversenyzongora, ami már el is foglalta az őt megillető helyet a nagyteremben. A restaurálást Mácsai János zenetörténész végezte, aki az Óbudai Anziksznak adott interjújában azt is elárulta, hogy az évek során milyen különleges hangszerek fordultak meg a műhelyében.

- hirdetés -

„A Társaskörben a megnyitás óta volt egy kisebb zongora, ami az elmúlt években már nem tette lehetővé, hogy a közönség igényeinek megfelelő koncerteket szólaltassanak meg rajta. Minden zongora életében eljön az idő, amikor bizonyos karbantartásokat kell végezni, húrokat és mozgó alkatrészeket cserélni vagy javítani” – így Mácsai János, aki arra figyelmeztet, „hogy a szerencse az, hogy egy zongora életében három-négy olyan felújítást is el lehet végezni, ami gyakorlatilag az eredeti állapotba állítja vissza a hangszert.” Mint mondja, „a munka több hónapot vesz igénybe, és költséges lehet, de az új hangszerek árai is sokszor a felújítás mellett szólnak. A nagy koncertzongorák ára nagyjából 40–50 millió forint, amit (…) nem is mondhatunk irreálisnak, ha meggondoljuk, hogy egy jobb fuvola is lehet 10 millió forint.”

Megnézheti, hogy készül a Steinway zongora

A felújítás fázisaival kapcsolatban kiemelte, hogy „egy zongorához – úgy illik – legalább negyven évig szárított fát használnak, (…) de más költséges részei is vannak egy zongorának, pl. az öntvények, amelyek tökéletes megformálása nagyon nehéz. A fémek a szilárdulás során még deformálódnak, nehéz kiszámítani, hogy miként. Ami biztos, hogy egy hibás méret, akár néhány tizedmilliméter is végzetes lehet a végeredményt tekintve.”

S hogy kiből lesz jó hangszerész, arról így nyilatkozott: „erre nem lehet kapacitálni senkit, azt hiszem, ehhez szerelem kell. (…) Egy zongorahangolónak nemcsak abból áll a munkája, hogy felhangolja a zongorát, hanem abból, hogy folyamatosan jelen van a próbákon és a koncerteken, adott esetben két-három nyelven próbálja a művészek igényeit figyelembe venni, és a koncertek előtti drukkjukat valahogy semlegesíteni. Nagy a felelősségünk, hiszen visszafordíthatatlan következménye van, ha mondjuk beragad egy hang játék közben. (…) Szép feladat, de mindez teljes, ráadásul hozzáértő és rutinos embert kíván. Ebből bizony egyre kevesebb van.

Muszorgszkij ihlette a Steinway legújabb zongoracsodáját

Arra pedig, hogy milyen kuriózumnak számító hangszerek érkeztek már a műhelyébe, így emlékezett: „sosem felejtem el például, amikor megérkezett hozzánk Bartók Bösendorfere. De dolgoztunk már XVIII. századi londoni zongorával is; fantasztikus belegondolni, hogy akár még Haydn is játszhatott rajta, hiszen éppen az adott zongoragyár szomszédságában lakott. Volt szerencsénk a híres Beethoven-féle Broadwood zongorához, Mozart úti klavikordjához, vagy ahhoz a csembalóhoz, amit II. József még gyermekkorában használt…. az interjút teljes terjedelmében ide kattintva olvashatja.

(Via ÓbudaiAnziksz)

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X