Az utóbbi néhány évben üdítő színfoltként Mendelssohn is hangsúlyosan jelen van Vashegyi György és az általa vezetett két együttes, a korabeli hangszereken játszó Orfeo Zenekar és a Purcell kórus életében. Október 26-án a nagyszabású remekművet, az Éliás oratóriumot szólaltatják meg a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
Mendelssohn már-már hihetetlenül sokoldalú és izgalmas figurája a zenetörténetnek, és nem csak azért, mert családjában a zsidóság és a keresztény hagyomány találkozott, vagy mert legalább olyan szépen festett és rajzolt, mint amilyen műveket komponált. Stílusa is legalább ennyire színes. A közmegegyezés szerint Bach és Händel oratóriumai jelentették számára a mintát az Illés próféta ószövetségi történetét zenébe foglaló Éliás megírásakor, ugyanakkor
a művet olyan romantikus hevület jellemzi, amely szinte beszippantja a hallgatót.
Itt van mindjárt az invokáció: semmi nyitány, semmi felvezetés: in medias res maga a címszereplő nyitja az oratóriumot, mellesleg Schubert A Halál és a lányka című dalának halálmotívumával.
A nagy barokk mesterek opusai mellett a ma méltatlanul keveset játszott Philipp Emanuel Bach ószövetségi történeteket feldolgozó oratóriumaival is rokon az 1846-ban, a Birminghami Fesztiválon bemutatott Éliás – amely Haydn Évszakok és A teremtés című oratóriumaihoz hasonlóan egyszerre két nyelven készült el.
Mendelssohn azonban nemcsak visszanyúl és utal, hanem – nyilván akaratlanul – előlegez is, hiszen a vallásos lelkülettel átfűtött prófétai tónus Brahms Német rekviemjében és Wagner istenzenéiben is visszhangzik; Mendelssohn mesteri kézzel színezi ki, teszi élővé a történetet, rendkívüli leleménnyel kombinálva az előadó- apparátus nyújtotta lehetőségeket – bizonyosan a koncertévad egyik legszebb eseményének lehetünk tanúi ezen az esten.
Jelentős német elismerést kapott az Orfeo Zenekar és Purcell Kórus legújabb lemeze
A címszerepet éneklő Jochen Kupfer ma az egyik legjobb német oratóriuménekes, tanította többek között Theo Adam, Dietrich Fischer-Dieskau és Elisabeth Schwarzkopf is, valamint világhírű karmesterek – például Giuseppe Sinopoli, René Jacobs, Philippe Herreweghe és Trevor Pinnock – vezette produkciókban alakított főszerepet. Tenor honfitársa, Sebastian Kohlhepp szintén rendkívül keresett művész, idén nyáron debütált a Salzburgi Fesztiválon: a Teodor Currentzis vezényelte Beethoven-Kilencedikben lépett fel.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Pasztircsák Polina az utóbbi évek egyik nagy felfedezettje. 2015-ben az ő címszereplésével szólalt meg a Müpában Richard Strauss Daphné című operája, Kocsis zoltán vezényletével. A szintén bámulatosan tehetséges Láng Dorottya nemzetközi karrierje is az utóbbi években kezdett meredeken felfelé ívelni, a fiatal mezzoszoprán rangosabbnál rangosabb osztrák és német színházakban, fesztiválokon énekel — de már a müpában is megcsodálhattuk művészetét, akkor a legendás Helmut Deutsch kísérte.
