Legyen bármily meghökkentő a címben jelzett konstelláció, május 20-án a Müpában a lehető legtermészetesebb módon lesz jelen a klasszikus popzenei együttes és a lánglelkű költő szelleme egyazon színpadon.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Az öt éve működő Szűcsinger nevű társulás az iskoláktól a nagy fesztiválokig egyaránt osztatlan sikert arató estje ugyanis éppen azt bizonyítja, hogy nincs az az értékes kulturális hagyomány, amely ne volna egy másikkal összeegyeztethető. A zenész Szűcs Krisztián (Heaven Street Seven, Budapest Bár, NAZA) és a költő Szálinger Balázs (Zalai passió, Első Pesti Vérkabaré, Köztársaság, 360°) közös alkotómunkáját a kortárs költők és ismert popzenészek együttműködéséből létrejött Rájátszás című produkció alapozta meg, amelyben már ismert számok kaptak új szöveget, vagy versek alakultak át dalokká.
A mai irodalom széles körű népszerűsítésének eme országos sikert aratott, rendkívül élvezetes és fontos projektjét később többen duóban folytatták, gondolták tovább. Hogy mekkora hőfokon, annak 2018 novemberében a Müpa a Fesztivál Színházat zsúfolásig megtöltő közönsége is tanúja lehetett a greCSÓKOLlár Szív, ha üt, magyar! című fergeteges estjén, amelyen Grecsó Krisztián és Kollár-Klemencz László hozta lázba a publikumot. A közeljövő tervei között Háy János és Beck Zoltán meghívása is szerepel, most azonban a Szűcs–Szálinger páros meghatározhatatlan műfajú, kivételesen sokszínűnek, igényesen tartalmasnak, egyszersmind roppant szórakoztatónak ígérkező estjét övezi az előzetes jegyvásárlásokban is megmutatkozó felfokozott várakozás. Joggal.
A Müpába teljesen eredeti, új műsorral érkező Szűcsinger ugyanis több oldalról közelíti meg az énekelt versek világát: egyszerre irodalmi est, kabaré és koncert, amely határokat feszeget, régi beidegződéseket cáfol, rögzült sztereotípiákat sért és tabukat dönt le.
A kortárs kulturális életben fölöttébb aktuális, provokatív kérdéseket sorjáztat nagy művészi szabadsággal és kivételes alkotói kreativitással.
Arra keresi a választ, vajon van-e átmenet a magyar klasszikus költészeti hagyomány és az igényes popzene között; válhat-e akár rádiós slágerré egy Petőfi-vers; lehet-e egy zenés irodalmi műsornak egyidejű szervezőelve a komikum és a tragikum.
A három zenésszel kiegészülő duó nem hagy kétséget a választ illetően: eredeti megközelítésben, autentikus feldolgozásban, a felszabadult humor és játékosság talaján mindenfajta erőltetés nélkül összeegyeztethetőek akár Petőfi Sándor versei és a klasszikus Beatles-dalok is. Az est befejező, Világslágerek magyarul című műsorrésze pedig e zenés költői utazás méltó megkoronázásaként fülbemászó dallamokkal bocsátja útjukra a jelen lévő szerencséseket.
