Mitől aktuális egy zenemű? Mondhatjuk egy korszakra, hogy már lezárult? Lehet-e klasszikus stílusokban újat alkotni? A 2020 januárjában elindult Szimpla Classic-sorozat alkalmain minderre választ kaphatunk: az estéken kortárs és klasszikus zeneszerzőktől hallhatunk műveket – de vajon felismerjük-e, hogy melyeket írták akkor és melyiket most? A kezdeményezéshez februártól Dobri Dániel zeneszerző is csatlakozik, aki beavatott minket a program további részleteibe.
– Milyen céllal indult el a kortárszenei klub és kik vesznek részt benne?
– A Szimpla Classic megálmodója, Todoroff Lázár fotóriporter már régóta szeretett volna elindítani egy kortárszenei klubot, Józsa Tamás – aki 5 éve évfolyamtársam a Zeneakadémia zeneszerzés szakán – az ő kezdeményezésére csatlakozott az ötlethez. Januárban, az első koncerten az ő, valamint Lázár Dániel, Németh Zoltán és Gulyás Gergely művei hangzottak el.
Februártól én is részt veszek a kezdeményezésben egy héttagú ensemble-re komponált darabommal. Célunk, hogy a kortárs- és a klasszikus zenét kimozdítsuk a koncerttermek „elefántcsonttornyából”, és bevigyük azt a budapesti klubéletbe. Amellett, hogy mi is nagyon fontosnak tartjuk a koncerttermek látogatását, azt gondoljuk, hogy talán így még emberközelibbé, kötetlenebbé lehet tenni a zenehallgatást.
Reményeink szerint egyre több ember barátkozik meg majd a kortárs zene műfajával, amihez persze nyitottságra és kíváncsiságra is szükség van, de nekem – mind színpadi, mind koncertzenei munkáim során – az a tapasztalatom, hogy ha valaki eljut egy kortárs eseményre, akkor pillanatok alatt eltűnnek a negatív előítéletei, és
előtérbe kerül benne az új dolgok megismerésének vágya.
Ezért sem hiszek abban, hogy bármilyen kortárs művészet „popularizálásához” kompromisszumokat kellene kötni – „csak” meg kell találni a megfelelő csatornát és helyszínt, amin keresztül minél szélesebb rétegeket meg lehet szólítani.
Szerencsére egyre több ilyen próbálkozás van a komolyzenei szcénában is. Nagyon szimpatikusak például a Studio 5 zeneszerző csoport kezdeményezései vagy a FUGA kortárszenei estjei. Ezeknek az eseményeknek több fiatal zeneakadémiai tanárunk is a részese.
– Van annak jelentősége, hogy helyszínül is egy kortársnak nevezhető teret választottatok?
– Jó ötletnek tartom, hogy a „Szimpla-brand” fémjelezze a kortárszenét, hiszen ez a hely nagyon fontos szimbóluma és kultikus helyszíne a mi generációnknak – a rendszerváltás utáni szórakozóhelyek, romkocsmák origója. Amikor Józsa Tamás először mesélt nekem erről a lehetőségről, azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mivel a Szimpla egy nagyon széles és mégiscsak új közönségréteget jelenthet a zenénknek –
a Kazinczy utca közepén egy intellektuális, ugyanakkor divatos szórakozóhely, széles nemzetközi hallgatósággal.
– Milyen zenei témákat szeretnétek érinteni?
– Minden koncertnek más koncepciót tervezünk. Február 5-én a Variart Ensemble lesz a rezidens zenekar, akikkel reményeink szerint hosszútávon is együttműködhetünk majd, hiszen már az első próbánkon kiderült, hogy nagyon jól tudunk együtt dolgozni. A zenekart korunkbeli, azaz húszas éveikben járó zeneakadémista, illetve frissen végzett muzsikusok alkotják,
a magyar komolyzene fiatal generációjának krémje.
Az első koncerten vonós- és zongoraművek hangzottak el telt ház előtt. A második, februári koncerten kortárs és klasszikus zeneszerzőktől hallhat műveket a közönség „historizáló” stílusban, például Ravel Pavane-ja, az én szerzeményeim közül pedig egy neobarokk szvít, valamint egy-egy invenció illetve fúga Józsa Tamás, Lázár Dániel, Németh Zoltán és Gulyás Gergely tollából…
Ezzel a hagyomány és a kortárs közti hidat próbáljuk szemléltetni, ahogy azt Ravel is tette kompozíciójával.
A koncertsorozat egyik legfontosabb missziója tehát a kortárszene terjesztése, ezért a koncertjeink ingyenesek.
– Gondolkodtok-e közös zeneírásban?
– Nem tervezünk ilyen programelemet, ez a gyakorlatban legfeljebb egy zeneszerzés-ellenpont órán működhet. Őszintén szólva, én nem hiszek az ilyesmiben. A zeneszerzés kifejezetten magányos műfaj, a folyamatát nem igazán lehet megosztani másokkal. Ráadásul mindannyian különböző gondolkodásúak és ízlésűek vagyunk, és ez így van jól. Nem célunk valamilyen közös zeneszerzői irányzatot képviselni, ellenben szeretnénk közösséget teremteni az egyesült erővel létrehozott koncertek által.
