Csákányi Eszter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1953. június 10-én született Budapesten.
Csákányi Eszter 1971–1973 között a Nemzeti Színház Stúdiójának a növendéke volt. 1973-ban szerződött a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz 1992-ig.
1974-ben debütált a filmvásznon, a Szikrázó lányok című filmben. 1992-2002 között a budapesti Katona József Színház színművésze volt. 2002-2008 között a Krétakör Színház tagja. 2008-2017 között szabadfoglalkozású színész.
Szabadúszóként fellépett többek között a Pintér Béla Társulat, az Orlai Produkciós Iroda, a Nemzeti Színház, a Kék Produkciós Iroda, a Szegedi Szabadtéri Játékok, a Trafó, a Szputnyik Hajózási Társaság, a Sanyi és Aranka Színház, az Örkény Színház és a Madách Színház előadásaiban. 2017-től az Örkény Színház társulatának tagja.
Csákányi Eszter az elsők között kapta meg a Színikritikusok díját 1980-ban, a Gyöngyélet-beli alakításáért. „Boldogságos nagy találkozás volt a szereppel” – fogalmazott, és azt is elárulta, annyira megérintette a szerep, mert már az első próbákon értette, és jóval hamarabb megtalálta hozzá a kulcsot, szinte azonnal készen volt vele, a többiekkel ellentétben. Euforikus érzés volt az első díjat megkapni – amiről nem is tudta, hogy egy frissen alapított elismerés –, különösen azért, mert nem járt főiskolára, és az azóta kapott további öt mind boldogsággal töltötte el.
A második kritikusdíjat a Hamlet Sírásójáért szavazták meg. „Ezt Ascher úgy fordította le, hogy milyen Hamlet lehet az, ahol a Sírásó kap díjat” – jegyezte meg a színésznő, és felidézett egy budapesti vendégjátékot, amelyen a szerephez szükséges, már egyébként is kilazult vámpírfog eltört. A jelenetnek alig lett vége, a színésznő alig lépett ki a színpadról, Ascher már ott állt a takarásban… „És erre kaptam egy díjat” – tette hozzá nevetve Csákányi Eszter, aki azért Aschernak is megjegyezte, hogy nem biztos, hogy el kellett volna menni a fogorvoshoz megjavíttatni a vámpírfogat.
Csákányi Esztert minden szerepnél az érdekli, hogy valami újat, meglepőt mutasson magából, hogy túllépje magát, hiszen folyamatosan jönnek a fiatalok. Csákányi Eszter úgy fogalmazott, mindig olyan helyeken dolgozott, ahol számított a kritika, ez ugyanis kölcsönös kíváncsiságot jelent: „tisztán kell látni, milyen értéke van.”