Nemrégiben nyílt meg a párizsi Pompidou Központban, és augusztus 26-ig látogatható a Vera Molnar munkáiból készült Szemmel beszélni című kiállítás, melynek előkészületeiben a művész is aktívan részt vett. Mint arról mi is írtunk, Molnar tavaly decemberben elhunyt, így bár a megnyitón sajnos már nem tudott jelen lenni, mégsem egy posztumusz kiállításról van szó.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolán művészettörténetet és esztétikát tanult Vera Molnar 1947-ben ösztöndíjjal Rómába ment, majd csakhamar Franciaországban telepedett le. 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni, és az általa „machine imaginaire”-nak nevezett módszerrel matematikai törvényszerűségeket modellezni, majd igen korán, már 1968-ban lehetőséget kapott arra, hogy az elképzelt gépet „machine réelle”-re cserélje, vagyis valódi számítógéppel dolgozzon.
Műveiben kulcsszerep jutott a számítógép algoritmikus véletlenjének, művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. A képzőművész egyik kollekciójáért idén júliusban 1,2 millió dollárt(nagyjából 415 millió forintot) fizettek a Sothesby’s aukcióján.
Vera Molnar analitikus művészetét rendszerint a geometrikus absztrakció nagy 20. századi hagyományához kötik, de ma már inkább a computer art és a generatív művészet úttörőjeként tartjuk számon. „Úgy tűnik, a négyzet, ez a csoda, egyszerűsége folytán képes biztosítani a vizuális észlelés alapfeltételeit – s ezen áll vagy bukik minden esztétikai élvezetet” – írta egy helyen. Máshol pedig: „engem nem érdekelt semmi más csak a legegyszerűbb forma, a négyzet”. Már akkor algoritmusokkal dolgozott, amikor számítógépe még csak a képzeletében élt, de 1968-tól már igazi computereken futtatta programjait. Bár ötvenkét éves koráig egyéni kiállításon nem szerepelt, olyan világsztár barátok ismerték el forradalmi munkásságát, mint François Morellet, Max Bill vagy Victor Vasarely.
A 2024-es „Molnar-év”
Az előző évtizedekben Molnár életműve lassan, de biztosan a nemzetközi művészeti érdeklődés középpontjába került. A geometriai absztrakció és az algoritmusok alkalmazásának úttörője, munkássága az információs forradalom fényében értékelődött igazán fel, és ma már elismert alakja a művészeti világnak, művei bekerültek a világ több vezető múzeumába. A 100. évfordulója alkalmából tavaly ősz óta Európa-szerte számos kiállítás ünnepli.
Budapesten a Kieselbach Galéria Algoritmus a négyzeten, a Ludwig Múzeum À la recherche de Vera Molnar – Vera Molnár művei és kortárs reflexiók vagy a Vintage-ben még mindig látogatható JOB FROM MOLNAR című kiállításokon, Balatonfüreden pedig a Modern Műtárban Molnár Vera: Variazioni icone májusban nyíló tárlatán találkozhatunk Molnár műveivel. Emellett számos külföldi galéria és múzeum is megemlékezik a művészről, például a római Falconieri palotában, azaz a római Collegium Hungaricum otthonában a Molnár Vera: Variazioni icone vagy a zürichi Galerie La Ligne A Jamais un jour sans tracer une ligne (Soha egy napot anélkül, hogy ne húznánk egy vonalat) című tárlat.
A párizsi bemutató a 2024-es „Molnar év” fontos eseménye. A tekintélyes Artnet hírlevele, az Artnet News a tárlatot az idei év tíz „must see” európai kiállítása közé sorolja – olyanok mellé, mint például Yoko Ono tárlata a londoni Tate Modernben, Roy Lichtensteiné a bécsi Albertinában, vagy Anselm Kieferé a firenzei Palazzo Strozziban.
Szemmel beszélni – Parler à l’oeil
Amikor Molnar az 1960-as években elkezdett generatív műalkotásokat készíteni a Sorbonne számítógépén, – elsajátítva a Basic és Fortran programozási nyelveket, lyukkártyát és plotter nyomtatót használva – társai nem értették meg. Az ő szemükben „dehumanizálta” a művészetet – fogalmazott a művész egy párizsi idősek otthonából adott interjúban 2022 elején. Az elmúlt tíz évben azonban sok minden változott, ahogy a világ végre elkezdte elismerni munkáinak a jelentőségét.
A kiállításon most először mutatják be Molnár naplórészleteit jegyzetekkel, fényképekkel és tervrajzokkal kiegészítve. A két terem közepén elhelyezett, számítógépen generált absztrakt művei által körülvett naplókból kiderül, hogy a formákhoz és motívumokhoz sok ötletét valós tárgyakból merítette, mint például a kerítés által a csempére vetett árnyékok, a sorba rendezett gyufaszálak vagy a velencei Szent Márk-bazilika márvány padlója.
A kiállítás az 1946-ban keletkezett rajzoktól az 2023-ban készült munkákig terjed. A bemutatott alkotások zöme a Pompidou Központ gyűjteményéből származik, mindössze néhány olyan darab érkezett más közgyűjteményből és magángyűjteményből, amely teljessé teszi az időrendi sorrendet követő kiállítást.
Vera Molnar együtt dolgozott a kiállítás kurátorával, Chistian Brienddel. A hivatalos megnyitójára március 5-én került sor, de a kiállítás már február végétől látogatható volt. A művész munkái nyár végéig tekinthetők meg a Pompidou Központ negyedik emeletén.
