Különleges eseménynek ad otthont Eger minden év novemberében: az Egri Kamaraopera Fesztiválon a klasszikus zene rajongóinak és a műfajjal még csak most ismerkedőknek is izgalmas programot kíván a rendezvénysorozat. Idén már november 5. és 11. között kerül sor a fesztiválra, amelyről Szabó Sipos Máté karmesterrel, a fesztivál művészeti vezetőjével beszélgettünk.
A 2017-es Egri Kamaraopera Fesztiválról itt olvashatja összefoglalónkat.
– A fesztivál célja az, hogy olyan előadásokat mutasson be, amelyek kísérletezően, új utakat és megoldásokat keresnek a műfaj megújítására és népszerűsítésére. Az idei programban szereplő előadások hogyan teljesítik a fesztivál misszióját?
– Az idén az „előrelátók” alcímet viseli a fesztivál, ami már önmagában is jelzi, hogy minden esemény valamilyen módon kapcsolódik az új utakhoz, új megközelítésekhez.
Nagyon sok fiatal alkotó szerepel az idei programban, akik bátran nyúlnak, az amúgy is sok előremutató gondolatot hordozó témákhoz, ugyanakkor mégis közönségbarát, közönséget megszólító előadásokat hoznak létre.
Néhány eseményt kiemelve: a Budapesti Operettszínház Semmelweis produkciójának fiatal alkotógárdája például nagyon korszerű, mégis sok megoldásában – főleg a vizuális technikáinak izgalmas alkalmazásával – kísérletező, de látványos színházat csinál, ami a fiatal közönséget is odacsábítja az operához. Ugyanezt teszi a Színház- és Filmművészeti Egyetem Avantgarde című előadása, ahol a XX. század négy emblematikus kisoperáját a legifjabb rendezőgárda segíti új életre, rendkívül szórakoztató módon és invenciózusan, egy nagyformává alakítva Cocteau, Satie, Sosztakovics, Vidovszky, Kurtág és Vajda zenei és színpadi világát. De nemcsak a kortárs, hanem a barokk operák és szerzőik közt is akadnak igazán előretekintők. G. F. Händel például, aki német létére, nemcsak az angolokat nyűgözte le, de az olaszoknak is tudott újat mondani operáival. Az Egri Egyházmegyei Könyvtár elképesztően szép XVIII. századi miliőjében, a Savaria Barokk Zenekar előadásában megszólaló Aci, Galatea e Polifemo Nápolyban készült, és olyan jól sikerült, hogy később több változatot is csinált belőle az előrelátó szerző, aki a darab elbűvölő dallamait számos későbbi művében újra felhasználta. Ezek a darabok egészen új megvilágításba kerülnek ebben a korhű környezetben és a korhű hangszereken.
Maria Callas és Semmelweis Ignác áll az idei Bartók Plusz Operafesztivál fókuszában
– Miért tartja fontosnak a Női sorsok az operában című estet, amelyen Keszei Bori és Harazdy Miklós lépnek fel?
– Ma a nőiség, a nők helyzete és szerepe nagyon közkeletű téma. Fontos, hogy erről minél árnyaltabban és többet beszéljünk. A zene pont ezt az árnyaltságot tudja erősíteni. Az operák hősnői, akár tipizált, eszményi vagy nagyon is valódi sorsokat személyesítenek meg, nemcsak ráeszmélnek helyzetükre, feladatukra, de mindig be is teljesítik sorsukat. Ezáltal katartikus hatással közvetítik felvállalt életük nagyságát és méltóságát. Ez ma sokszor nehezünkre esik. Mint ahogy nehezen beszélünk vívódásainkról, fájdalmainkról, kiszolgáltatottságról, de az örömről és a boldogságról is.
Az operazene pont ezért nagyszerű, mert a kimondhatatlan érzelmeket, a lélek belső képének gazdag árnyaltságát tudja megmutatni, szavak nélkül, de a legközvetlenebb és legerősebb módon.
Az előadáson egyébként Keszei Bori mesél is majd ezekről, illetve arról, hogy mit él ma meg mindebből egy többgyermekes anyuka, aki mindamellett operaénekesnő is.
– Mit takar a Gasztropera kifejezés, és mi várható a programon, amelynek Miklósa Erika a vendége?
– Ez az esemény a már hatodszorra megrendezett fesztivál egyik központi különlegessége. Az Eszterházy Lyceum csodálatos dísztermében ezen az esten találkozik a csúcs gasztronómia, a csúcsborászat és a magas szintű muzsika, a minderre éhes közönséggel. Idén három kiváló egri étterem, kiváló borászokkal karöltve kínál egy öt fogásos vacsorát, melyhez az Egri Szimfonikus Zenekar ételekhez illő muzsikát játszik. A libamájhoz természetesen elengedhetetlen Rossini, mint ahogy a bárányhoz Bach, vagy a szarvashoz Haydn vadászatra hívó kürtjei, de Vaughan-Williams vidám konyhai eszközeitől Martinu burleszkjén át Piazzoláig igen ínycsiklandó lesz a zenei paletta Az idei estének különlegessége, hogy díszvendége Miklósa Erika operaénekesnő lesz. Továbbá megemlékezünk az 50 éve elhunyt Hamvas Béláról is. A bor filozófiája című könyvének életvidám gondolatai Szabó Sipos Barnabás előadásában emelik még magasabb élvezeti szférába az eseményt.
– A Kepes Intézetben is lesz egy program, amelyen az Egri Szimfonikus Zenekar közreműködik és Ön vezényel. Mit kell tudni Vajda János operanovellájáról és Gustav Holst kamaraoperájáról? Miért kerülhetnek egymás mellé, és hogyan lesz Hamvas Béla a közös nevező? A két mű milyen formában szólal meg: előadás vagy egy szcenírozott koncert lesz?
– A nemcsak „előrelátó”, de a szellemtörténet egészére is rálátó Hamvas Béla sokat beszélt a szellem éberségéről és kábaságról. Ezt példázza közvetett módon ez a két ritkán hallható opera is. Vajda János: Apokrif – Az öt kenyérről című operanovellája, amely Karel Čapek szatirikus szövegére készült, egy szűklátókörű jeruzsálemi pékről szól, aki Jézus kenyérszaporításában csupán a pékek elleni merényletet látja. Az Én önzésének kábaságából kilátni nem tudó együgyűség hátborzongató módon jut el a naív szimpátiából, a primér indulat kontrollálhatatlan vérszomjáig. Mindezt Vajda fanyar humorú, színgazdag zenéjének groteszk közegében. A monopera komoly színészi feladatokat is kínáló főszerepében a nagyon ígéretes fiatal tenoristát Biri Gergelyt láthatjuk.
A másik különlegesség Gustav Holst: Savitri című kamaraoperája, aminek szövege a Mahabharata-ból való. Egy nagyon szép történet Savitriról, aki a szerelem erejével és az éberség világosságával legyőzi a Halált. A finoman hangszerelt, keleti kolorittal átszőtt, kis hangszeregyüttesen megszólaló muzsika, érzékenyen jeleníti meg a három szereplő különböző egyéni karakterét. Savitri szerepe, melyet Simon Krisztina kiváló mezzoszoprán alakít, nemcsak a darabban központi, hanem énekesi teljesítményben is a legnagyobb feladat. Érdekes, hogy Holst egy háttérben megszólaló nőikart is társít a zenei együtteshez, ezzel is erősítve, a különös, sokszor misztikus világot. Az Eszterházy Egyetem női kara Kabdebó Sándor vezetésével már visszatérő közreműködői a Fesztiválnak. A Halált Donkó Imre, a férjet, Satijavant Biri Gergely személyesíti meg. Ugyan a Kepes Intézet kiállítóterme nem színházi környezet, mégis megpróbálunk egyszerű, de átgondolt eszközökkel valódi színházat varázsolni az operához.
– Hogyan illeszkedik a programba a Harlekin Bábszínház Diótörő című bábmusicalje?
– Már több éve működünk együtt a Harlekin Bábszínházzal és Éry-Kovács András igazgató-rendezővel. A tavaly közösen megvalósított nagy sikerű kortárs bábopera után most önálló produkcióval mutatkoznak be.
Mindig van kisgyerekeknek szóló előadás a fesztivál programjában, és a zenés színház határait igyekszünk jó nagyra tárni.
Így esett a választás erre a Diótörőre, ami ugyan inkább musical, mégis Csajkovszkij-dallamokat dolgoz fel. Meséje E. T. A. Hoffmann eredetijéhez nyúl vissza, tehát sokkal karcosabb, mint ahogy azt a balettből ismerjük, de a kicsiknek szól, lebilincselő módon, jó zenével.
– Miért fontos a színházi terekből vagy a klasszikus koncerthelyszínekről a plázába kivinni az operát?
– Ma úgynevezett komoly zenét az emberek nagy többsége csak akkor hallgat, ha véletlenül rossz gombot nyom be a tévén vagy a rádión. Akkor is gyorsan tovább kapcsol. Máshol sehol. Az utcán, boltokban, kávézókban, éttermekben, hotelekben többnyire ócska könnyűzene szól – és az ócskát nem a műfajra értem. Tehát nem találkozik komoly zenével a közösségi térben sehol, ezért oda kell vinni neki. Ott viszont, ráadásul élőben, olyan hatást vált ki, ami akár egy életre is megváltoztathatja a zenéről alkotott véleményét és az ízlését is. Ezt sokszor megtapasztaltuk, úgyhogy a bevásárlóközpontokban flash-mobnak tervezett előadásainkat a sokszor már titokban tömegek várják. Mi is úgy érezzük, hogy ez meglepetés egyben jólesően fontos misszió is. Az opera az utca emberéé volt régen. Hiszem, hogy ismét az övék lehet, csak ki kell értük menni.
– A kezdetek óta hogyan változott a fesztivál közönsége?
– Hat éve kezdtük. Az első előadáson John Cage- és Tom Johnson-művekkel indítottunk. Azt mondták: Te meg vagy őrülve. Zajos siker lett a vége. Persze azóta voltak rosszabb és jobb időszakok, de alapvetően nagyon pozitív a közönség és a résztvevők visszajelzése.
Évről évre egyre nagyobb az érdeklődés, és nagyon közkedvelt lett a fesztivál.
Olyan előadásokra is pótszékeket kell betennünk, amit máshol, esetleg nagyobb helyeken, alig tudnak eladni. Jó érzés látni, hogy bíznak bennünk, hogy jó előadásokat hozunk és csinálunk. Mert mi is bízunk bennük. Sok múlik a kommunikáción is, hogy az emberek megértsék, mi az amit látnak és látni fognak. Mindez nagyon fontos, mert a zenét, így operát is jobban fogja valaki szeretni, ha megérti, hogy miért szereti.
