Kelemen Barnabás 2020. március 6-án áll a Müpa színpadára Sibelius Hegedűversenyével a Pannon Filharmonikusok szólistájaként. A művészt finn kötődései mellett a pécsi zenekarról kérdeztük.
– Nem először ad koncertet a Pannon Filharmonikusokkal.
– Sőt, eddigi pályafutásom során a hazai együttesek közül Budapesten kívül számításaim szerint a Pannon Filharmonikusokkal játszottam a legtöbbet idehaza. Ez nagy öröm és megtiszteltetés, hiszen minden egyes koncerten úgy érzem, hogy emberileg és művészileg is folyton előrébb lépünk. Az egyre magasabb színvonal közös érdek, amely mérhetetlen inspirációt ad. Bogányi Tiborral a színpadon kívül is jól megértjük egymást, a kölcsönös bizalom pedig nagyon sok pluszt jelent egy koncerten.
– Azt mondja, koncertről koncertre magasabb a színvonal. Szólistaként, hogyan látja az együttes elmúlt időszakát?
– Rendre hangsúlyozni szoktam, hogy az a tény, hogy megépülhetett egy olyan kiváló adottságokkal rendelkező terem, mint a Kodály Központ egyértelműen arra predesztinálja az ott játszó rezidens együttest, hogy nemzetközi mércével is magas szintre lépjen. Azt hiszem, hogy a körülmények szervesen meghatározzák a teljesítményt. Nem véletlen, hogy Bartók Béla svájci tartózkodása során mindössze néhány hét alatt papírra vetette híres Divertimentóját. Ez ugyanúgy igaz a Pannon Filharmonikusokra is, akik egy csodálatos kincs birtokában vannak.
– Mit gondol, a PFZ itthon egyedülinek számító kezdeményezéséről, hogy két művészeti vezető irányítja az együttes munkáját?
– Olyan zenekarral már játszottam, ahol nem volt kinevezett művészei vezető, a vendégkarmesterek pedig mind az első karmesteri poszt aspiránsai voltak. Ez jótékonyan tud hatni az előadásra és a műhelymunkára. Gilbert Varga és Bogányi Tibor együttműködéséről nem tudom elképzelni, hogy ne egymást tapasztalatát és tudását kiegészítve, egy egészséges egyensúly mentén dolgozzanak azért, hogy az együttes kizárólag csak profitáljon az új felállásból.
– Hogyan választ darabot? Közösen egyeztetnek az adott zenekarral?
– Nem egyszer fordult már elő, hogy én ajánlottam műsort. Egy londoni koncert előtt például úgy éreztem, hogy be kell mutatnom Magyarországon Penderecki I. hegedűversenyét, de arra is volt példa, jelesen Prokofjev D-dúr versenyművével, hogy annak ellenére tűztük műsorra Pécsen, hogy bárhol máshol már lekötött koncertem lett volna belőle. Nem emlékszem, hogy elutasítottam volna bármikor is, ha az együttes ajánlott darabot. A PFZ-vel így volt lehetőségem például a már említett Bartók-Divertimentót játszani.
– Jövő tavasszal Sibelius hegedűre írt versenyművét adja elő.
– Ebben az esetben a darabválasztás szinte magától értetődik. Messze nem annyira mint Bogányi Tibor, de én is szervesen kötődöm a finn kultúrához, külföldi koncertjeim során talán csak Hollandiában álltam többször színpadra. Gyakran tartok mesterkurzusokat, de több finn professzort is mesteremnek tekintek. Sok személyes tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy a Sibelius-hegedűverseny szellemiséget át tudjam adni. A művet egyik érdekessége egyébként, hogy Vecsey Ferencnek ajánlotta a szerző. Nagyon várom a koncertet, hiszen a Müpában most először fogom játszani.
