A LantArt Produkció április 16-án mutatja be a Győri Nemzeti Színházban a Mária evangéliumát. A rockoperában Jézust alakító György-Rózsa Sándorral a karakterformálást illető profán témák mellett természetesen az ünnep és a hit kérdéseiről is beszélgettünk.
– A Jézus Krisztus Szupersztárban és a Mária evangéliumában is játszottad Jézust. Nagyon más a két mű, nagyon más a két szerep, mégis: milyen a viszonyuk egymáshoz?
– Viccesen azt mondanám, hogy jó. De komolyra fordítva a szót, amiatt, hogy máshonnan fogalmazza meg a történetet a két mű, ebből kifolyólag máshonnan kell megközelíteni Jézus karakterét is. A Szupersztárban ő a főszereplő, vele sodródunk. Az eseményekben egy fiatal férfit látunk, az anya helyett ezért Mária Magdolna a történetben a nő. A Mária evangéliumában egészen más a szemszög. A cím is mutatja, hogy Jézus anyján keresztül ismerjük meg a fiú sorsát. Nagyon szeretem ezt a művet, egyszerűen megunhatatlannak tartom.
– A Győri Nemzeti Színházban 2011-ben játszottad először a Mária evangéliumát. Változott benned egy évtized alatt a Jézus-kép? Hiszen egy színész magából építi a szerepeit, az alakításaira egyaránt hatással vannak a színpadi tapasztalatai és a magánéletében történt események.
– Valóban milyen kiszámíthatatlan az élet, hogy most újra egy győri bemutatóra készülök! Konzervatív keresztény családban születtem, ami meghatározta a neveltetésemet. Középiskolába Gyulafehérvárra, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Gimnáziumba jártam, tehát fontos számomra a hit, az pedig csak a hab a tortán, hogy az életem Thália oltárára került.
Az évek során a különböző darabokban és különböző rendezésekben sokféle elképzeléssel találkoztam, de a Jézusról, illetve Jézus és a környezete viszonyáról alkotott képem nem változott.
Annyira adja magát a bibliai történet, hogy sem a témát, sem Jézus alakját nem lehet máshogyan, mint vallásosan megközelíteni. A darab üzenete ebben az előadásban sem változik, de Juronics Tamás rendező egy kicsit más perspektívát használ, és megpróbálunk a mai emberekhez, különösen a mai fiatalokhoz szólni. Természetesen érintetlen Tolcsvay László zenéje, megmaradtak Müller Péter Sziámi archaizáló dalszövegei, de ezek a friss értelmezéssel nagyon izgalmas színpadi feszültséget eredményeznek. Bár ez egy magyar mű, ami zeneileg sokkal többféle forrásból merít, mint Webber, de az előadást összességében mégis a Jézus Krisztus Szupersztárnál megszokott szemlélethez tudnám hasonlítani. Ha párhuzamot vonhatok, akkor a kaposvári Szupersztárt hoznám példaként, amit Bozsik Yvette rendezett, és mind a látványra, mind a karakterformálásra a modern megközelítés volt jellemző.
– Érdekes, hogy Juronics Tamás mellett Bozsik Yvette-et, egy szintén sokféle egyéb színházi műfajban is tapasztalt koreográfus-rendezőt említesz, én pedig akkor kiegészítem a sort Vincze Balázzsal, akivel épp most dolgoztál. Másféle színházi nyelvet használnak, máshogyan gondolkodnak amiatt, hogy – elnézést a képzavarért – nekik a test az anyanyelvük?
– Nem feltétlenül. Az, hogy máshonnan érkeznek, hogy a prózai és zenés színházi munkáikkal párhuzamosan ők tisztán táncelőadásokat is készítenek, talán a színészvezetésben vehető észre. Ez nyomot hagy a próbák hangulatán és a végső előadások minőségén is.
– Térjünk vissza arra, hogy már több alkalommal találkoztál a Mária evangéliumával. Bordás Barbara, aki először alakítja Máriát, elmondta, hogy milyen biztonságot, kapaszkodót jelent neki a tapasztalatod. Hogyan éled meg te a másik oldalról ezt a helyzetet?
– Egyrészt örülök annak, hogy Barbi így érez. Nem először sodor bennünket egymás mellé az élet a színpadon: először, úgy emlékszem, a Sziget Színházban, az István, a királyban játszottunk együtt, legutóbb pedig az Operettszínházban a János vitézben. Jól ismerjük egymást, és szeretünk is egymással dolgozni. Másrészt viszont
hiába „van meg nekem a szerep”, Tamás koncepciója nekem is komoly feladatot jelent, hogy az eddig elképzelt vagy megfogalmazott jézusi minták helyett egy érvényes újat fogalmazzak meg.
Ezért izgalmas a munka a másik Máriával, Füredi Nikivel, akivel már korábban játszottuk együtt a darabot, de újra közösen fejtegetjük a művet. És sok olyan színészkolléga van ebben a produkcióban, akikkel eddig még nem dolgoztunk együtt. Ők szintén mást mozdítanak meg bennem.
– A Mária evangéliuma bemutatója épp húsvétra esik. Emiatt mást jelent neked a premier?
– Ünnepibbé teszi, de őszintén szólva nem munkának fogom fel sem ezt, sem azt a passiójátékot, amit idén ismét előadunk a pasaréti ferences templomban. Ebben is Jézust játszom, és bár egyetlen szót sem szólok az előadásban, maga a jelenlét igen komoly színészi feladat. A Mária evangéliuma győri bemutatójáig ez négy alkalommal volt látható, tehát volt lehetőségem elmélyülni a szerepben. Jézust eljátszani a színpadon nemes, szívmelengető dolog, és egyfajta áldásnak élem meg, hogy ennyiszer és ilyen előadásokban tehetem meg.
