Szerző: Békési Botond

Ha azt mondom egy koncertre, hogy rapszodikus volt, akkor általában arra gondolok, hogy a zenekar egyenetlen teljesítményt nyújtott, a jó pillanatok kevésbé jókkal váltakoztak. De mi van akkor, ha nem minőségjelzői értelemben, hanem szó szerint, mint műfaji meghatározás használom a kifejezést egy este leírásakor? Camille Thomas és Langer Ágnes a Madaras Gergely vezette Savaria Szimfonikus Zenekar szólistájaként koncertezett a Müpában február 23-án. A rapszódia, mint műfaj igazi romantikus dolog. A koncert első felében ezt az oldalát ismerhettük meg két angol mű, George Butterworth, az A Shopshire Lad című ciklusához zenei utószóként írt rapszódiájával és Elgar Csellóversenyével. A két mű tökéletesen…

Tegnap este végződött az idei kamara.hu fesztivál. Az utolsó koncert méltó megkoronázása volt az elmúlt négy napnak, és mondhatom, hogy még az eddigieknél is több felemelő pillanatot tartogatott. Kezdjük rögtön Schubert Arpeggione-szonátájával Perényi Miklós tolmácsolásában. Szándékosan nem az előadásában kifejezést használom, mivel szemmel láthatóan együtt él a darbbal és mély, személyes kapcsolat fűzi hozzá – mint elmondta nekem, tizenhárom éves kora óta. Perényi és kamarapartnere csodát művelt a színpadon. A markánsan megszólaltatott zongora-szólam tökéletes párbeszédet alkotott a csellójátékkal. A darabnak egyszerre ismerhettük meg a játékos, vidám oldalát és gazdag érzelmi világát. Mindezt mi sem szemléltethette jobban, mint Perényi apró elmosolyodásai…

Tegnap este folytattuk kalandozásainkat a kamara.hu fesztiválon, az éjszakai világban – a Bolyongás címet viselő nagytermi koncertnek nem csak a címe, de a programja is ezt tükrözte, nem csak amiatt, mert az elhangzott szerzők személyiségének közös jegye a bolyongás, hanem mert Bachtól Bartókig járhattuk be a zeneirodalom palettáját. Az este – és a fesztivál házigazdája – Mona Dániel a Fúga művészetének vonósnégyesként előadott részletei után jegyezte meg, hogy a fúga talán a legjobb műfaj arra, hogy a bolyongást kifejezzük. Ez részben igaz, elvégre a fúgák rendkívül mozgalmas darabok, olyanok, mint a saját farkába harapó kígyó. A fúga tekereg, fonódik, keresi…

A kamara.hu fesztivál második estéjén az éjszaka világába merülhettünk bele Várjon Dénes, Simon Izabella és kamarapartnereik, Vigh Andrea és a Perényi Miklóssal kvintetté bővült Kuss Quartett segítségével. A koncert bővelkedett csodálatos pillanatokban, mielőtt azonban belekezdenénk, néhány gondolat a kamarazenélésről! Eddigi praxisom folyamán szinte kizárólag a szimfonikus repertoárral, és elenyészően a szóló zongorával foglalkoztam. A kamarazene megmaradt „otthoni használatra”, kikapcsolódásnak, felvételről. Éppen emiatt éreztem az elmúlt este végéig úgy, hogy egy nagy kihívás lesz erről írnom. Mi alapján vizsgáljak egy adott előadást? Mit is kellene pontosan hallanom? Mikre kellene figyelnem? Tulajdonképpen a két apparátus kritikai vizsgálatában nagy különbség nincsen: a jó…

A 2019-es kamara.hu november 15-i koncertjének témája az éjszaka. Tartsatok Simon Izabellával és Várjon Dénessel ma este is a Zeneakadémián. Mi ott leszünk, és meg is írjuk majd, amit hallottunk. A sötét nyugodt, de mégis nyugtalanító atmoszféráját megragadó darab, Chopin cisz-moll noktürnje (Henning Kraggerud hegedű-zongoraátiratában) választja el a bel canto két klasszikusának egységét. Míg a legelőször elhangzó Bellini-dallamok páratlan bársonyosságukkal a lágy dél-olasz éjszakát festik elénk, addig Donizetti Lammermoori Luciájának hárfaszólója a komor és ködös skót éjjelbe visz. Nem is akármilyen párosítás ez, elvégre mindkét tájjal foglalkozott Szerb Antal, az idei fesztivált ihletője. Az utas és holdvilág miatt evidens Bellini,…

Vannak azok a helyzetek, amikor tudjuk, hogy lehetne másképpen is, amikor tudjuk, hogy mi magunk is tehetünk érte, de kevesek vagyunk hozzá. Tudom, hogy egyedül vagyok, tudom, hogy nem befolyásolhatom az eseményeket, de vagyok annyira idealista, hogy megteszem az egyetlen, naiv dolgot, amit megtehetek: szót emelek és kiállok egy ügy mellett. Eddigi praxisom folyamán először. Hideg zuhanyként ért a Facebookot görgetve a Papageno oldalán megjelent hír: bezár a cataniai Teatro Massimo Bellini. Ez, amúgy egy félperces szomorú megtorpanáson kívül mást nem biztos, hogy kiváltott volna belőlem, elvégre a mai világban zárnak be patinás kulturális, művészi intézmények. Ami miatt ez nem…

Megszólal egy teljesen elfeledett világ. Ez volt az első – zenei – benyomásom Fischer Iván Orfeo rendezésével kapcsolatban. Mi is volt azonban nekem ez a két előadás? Pozitív csalódás, felfedezés, egy teljesen új zenei környezet. A beszámoló eredetileg a Színtézis blogban jelent meg. Féltem az Orfeótól. Nem a történet, és nem is a Fischer által komponált, az eredeti történet szerinti befejezés rémített meg. Pusztán a szerző, Monteverdi, és a darab bemutatásának dátuma, 1607. Ezek mellett ott volt az érdeklődés is bennem, mivel a Figaro kivételével az összes itthon bemutatott Fischer-rendezést láttam; evidens volt, hogy meg fogom nézni. Arra az egyetlen…

Derülnek még ki új dolgok és az olyan jól bejáratott darabok is tudnak újat mutatni, mint Bruckner IV. (Esz-dúr, „Romantikus-”) szimfóniája. A Budapesti Fesztiválzenekar május 11-ei koncertje azonban nem csak egy új arcát mutatta meg a romantikus monstrumnak, hanem egy eddig ismeretlen hatását is. Erről a következőkben bővebben, előtte viszont térjünk ki a koncert első, számomra kevésbe izgalmas felére. A beszámoló eredetileg a Színtézis blogban jelent meg. Mozart G-dúr zongoraversenye (Kv. 453, No. 17) igazából egy a huszonhétből. Persze minden Mozart-zongoraversenynek megvan a maga szépsége – ennek például az igazán játékos első tétele a jellegzetes, fafúvósokon és mélyvonósokon megszólaltatott basszusmeneteivel…