Szerző: Faludi András

Gitár-ének nótikából sok van, Szomorú vasárnapot is sokan követtek el ebben a kombóban. Kevés viszont az olyan előadás e mezsgyéről, mely valóban hordoz valami gondolatot, nem csupán egy egy-híján-húsz darab.  Emberünk, Kamil Szlachta, amolyan osztrák mi-vígmihályunk kicsit nagy-tereskova-krisztásosan, de értelmezhető Petruska-viszonylatban is. Rövid szösszenetekben nyilvánul meg on- és offline közönségének időről időre. Mostanában szögreakasztott akkordok deszkáján szörföl, de nemolyrégi kontentjei igen érdemesek meghallgatásodra kedves olvasó. Az a fajta performer ő, akit egy vidéki jófesztiválon hallasz a kocsmaszínpadon, és olymegkedveled, hogy azonmód beköveted spotify-on, hogy hazaúton a kocsiban végig őt élvezze a családod.

Tovább

Kedves Némazaj! Ezúton követlek meg Téged tesó, hisz két hete pukkantottam egy legfrissebbnek titulált feldó’t a blogra, de az elmúlt dekádban összepattintott szomoruvasarnapotok taszít mindenkit lefele az új koverek virtuális dobogójáról tesó. Végigtyúbolva Titeket, bitang amit csináltok! Csak így tovább! Ezer pacsi!

Tovább

Abszurd swing-a-billy: Műkezes Fűszeres, Nem vagyunk vidámak, Emberevő Cadillac, Feri, a szadista, Sátánkórház, Oké, Májkül, Férfihalál, Mogoloid Dili, Vérfertőzés Texas szélén, Tilalmi Párlat, Szomorú kis Hilda, Rituális vacsora, Az érzés örök, Kleptomán Boogie, Egy jó barát a vágóhídról, Taposs a gázba, Cseh Korona, Zombi Presszó, Magatartás-horror, Brutál&Mulatós, Randevú az Intézet bejáratánál, Átszállítás az Intézet elborultabb szárnyába, Tranzisztorkor hajnalán, A boldogságtól ordítani, Szomorú vasárnap. Sárga pöttyös nyakkendő / zenész, néhány liter művér / koncert, háromnégy napszemű / dobos, igen jó zenészek / zenei társulat, tagcserés felállások, énekelni-nem-tudás / énekes… neo-swing, psychobilly, happy punk, ska & surf rock / önmeghatározás. A budapesti Yellow…

Tovább

Elvis-mánia egy New Yorkban született, punkból gothba váltott bandatag, majd szóló bluesénekesként és egy észak-karolinai borbélyüzlet vezetőjeként tevékenykedő veteránzenésztől, ezúttal egy New Orleans-i blues-kocsmából. Tét nélküli örömzene ez a javából. a fickó jól érzi magát a színpadon, teremtett magának egy világot, amiben szuperül muzsikál. Önálló, független, boldog szomorú vasárnapot kapunk tőle. Kösz Mark! High five.

Tovább

Gondoltad volna, hogy 2017-ben is van olyan hivatalosan alkotó (értsd úgy, hogy pénzt kap a munkájáért, és itt nem számítom bele a megatyutyu-fellépőket, sajátwebkamerának/iphone-oknak játszókat), aki komolyan hozzányúl a Szomorú vasárnaphoz? Na ugye! dubb-dubb-dubb…

Tovább

Király Linda valódi mélységeiről igazán nincs információ, viszont fantasztikus előadó – és e ponton ne emlékezzünk meg egy-egy bakijáról… – tökéletesen hihető érzelme hallgatván Szomorú vasárnapját.

Tovább

Annak ellenére, hogy mai nótánkban tökéletesen diszharmoniában áll az ének a zenei kísérettel, valamint hogy a swing viszonylag sem tud mit kezdeni a Szomorú vasárnappal, nem tudom azt mondani, hogy vacak lenne az aktuális hallgatnivaló.

Tovább