Ugyan a posztból ez nem fog kiderülni, impressziót viszont a Szomorú vasárnap e feldolgozása kapcsán mindenképp szerzünk majd, hogy milyen lehet egy forró mozambiki éjszaka…
Szerző: Faludi András
Újabb bátor hozzányúlást hoztam Nektek erre a hétre. A Kalapács metálzenekar (szoftverzióban Kalapács és az akusztika) is elő-előadja a mi dalunk saját átgondolásában. S valljuk be teszi ezt jól, hisz üde színfoltként hat a banda e verziója a szomorúvasárnap-univerzum horizontján. A dalnok Kalapács József amúgy hobbiból Mefisztulészt nyom a Madáchban, miközben járja az ország rockkocsmáit, motoros fesztiváljait – kápráztatva el az értő közönséget; kiknek szokatlannak hathat az extra melódia, mi itt társul az ütem és a sikoltozás mellé. De hogy ne legyen túl idegen ez a fajta megközelítés a jelenlévő közönség számára, a lakodalmas na-na-na-na-na-nát azért behúzza a nótába, szimplifikálva a mondanivalót,…
Pár éve történt, mikor kattintgatva a YT-n elémgörgent Alice, nagyban változtatva meg bennem sok elcsépelt (áthúzva), gagyi (áthúzva), habos-babos (áthúzva), poposkás-rockoskás (áthúzva), s rengeteg számomra is kedves magyar dal iránti odafigyelmem. Egy apró indonéz lány, ki beleszerelmesedett egy magyar fiúba s hátrahagyván szülőhelyét Magyarországra utazott, hogy együtt lehessen az azóta már férjjé s apává lett választottjával, úgy gondolt magyarul tanulni, hogy számára jól hangzó dalokat énekelve, gitározva sajátítja el a nyelvet. Szerencsénkre tapintott a rec gombra laptopján, s felkusszantotta videóit a netre. Kábé minden tőle felvétel fantasztikum! Valljuk be Zorán örökbecsű kellottfennegyországa, vagy Balázs Fecó érintsmege azért tömény giccs, de…
S hogy miért éppen Vietnám? Mondjuk mert szeptember 2-án tartják Vietnám nemzeti ünnepét (1945-ben ekkor kiáltották ki a Vietnámi Demokratikus Köztársaságot). Jó, tudom, másodika tegnap volt, de kellett valami apropó, hogy megmutathassam ezt a feldolgozást, amit a „szabad Vietnámmal” egyidős Khánh Ly énekelt fel az 1980-as években…
Van ez a sátánista dolog. Nem nagyon tudok vele mit kezdeni, de keresztezte (júj, micsoda képzavar) utamat a vallásalapító Mr. Szandor LaVey, hiszen úgy érezte egy ponton, az ő világlátásába éppen belefér az „öngyilkosok himnuszának” marketingelt Szomorú vasárnap repertoárba emelése. Mert hogy emberünk nem csupán sátánista, vallásalapító, főpap, okkultista és író (hopp, április 11-én született – 1930-ban) volt, de színésznek és zenésznek is gondolta magát. Jelen nótájában komoly félreértésekkel találkozhatunk: Egyrészt úgy gondolta, hogy világlátása kifejezhető e mű által – Mi? Hisz ez egy sanzon! Másrészt számomra igen nehezen értelmezhető a sátánista muzsik gagyi szintin elklimpírozott dallamkákkal. Továbbá a felvételen…
Mindig külön posztot szerettem volna írni a tehetségkutatók nyomán előadogatott Szomorú vasárnapok/Gloomy Sundayok nyomán… Később lesz is, mert van gondolatom, de most beelőz egy (áthúzva: titkos) aktualitás. Az ilyen kis titkos aktualitásocskákkal szórakoztatom magam extrán… adván meg a blogírás sava-borsát ezenek írása a szerzőnek. Deus ex machina: Csízüsz, 11 éve (!) szerepelt a Megasztárban Póka Angéla, aki talán a legerősebb produkciót (Tilla szavai) hozta a harmadik tehkutban. Emlékszem, mindig a barátaim lakásában jöttünk össze megatyutyut nézni vagy heten-nyolcan, s hattól Eszter főzött, ami úgy nézett ki, hogy mindenki pucolt, kavargatott, reszelt, mosogatott, ő pedig ült a piros műbőr – talán…
Egy éve haknintott egyet a hajógyárin a Portishead, mely átalkodott magáévá tenni kicsit a Szomorú vasárnapot is. Jól tette. A trip hop invenciózusa már matuzsálemnek tekinthető. ’91 óta (igen, döbbenet, de ez már 26 év!) regnál a hip hop, funk, dub, soul, pszichadelika, az R&B, a house és az elektro zene fúziós trónján. Na jó, legalábbis jó rég óta csinál jó kis zenét a brit banda. A zenekar tagjai a Szomorú vasárnap esetében sem fogták vissza magukat. Egy ízig-vérig downtempo experimentál nótát hoztak össze. Számomra ez a kover egyenlő egy fülledt, finomam végig(khm) rozézott nyári éjszaka utáni hajnali hazameneteléssel. Amolyan…
Kezéből mindenki mindent letesz! Volume megteker (sic!)! Egér playgombra irányoz! Szem becsuk! Megvan? Akkor kattint!
Ezekért a dallamokért (is) érdemes egy ilyen blogot írni.
Nincs igazi Szomorú vasárnap cigarettafüst nélkül. Agárdy Gábor „Gabibácsi” nemcsak igazán kiemelkedő színész, ikonfestő, sokszormogorva, igazáncsaládember, de igazi, ízig-vérig dohányos is volt. Amolyan legendásan nagy láncdohányos. Várj! Máshonnan indítok… Igazán kivételes dolog az ember életében – amikor régi dalokról, emberekről ír –, hogy egészen testközelbe, akár intim közelségbe kerül szövegének tárgyával. Nem tudom, hogy szerencse, vagy a sors keze, de mikor az elmúlt héten dőlöngéltem a Karel Gott és Agárdy Gábor Szomorú vasárnapja között, éreztem, utóbbival várnom kell kicsit. Erre tegnap megállítottak a folyosón – tudója dohányzásomnak Embere nagyon -, hogy Gabibácsi otthonában a maradék megbontott pakli cigarettákat, összeszedett öngyújtók…
