Szerző: Gulyás Gábor

Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye? – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat A modern nyugati világ válságának jellemző termékei a televíziós valóságshow-műsorok, amelyek valamely torz, de legalábbis kétségbevonható értékrend mentén mutatnak fel – jelen időben – egy olyan teljesítményt, amely a tömegkultúra elvárásrendszerére rímel. A műfajnak számos előzménye volt – közülük az egyik a nagy gazdasági világválság idején az amerikai nagyvárosokban megrendezett, mesés nyereménnyel kecsegtető monstre táncverseny. Horace McCoy ezt tematizáló regénye Sidney Pollack 1969-es filmje révén híresült el (Jane Fonda emlékezetes, nagy alakításával), de csakhamar megjelentek a színházi adaptációk is. Több helyen mai átiratban mutatták be (mint például…

Ivan Viripajev: Részegek – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat Akad néhány ország, ahol az alkoholizmus problémája nemzeti kérdés – közülük a legnagyobb tagadhatatlanul Oroszország. Evidens tehát, hogy az orosz szerző sokat tudhat a részegség témájáról. Nekünk, magyaroknak sem kell szégyenkeznünk ez ügyben – többségében értő ismerői vagyunk a témának. Marosvásárhelyen ezúttal a román Radu Afrim rendezett hiteles és mély előadást Viripajev remek darabjából. Több is ez, mint egy előadás: a folyosón, amelyen át megközelíthetjük a stúdiótermet, egy képzőművészeti installáció fogad. Egy hatalmas szekrényen alkoholos italok üres üvegeinek garmadája, közel hozzá monitorokon a színészek különböző részeg arckifejezéseket váltogatnak – Bill…

Tracy Letts: Augusztus Oklahomában – Csokonai Színház, Debrecen Egy jobb sorsra érdemes ház, amelynek korosodó lakói ragasztóval rögzítették a reluxát, nehogy bejöjjön a napfény: ez a helyszíne a kortárs amerikai szerző népszerű (az elmúlt tíz évben több hazai színházban is bemutatott) darabjának. Az Árvai György által tervezett díszlet jellegzetes kertvárosi házbelsőt jelenít meg, elhanyagolt, „lelakott” állapotban, ahol a kisebb-nagyobb hibákat hosszú ideje nem javítják már ki, helyette inkább elfedik egy-egy terítővel, képpel vagy éppen szigetelőszalaggal. Mindez hűen tükrözi lakói lelki állapotát, amelyet a folyamatos szellemi és testi leépülés rezignált tudomásulvétele határoz meg. Beverly Weston, a pályáját ígéretesen kezdő költő (Garay…

David Eldridge: Ünnep – Miskolci Nemzeti Színház Az első Dogma-filmként elhíresült Születésnap, Thomas Vinterberg alkotása ma már túlzás nélkül klasszikusnak számít – Magyarországon is széles körben ismert. Kell némi bátorság a mű színpadi adaptációjához, ennek ellenére az elmúlt tízegynéhány évben több színházi bemutatója is volt, melyek közül a Vígszínházban Eszenyi Enikő rendezése (amely a POSZT-on is szerepelt) különösen emlékezetes. Tavaly tavasszal Kaposváron tűzték műsorra, idén pedig Miskolcon. Mit látunk, mit hallunk? Ez az alapkérdése Szabó Máté érzékeny, mindazonáltal a durvaságoknak is tág teret engedő rendezésének, amely határozottan különválasztja az észlelést és a befogadást. Ehhez éppenséggel a mozgókép műfaját használja. Nem…

Henrik Ibsen: John Gabriel Borkman – Vígszínház, Pesti Színház Egy különös világ, ahol mindenkinek megvan a maga börtöne – ez a kiindulópontja Ibsen utolsó előtti drámájának, melyet Valló Péter rendezésében láthatunk. A címszereplő, John Gabriel Borkman egykori bankár, aki sikkasztását követően összesen nyolc évet töltött őrizetben, most pedig házának padlásszobájában sétál egyre, mintha még mindig a cellájában lenne. A Hegedűs D. Géza által alakított korosodó férfi, akinek sem becsvágyát, sem önző, egoista szemléletmódját nem írta felül a börtön szégyene, felnőtté cseperedett fiát használva szeretne kitörni jelenlegi szakmai és társadalmi elszigeteltségéből. Felesége, a Hegyi Barbara által alakított Gunhild szintén a gyermeküket…

Molière–Bodolay: Le Misanthrope – Az új embergyűlölő – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat Egy szólógitárt szorongatva megjelenik egy Molière-re emlékeztető alak és vadul játszani kezdi az AC/DC egyik közismert dalát. Így indul a marosvásárhelyi előadás – és egészen másképp folytatódik (bár a gitáros jelenetváltásokkor még látható és hallható lesz egy-egy pillanatra). Egy rizsporos parókát és korabeli barokk öltözéket viselő alak tűnik fel a színpadon, kimódolt járással végigvonul a színen és elkezd felolvasni valami régi szöveget. Semmit nem értünk belőle. De annyi időnk sincs, hogy e zavaró körülmény miatt elfogyjon a türelmünk: jön valaki és hazaküldi ezt a Napkirály udvarából…

Dennis Martin: Die Päpstin – A pápanő – József Attila Színház, Budapest Az elmúlt kétezer évben legalább tíz-tizenöt alkalommal széles körben terjedt olyan gyanú, hogy az anyaszentegyház feje nem az, mint akinek mutatja magát. Volt, akiről azt híresztelték, hogy zsidó (ezért lett egy időben, több mint félezer éven át a felszentelés előkészítésének része az a vizsgálat, amikor is egy segédlelkész meggyőződött róla, hogy a pápa nemi szerve nincs körülmetélve), akadtak, akiket szentnek tartottak, s olyan egyházfő is volt, akiben sokan az Antikrisztust látták. Ám a legizgalmasabb legenda kétségkívül Johannáé, egy kiemelkedő tehetségű apácáé, aki férfinak álcázva magát 855-től 858-ig ült…

Szép Ernő: Patika – Örkény Színház, Budapest Szép Ernő éppen száz évvel ezelőtt született klasszikus színművében a patikussegédként munkát vállaló Balogh Kálmán azzal a szándékkal érkezik Budapestről egy vidéki kisvárosba, hogy a helyi közösségbe betagozódva boldog, tartalmas életet éljen. Ez nem sikerül. Kovács Márton és a Mohácsi testvérek olyan módon hangolták át (finoman, az eredeti karaktereket tiszteletben tartva) a darabot, hogy leghangsúlyosabbá a két világ közötti különbség lett benne. Egyfelől adva van egy kiüresedett, durván érzéketlen, oktalan virtus és alkoholmámor által motivált világ, amely már a mikszáthi dzsentri attitűd látszataira sem ügyel – a társadalmi standarddá avatott nettó bunkóság. Másfelől megjelenik…

Gerhart Hauptmann: Naplemente előtt – József Attila Színház, Budapest Az első kép zavarbaejtő: a nyitójelenetben egy sínen mozgatható üvegverendát látunk, ami a főszereplő, Matthias Clausen (hetvenes éveiben járó, közmegbecsülésnek örvendő kereskedelmi tanácsos) dolgozószobája. Nem könnyű ezt a pavilont dolgozószobaként elgondolni, különösen egy naturalista darabban. Középen egy festmény, amely Clausen három éve elhunyt feleségét ábrázolja, s a párbeszédek szerint Kaulbach képe – ez hasonló okok miatt okoz befogadási nehézséget, mint a dolgozószoba tere; a századforduló nagy német festőjét nem így ismerjük (díszlet: Mira János). Egy fogadás zajlik, a tanácsos díszpolgárrá avatásának tiszteletére – a „dolgozószobában” is van egy terített asztal. Ide…

Molnár Ferenc: Liliom – Vígszínház, Budapest Meglepő módon Magyarországon kevéssé keltett visszhangot a moszkvai Mejerhold Központban nemrég ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett Liliom, holott a fiatal színészgárdával megvalósított előadást rendkívül jól fogadta az orosz kritika. A magyar rendező most abban a színházban is megrendezhette ezt a kitűnő darabot, amelynek a felkérésére Molnár Ferenc száztíz évvel ezelőtt megírta. A Vígszínház előadása egy olyan hatalmas térben játszódik, amely az egykori (régóta üresen álló) fővárosi nagy piaccsarnokot idézi (díszlet: Bagossy Levente): igazi külvárosi enteriőr. A mindvégig hangsúlyos zene (zeneszerző: Mester Dávid, aki társaival együtt élőben játszik) már önmagában is megidézi a vurstli-lét harsány,…