Szerző: Jene Boglárka

Linzi utunk végéhez érkeztünk. Meséltünk néhány klasszikus és megannyi rendhagyó látnivalóról, azonban a város még jó pár meglepetést is rejteget. Bár ezeket csak akkor ismerhetjük meg igazán, ha eltöltünk közöttük pár napot, kezdetnek álljon itt hét „fun fact”, amelyekkel búcsút veszünk Ausztriától. Az igazi Linzertorte A Linzertorte a város ikonikus süteménye, melynek eredeti változatát az 1929-ben alapított Konditorei Jindrak-ban kóstolhatjuk meg. A cukrászda minden évben új díszdobozt készít a desszerthez – az ideit a Skero művésznevű helyi rapper tervezte. Méhek a tetőn – Stadthonig A városban sétálva észrevehetjük, hogy sehol nincs rövidre vágva a fű, Linz közterein ugyanis rendelet tiltja…

Egy budapestinek biztosan nem kell elmagyarázni, hogyan uralhatja egy folyó a város identitását: a víz összeköt és elválaszt, éltet és rombol, szolgál és birtokol. Így van ez Linzben is; a Duna számos arcát mutatja meg a helyieknek, ezért a kulturális színtéren is fontos kérdéssé vált az ember és a víz kapcsolata. Ez a témakör került a 2018-as Höhenrausch középpontjába is. A kiállítás „turistabarát” attrakcióiról már értekeztünk, ezúttal a mélyebb témákat boncolgató installációk közül mutatunk be néhány izgalmasabb darabot, melyek sajátos módokon járják körül víz és ember folyton változó alá-fölé rendeltségi viszonyát: A víz veszély Simon Starling fotósorozata napjaink egyik égető…

Átszöktünk a határon, elrejtőztünk egy szellemjárta templomban, majd a Dunát követve megtaláltuk az óriást, aki a repülő hajót várja a város felett – újabb szürreális élménnyel gazdagodtunk Linzben, ezúttal a Höhenrausch kiállításon. Linzben elég rendhagyóan kezelik a „múzeum” fogalmát; művészetté válhat a tudomány, de a vandalizmusnak titulált street art is képezheti egy kiállítás tárgyát. A Höhenrausch koncepciója első látásra kevésbé szokatlan: hiszen az épületben csak különböző installációk sorakoznak, általában egy közös téma köré gyűjtve. A művek magukban is izgalmasak, de valódi értéküket akkor látjuk meg, ha átfogóbban vizsgáljuk a képet, és megfigyeljük, hogy a különböző művészek milyen sajátos módokon közelítenek…

Néhány srác ült egy leselejtezett konténerekből összetákolt közösségi irodában, az öböl túlpartján álló épületet bámulva. Azon tanakodtak, mennyivel jobban mutatna a sivár tűzfal, ha festenének rá valamit – s az évek során a kósza gondolatból megszületett Linz világhírű graffitimúzeuma, a Mural Harbor. A múzeum talán nem is a legpontosabb kifejezés, de kissé szabadon értelmezve azért működhet – végülis műalkotásokat láthatunk a falakon. Azonban sokan megkérdőjelezik a graffiti (más néven street art vagy mural) festészet értékét, pedig más képzőművészeti formákhoz hasonlóan ehhez a munkához is szükség van tehetségre, és persze rengeteg gyakorlásra. A graffitizésnek ugyanis számos technikai fortélya van: nem mindegy,…

Egy művészeti alkotás gyakorlati célt is szolgálhat, ahogy a tudomány is okozhat esztétikai élményt. Ezt az üzenetet képviseli az Ars Electronica Center, miközben bizonyítja, hogy a jövőt nem elég várnunk – magunknak kell megteremtenünk. Az Ars Electronicában az „interaktív” szó nem csak egy hangzatos reklámszlogen; az intézet valóban arra törekszik, hogy érzékletes élményt nyújtson a látogatóknak. Ennek eredményeképp a múzeum sivár kiállítótermek halmaza helyett egy tudományos játszótér érzetét kelti. Nem véletlenül árulnak 24 órás belépőjegyeket, a tárlatok szinte befogadhatatlan mennyiségű ingert zúdítanak ránk. Így hát a nap végén mindenki egy sajátos Ars Electronica-képpel távozik, de bármelyik részlet is ragad meg…

A címben szereplő mondat nem egy operából származik, és nem is egy vámpíros kamaszregényből idéztük. Az idegenvezetőnk száját hagyta el linzi városnéző túránk során, a Neuer Dom, vagyis az „új székesegyház” falai között. A neogótikus épület a maga 20 000 férőhelyével Ausztria legnagyobb templomának számít, 134 méteres magasságával viszont csak a második helyen áll. Mindössze három méterrel marad le a Szent István-székesegyház mögött – talán a tervezők nem akarták, hogy a Neuer Dom az előkelő bécsi rokon fejére nőjön. Szerepe így is jelentős, és nem csak azért, mert egy híján 110 éve ad otthont egyházi szertartásoknak. Egyfajta közösségi térként is működik,…

Egy klasszikus városnézés első állomásainak az adott környék legrégebbi épületeit választjuk: templomok, kastélyok, várak, erődök maradványai. Nem kérdőjelezném meg a történelmi látványosságok erejét, hiszen az évszázados falak között egészen sajátos tudatállapotba kerülhetünk. De hiába szolgálnak elmúlt korok mementóiként, idegen testek a jelenben, napjaink emberéről keveset árulnak el. Nem különös, hogy egy város feltérképezését a jelen helyett a múltban kezdjük? Gyakran felmerül a kérdés, hogyan bánjunk a műemlékekkel. Ha egy vár falainak nagy része elpusztult a századok során, az utókor általában két lehetséges megoldást ismer: hagyjuk a romokat érintetlenül, vagy építsük újjá őket a történelmi hűségre törekedve. Linzben azonban új alternatívát…

„Adolf Hitler tett minket fontossá” – jelenti ki váratlanul idegenvezetőnk, Sebastian Frankenberger a legkisebb pironkodás nélkül. Először elkerekedik a szemünk, de nem a kényes állításra csodálkozunk rá, hanem az őszinteségre, amellyel elhangzott, különösen egy tourist guide szájából. Azonban néhány nap alatt hozzászokunk, hogy Linzben így mennek a dolgok. Üdítő változatosság. A linziek úgy tartják, hogy egy embert, egy közösséget vagy akár egy egész várost nem a múltja határoz meg, hanem a jelene, és főleg az, ahogy a jövőhöz viszonyul. A hagyományok hozzájárulnak az identitásunkhoz, de egyúttal gúzsba is köthetnek. Így hát megvan az előnye annak, hogy – kis túlzással persze…

A Budapesti Tavaszi Fesztivál fontos küldetése, hogy lehetőséghez juttassa a feltörekvő generációkat, és felhívja a figyelmet a méltatlanul háttérbe szorított zeneszerzők életművére. A Kamara-Kör április 4-i koncertjén mindkét törekvés megvalósul – nyolc fiatal zenész vezeti be a közönséget Leoš Janáček zeneszerzői munkásságának világába. A programról a koncertsorozat szervezőjével, Radnóti Róza zongoristával beszélgettünk. Mikor: április 4. 19:30 Hol: Régi Zeneakadémia Mennyiért: 1000 Ft – Hogy jött létre a Kamara-Kör projekt? – A Kamara-Kör koncertsorozat több éves hagyományra épül, először 2016-ban született egy ehhez hasonló kezdeményezés Bach+Modern címmel, majd 2017-ben következett az Új utak Beethovenhez sorozat. Az alapötletet a zeneiskolai tanulmányaim során…

Budapesten a tárgyak zűrzavarát és a nőiességet vizsgálhatjuk, megismerhetjük az illegális sajtó technikáit, és kilenc év után újra találkozhatunk Csörgő Attila munkáival. Szentendrén a neoavantgarde Symposion elevenedik meg, Kecskeméten pedig Szabó Dezső vezeti be a közönséget fény és sötétség titkaiba. Zékány Dia: Tárgyeset A fiatal festőnőnek az jelent inspirációt, amit szívesebben rejtegetnénk: a rendetlenség. A tárgyak véletlenszerű zűrzavarát a lakásokban az élet megnyilvánulásának látja. mikor: március 9.–április 6.; hol: A.P.A / Ateliers Pro Arts Galéria; mennyi: ingyenes; további információ Szabó Dezső: Sötétkamra Szabó Dezső olyan alapfogalmakat vizsgál, mint a fény és a sötétség. A fotózáshoz másra nincs is szükség, csak e…