Szerző: Körner Tamás

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk, ezen a héten párizsi éveiről. Az 1989 és 1992 között Párizsban eltöltött három év szép és izgalmas volt. Nagy Imre újratemetését ’89 júniusában még a Hősök terén élhettem át, ősztől már csak a francia televizióból követhettem nyomon az otthoni rendszerváltás eseményeit. Kiérkezésemkor a Párizsi Magyar Intézet (PMI) és a nagykövetség még az „átkosban” kinevezett munkatársakkal dolgozott, de a vezető posztokon hamar megtörtént a váltás. Az újonnan jöttek szemében az előző rendszer káderei gyanúsak voltak, a régiek féltették az állásukat, kölcsönös volt a bizalmatlanság. Ez…

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk, ezen a héten a híres karmesterről, Kurt Sanderlingről. Amikor 1997 januárjában Kurt Sanderlinget először hívtuk a Fesztiválzenekarhoz, Solti György mellett ő volt a legendás Titanic-évjárat utolsó élő karmestere. 1912-ben született korszakos társai, Markevitch, Celibidache, Leinsdorf már az égi zenekarokat vezényelték. Második látogatásakor, 1999-ben már Solti sem élt. 1997-ben Sanderling 85 éves volt, de amennyire fellépéseiből következtetni lehetett, ereje teljében. Kicsit megijedtünk, amikor jelezte, már nem szívesen utazik egyedül, ezért fiával, a csellista Michaellel jönne, de Sanderling az Sanderling, ha nem mer egyedül utazni, ám…

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk, ezen a héten a Budapesti Fesztiválzenekar 1993-as koncertjéről a Hősök terén. A főváros 1991-ben rendezte meg először a Budapesti Búcsút, ezt az utolsó szovjet katona távozásáról megemlékező, dupla fenekű nevében a népünnepélyre is utaló rendezvényt, akkor még a Fesztiválzenekar nélkül. Amikor 1992-ben a főváros együtteseként állandósult a zenekar, mi sem volt természetesebb, mint hogy mi is fellépjünk a Búcsún. A zenekarnak korábban is voltak szabadtéri koncertjei a Vörösmarty téren (hatásos fotótémául szolgáltak a Vörösmarty-szoborra felmászó nézők), de ott csak pár százan fértek el, a…

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk, ezen a héten Erkel színházi statisztáskodásáról. Családunkban profi zenész nem volt, de voltak félprofik, például apám, aki bár építésznek tanult, hegedűsként egy évet a Zeneakadémián is elvégzett, mellette jól zongorázott és kiválóan énekelt. Tagja volt a Lichtenberg Kórusnak, amely fontos szereplője volt a budapesti zenei életnek, nem volt komolyabb oratórium-előadás nélkülük. Esténként gyakran leült a zongorához Schubert- és Schumann-dalokat blattolni, magát kísérte, mi gyerekek lapoztunk. Feri nagybátyám amatőr hegedűs volt. Fogorvosnak tanult, de itthon nem kapott állást. Kiment Olaszországba, várnia kellett a diplomája honosítására,…

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk, ezen a héten a világhírű Solti Györgyről. 1993-ban Fischer Iván telefonhívást kapott Valerie Soltitól, Solti György feleségétől: férje sok jót hallott a Fesztiválzenekarról, szeretné kipróbálni. Budapestre jön, de kéri, hogy látogatását kezeljük bizalmasan, a zenekar tagjain  kívül senki nem tudhat róla, a sajtó főleg nem. Célzott rá, hogy Solti az Opera zenekarát is ki fogja próbálni, komoly tervei vannak egy jó magyar együttessel, de még nem döntött, melyiket választja. A próbán Bartók Concertóját vezényelné. Összehívtuk a zenekart, bejelentettük: jön Solti, de senki nem tudhat…

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk, ezen a héten a próbaterem „fantomjáról”. Amikor Fischer Iván kérésére 1992-ben Párizsból visszaköltöztem Budapestre, hogy átvegyem az akkor állandósult Fesztiválzenekar igazgatói posztját, nem igazán tudtam, mire vállalkozom. Volt egy homályos elképzelésem: koncerteket, turnékat kell szervezni, vendégművészeket szerződtetni, biztosítani a zenekar stabil gazdálkodását, gondoskodni közönségről, de azzal csak hazaérve szembesültem, hogy bár a Fesztiválzenekar már 1983 óta létezett, az évi három-négy fellépés mögött nem volt szervezeti háttér és infrastruktúra. A zenészek más zenekarokban játszottak, ott voltak munkaviszonyban, szabadidejükben léptek fel a Fesztiválzenekarnál. Volt két művészeti…

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk, ezen a héten a világhírű énektanárról, Rózsa Veráról. Egy korábbi blogban már írtam a Fesztiválzenekar nevével visszaélő ál-Fesztiválzenekarról, most ennek az ellenkezőjét idézném fel, amikor a zenekar más néven lépett fel. Igen, nem tévedés, ilyen is volt. A Londonban élő világhírű énektanár, Rózsa Vera 1993-ban kereste meg Fischer Ivánt, nem rendeznénk-e emlékkoncertet a keleti fronton 1944-ben munkaszolgálatosként elpusztított férje, a zeneszerző Weiner László halálának 50. évfordulójára. Kettőjük életének tragikusságában is felemelő története jól példázza a holokauszttal szembesülő magyar zsidóság sorsának két útját, a pusztulásét…

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk. Ezen a héten egy izgalmas salzburgi beugrás történetét ismerhetjük meg. A Salzburgi Ünnepi Játékokon fellépni minden zenész álma. Sok rangos komolyzenei fesztivál van, Edinburgh, Luzern, a londoni BBC Proms, de Salzburg az Salzburg. Óriási dolog volt, amikor az épphogy állandósult Fesztiválzenekar 1993-ban meghívást kapott az Ünnepi Játékokra, rögtön két koncertre, egy Kurtág és egy Liszt–Bartók–Kodály műsorral. A meghívásban döntő szerepe volt Hans Landesmann-nak, a fesztivál üzleti- és koncertigazgatójának. Furcsa párosítás, a két posztot szinte soha nem tölti be ugyanaz a személy. Hogy mégis így…

Körner Tamás, a magyar komolyzenei élet egyik meghatározó alakja blogjában legemlékezetesebb személyes történeteit osztja meg velünk, ezen a héten Yehudi Menuhin világhírű hegedűművészről. Az 1992-ben állandósult fiatal Fesztiválzenekarnak elementáris érdeke volt, hogy a zenekarhoz kapcsolja a zenei világ nagy egyéniségeit. Fischer Iván megkereste az akkor már évek óta csak karmesterként dolgozó Yehudi Menuhint is, vállalja el a zenekar tiszteletbeli vendégkarmesteri posztját. Gyors válasz érkezett: szívesen, de szeretné, ha ez nemcsak titulus lenne, érdemi együttműködésre gondol, örömmel segít. Kétszer is dolgozott a zenekarral: 1994-ben és 1998-ban. 1994-ben, jellemző módon, azt kérte, hogy egy új magyar zeneművet mutathasson be. Jeney Zoltántól rendeltünk…

Japán csodálatos ország, többször jártunk ott a Fesztiválzenekarral. Huszonegyedik századi technika, szorgalmas, segítőkész emberek, nagyszerű koncerttermek, lelkes közönség: nem volt ritka, hogy Fischer Iván még egy órával a koncert vége után is dedikálta a zenekar lemezeit. De a felszín alatt, fel-felbukkanva, máig ott vannak a nekünk furcsa, néha csodálni való, néha ijesztő évszázados hagyományok is. Két ilyenről szól a mai blog, természetesen fesztiválzenekaros szemüvegen át. A zenekarnál eltöltött húsz évemből talán három-négy olyan volt, amikor nem kellett takarékoskodni, mert bevételeink jelentősen meghaladták a kiadásokat. A többletet ekkor sem éltük fel, inkább bespejzoltunk, rosszabb időkre tartalékolva. A bevételi oldalon kezdettől fogva…