Szerző: Pallós Tamás

Világszenzáció lehet a Salome szeptember 15-i bemutatója. Évek óta dédelgetett terv valósul meg azzal, hogy Vörös Győző ókorkutató jordániai feltáró munkája nyomán Richard Strauss zenedrámája először kerül színre az eredeti evangéliumi helyszínt – Heródes machaerusi palotájának oszlopos udvarát – megidéző díszlettel. A rendezésre felkért Rátóti Zoltán Salome-impresszióit foglalta össze.   A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. Milyen az élet, nincsenek véletlenek, Oscar Wilde drámájával már a pályakezdése hajnalán összehozta a sors. „Negyedéves főiskolás koromban Tasnádi Márton rendezőszakos hallgató vizsgaelőadása volt a Salome, Papadimitriu Athina címszereplésével. Az ifjú szíriait, a testőrök kapitányát játszottam, aki az operában Narraboth. Emlékszem, sokat…

Tovább

Nem volt kérdés, hogy az addigi, „figyelmeztető” sikerek hamarosan igazi áttörést hoznak. Valahogy mindenki érezte, látta, hallotta és tanúsította, hogy Balga Gabriellának különösen jól sikerült az előző, dús évada – amelynek végén kamaraénekesi címmel is kitüntették. Indokként, példaként elég csak az Olasz nő Algírban életvidám Isabelláját és az Edgar zaklatott Tigranáját kiemelni. – Mondhatjuk, hogy eddig minden úgy alakult, ahogy az a nagykönyvben meg van írva? – Már korán kiderült, hogy tehetségem van az énekléshez. Mindig kiváló tanáraim voltak, akik ugyancsak biztattak, hogy az operaénekesi pályát válasszam. Nagyon megszerettem a zene csodás világát, mindazt, amit a muzsika nyújthat. Egy énekes,…

Tovább

Komlósi Ildikóval a körpanorámát nyújtó budai otthonában, egy „messze néző szép könyöklő” magasából tekintettünk harmincöt éve tartó művészi pályafutása csúcsaira. E szellemi, lelki és kulturális birodalomban való bolyongást az operaműfaj teljességétől indítottuk. Az operában a zenétől az irodalmon és a bölcseleten át a képzőművészetig tényleg minden összefonódik. Nemcsak wagneri értelemben Gesamtkunstwerk, hanem azon túl is. Az elemeit pedig nem lehet szétválasztani, bennünk vannak. Ha megkapjuk a tehetséget, azt ezek szellemében kell szolgálni. Az, hogy ezt valaki tudatosan vagy ösztönösen teszi, már más kérdés. Egy tanár a felkészítés során például felhívhatja a figyelmet, hogy „ezt nézd meg, azt olvasd el…” Az…

Tovább

A Kolozsvári Magyar Operával koprodukcióban, az 1927-es magyarországi bemutató helyszínén, az akkoriban Városinak nevezett Erkel Színházban, május 26-án és 27-én szólalt meg újra A fecske. Anger Ferenc rendezővel Puccini különleges, ritkán játszott lírai operájának sajátos kettősségéről beszélgettünk, a fővárosit megelőző kolozsvári premiert is érintve. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. Jóllehet, Puccini bécsi megbízása eredetileg egy operett megírásáról szólt, a végül 1917. március 27-én, Monte Carlóban bemutatott – később kétszer is átdolgozott – darab hamisítatlan „puccinis” opera lett. A korábbiaknál kétségtelenül könnyedebb, dramaturgiailag szertelenebb, műfajhatárokat feszegető, mégis…A rendezőt először arról kérdeztem, ezúttal melyik verziót játszották Kolozsváron, illetve melyiket Budapesten: „A mű…

Tovább

Már több mint negyed évszázada van a pályán, de két és fél évtizede az Opera tagja és egyik vezető szopránja Sümegi Eszter, akinek delelői számadást és pályakeresztmetszetet nyújtó ünnepi gálájára február 1-jén, az Erkel Színházban került sor. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. „Azt gondolom, nagyon tudatos voltam. A szerepek legtöbbször nem sorban jöttek, és nem feltétlenül akkor, amikor vágytam rájuk, de mindig az adott technikai és hangi állapotomnak megfelelően választottam. Tudtam várni és nemet is mondani. Nemcsak énektechnikailag, hanem érzelmileg, mentálisan is fejlődtem, sokat értek bennem a figurák ez idő alatt. Egy fiatal lélek a pálya elején másképpen képzeli Toscát,…

Tovább

Vezérmotívum a gyűrű, amely akár az önmagába – a hitből hitbe – visszatérő Wagner-életmű szimbóluma is lehetne. A német mester zenei és szellemi hatása köré szervezett évad kísérőrendezvényei számos különlegességet ígérnek: ritkán játszott darabok mellett Wagner spiritualitásának részbeni feltárását is. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. A művészi pályafutása kezdetétől leginkább grandiózus formákban gondolkodó Wagner olyan intim, bensőséges műfajban is kipróbálta magát, mint a dalok világa. E korai, kísérletező alkotókorszakának vége és csúcspontja a Trisztán-előtanulmányként emlegetett zenekar-kíséretes ciklus, az 1857-ben kelt Wesendonck-dalok. Az isteni misztérium és Goethe nézetei iránti élénk érdeklődésről tanúskodik már az a tizennyolc évesen, 1831-ben komponált hét…

Tovább

H. Zováthi Alajos „a Magyar Állami Operaház Kamaraművésze” megtisztelő cím birtokosa. A zenekar kiváló nagybőgő-szólamvezetője szerény szabadkozással indítja a beszélgetést, jóllehet a hazai zenei életben eddig eltöltött évtizedei bővelkednek emlékezetes pillanatokban és nagy találkozásokban. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Annak idején egyértelmű volt a hangszerválasztása? – Eredetileg hegedültem, de a felvételi előtt egy tornaórán eltörtem a kezemet. Mondhatni, a véletlennek köszönhető, hogy bőgős lettem, de nem bántam meg, hogy így alakult. Tanárom, Tibay Zoltán szintén az Opera zenekarának nagyszerű szóló nagybőgőse és szólamvezetője volt. Ötödéves zeneakadémistaként jött a lehetőség: a tanár úr tanácsára elmentem az operaházi…

Tovább

Amikor megkerestem az Opera kitüntetett művészét, az évad egyik kamaraénekesét, Palerdi Andrást, hogy gyors mérleget készítve áttekintsük szépen ívelő pályafutását, meglepett. Első kérdésem az volt, hogy mi jut eszébe a hivatásáról, ugyanis a beérkezettség valamely szinonimájára számítottam, de ehelyett ő a próba szót említette. – Felkeléstől lefekvésig énekes vagyok. Soha nem éreztem, hogy feljutottam volna a csúcsra. Mindig új helyzetek és problémák adódnak, de néha azért előfordul, hogy azt mondom magamban: most sikerült valami, amiről korábban nem is gondoltam volna, hogy menni fog. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Hangi, énektechnikai értelemben sem mondhatja még, hogy megért-beért?…

Tovább

Bach Máté-passiója, Mascagni Parasztbecsülete és Messa di Gloriája… – és természetesen a Parsifal, méghozzá egy este két szerepet éneklő vendégművésszel, Pavlo Hunkával. De az Opera ünnepi programválasztékának idén már az ételkultúra is része lesz. „Nem tudom, ki hova tartozik, de aki ezzel a darabbal találkozik, annak le kell térdelnie és hinnie kell.” Szem- és fültanúk szerint Ferencsik János ezzel az üzenettel vezette fel a Parsifal betanítását az Erkel Színházban. A lelkével vezényelt; „módszere” a közreműködőkre és a közönségre egyaránt átsugárzó lelkesedés, elragadtatás volt. Mondják, maga is sejtette, talán tudta, hogy hattyúdala lesz a „fennkölt ünnepi játék”. Bónis Ferenc – a…

Tovább

Száztíz éve született, huszonöt évvel ezelőtt hunyt el. Az idei Kodály-évben a Kossuth-díjas zeneszerző és népzenekutató tanítványára, Ránki Györgyre is emlékezünk, akinek tartós sikerű gyermekoperája, a Pomádé király új ruhája manapság beavatást ígérő előadás a műfajjal ismerkedő gyerekek és fiatalok számára. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. „1907-ben születtem, Budapesten. Ifjúságomra egy embertelen világ nyomasztó légköre és anyagi gondok nehezedtek. Sorsdöntő élményemmé vált a találkozás Kodály és Bartók új-varázsú, tisztább, szabadabb, emberibb világot sugárzó zenéjével. Molnár Antal tanácsára felvételiztem a Zeneakadémián. Boldog voltam, amikor Kodály elfogadott zeneszerző-növendékének, és nála tanulhattam négy évig (1926–30). Szűkszavú, jellemformáló megjegyzéseire ma is szó…

Tovább