Kinek is beszélünk?

A székek, Pesti Magyar Színház - Fodor Tamás, Béres Ilona (fotó: Juhász Éva)

Eugène Ionesco: A székek – Pesti Magyar Színház, Budapest

Egy megközelíthetetlen, magányos szigeten – amit akár emberi integritásnak is nevezhetünk –, egy teljes életet leélt pár visszatekintése az életre, a társadalomra, a reményekre, a hitekre: van-e ennél abszurdabb helyzet? Ez persze költői kérdés. Az viszont a legkevésbé sem az, hogy egy ilyen helyzetet miképpen lehet olyan eredendő, mély realizmussal megjeleníteni, amely hitelesíti az abszurditását. Ez a legfőbb kihívás Ionesco remekművének színpadra állításakor, ezen áll vagy bukik az előadás sikere.

A székek, Pesti Magyar Színház – Béres Ilona (fotó: Juhász Éva)

Alighanem pontosan érti ezt Szabó K. István rendező is, aki a darab valamennyi abszurditását realista módon mutatja be a Magyar Színház kamaraszínpadán. Itt minden valóban megtörténik, minden szónak, minden tettnek mélysége van. Két nagy magyar színész jutalomjátéka az előadás. Az öregembert alakító Fodor Tamás karizmája szinte megbűvöli a nézőt. Nem lehet nem arra gondolni: ez a páratlan színházi életművet létrehozó művész itt a szó szoros értelmében saját magát mutatja meg a színpadon. Minden szava, minden mozdulata, minden rezzenése revelatív. Az önfeláldozó Öregasszony szerepe nem éppen a dacos Béres Ilona karaktere – mégis tökéletes benne. Fontos, jelentős előadás.

A székek, Pesti Magyar Színház – Fodor Tamás (fotó: Juhász Éva)

Az előadás alkotóit és időpontjait itt találja