Örkény István: Tóték – Szegedi Nemzeti Színház
Az elmúlt fél évszázad egyik legtöbbet játszott magyar darabja azért is hálás választás, mert központi gondolata, a kiszolgáltatottság és az abból adódó tragikomikum mifelénk széles körben értelmezhető. Mert Örkény világában valamennyi szereplő kiszolgáltatott: a főszereplő őrnagy a háború, a partizánok tetteivel, az ellenpontjaként megjelenő tűzoltóparancsnok és a családja pedig vele szemben. Bipoláris szerkezetek mentén bomlik ki a dráma, de ezek egy részét Bezerédi Zoltán rendezése elhagyja vagy átírja. A leghangsúlyosabb ebből a szempontból a befejezés: Szegeden az előadás végén nem áll helyre a Tót család erkölcsi világrendje, a családfő nem elég bátor ahhoz, hogy végezzen az életüket megkeserítő, váratlanul visszatért őrnaggyal, ehelyett tovább tűrnek és szenvednek, a végtelenségig.
Az őrnagy (Gömöri Krisztián ihletett és átgondolt alakításában) ilyen módon győzedelmeskedik. Tót Lajos szerepében a hórihorgas Borovics Tamás, a feleségét alakító Szilágyi Annamária, a lányukat játszó Sziládi Hajna mind-mind egy erős karaktert hoz; kissé nehezebb helyzetben van Vicei Zsolt, mert a rá osztott postás figurája ebben az előadásban nem igazán bolond. Az egyenes vonalú cselekményt jó ritmusban tagolják az élő zenei betétek, melyet egy színpadra helyezett alkalmi zenekar szolgáltat (zene: Rozs Tamás). A színpadkép központi eleme egy erdő, amelyből nem lehet kilátni. Érdekes hely: az előadás kezdetén még idillinek, aztán egyre reménytelenebbnek látszódik (díszlet: Khell Csörsz).
Az előadás alkotóit és jétszási időpontjait itt találja