Papageno Radio

- hirdetés -

- hirdetés -

- hirdetés -

- hirdetés -

Blogok StageHive Fodor Orsi: „Brecht azóta van bennem, mióta először felvételiztem rendező szakra”

Fodor Orsi: „Brecht azóta van bennem, mióta először felvételiztem rendező szakra”

A StageHive 800.000 forint összdíjazású pályázatára a 2020/2021-es évadban megvalósuló előadó-művészeti projekteket bemutató videóval lehetett jelentkezni. A szakmai zsűri díjazottja A krétakör című tantermi előadás lett. A projekt létrehozójával, a Bertolt Brecht drámájából készülő részvételi színházi produkció rendezőjével, Fodor Orsival beszélgettünk.

A krétakör

 

Feldolgozó foglalkozással és online beavató projekttel egybekötött tantermi előadás Brechtre, 4 színészre, roncsolt grúz népzenére, iskolai terekre, és a salamoni-kínai-brechti krétakörre. A három évezrede a kollektív emlékezetben létező krétakörrel most a segítség és a jó fogalmát járjuk körbe.

 

Brecht A kaukázusi krétakör című drámája alapján készülő A krétakör a segítségnyújtás identitásformáló erejét helyezi középpontba. A 2020 októberére tervezett bemutatót online beavató projekt előz meg az előadás Facebook-oldalán és annak zárt csoportjában, ahol az előadás gondolatkörébe vezetjük be az érdeklődőket: segítséget adni vagy kapni nehezebb, milyen gátlások működnek, mit nevezünk jónak, mit jelent a sorsvállalás.

Az előadás központi alakja Gruse, aki most nem Szent Johanna, nem irgalmas szamaritánus, akit nem különleges jósága választ ki. Aki jószándékú, de tudatlan; segítőkész és elszánt, de naiv és egyszerű. Brecht balekként (‘sucker’) jellemzi.

Grusét a cselekvés határozza meg. Kezébe adnak egy gyereket, a kormányzóné gyerekét, akit a lázadók keresni fognak. Gruse lerakja. Mikor hallani véli a gyerek hívását, felveszi – menekülést, magányt, kényszerházasságot vállalva ezzel. Jól döntött?

 

Az örökbefogadás érzelmi és fizikai útját, a szeretet küzdelmét a lemondások és áldozatok során keresztül a nézőkkel együtt járja végig. A jóért vállalt kockázat és felelősség mértékét így mindenki saját értékmérőjén teszi próbára.

- hirdetés -

–  Mi fogott meg a StageHive pályázatában?

–  Nagyon szeretem a különutas megoldásokat, a StageHive-ban is ez a másság tetszett meg. Szeretem felfedezni a dolgokat, ezért még az oldal indulása táján regisztráltam, nagyjából az után, hogy felvettek a színművészetire. Akkor még elég kevesen tudtak erről a felületről, az barátaimnak mondogattam, hogy regisztráljanak, de az az igazság, hogy aztán legalább egy évig én sem néztem rá. Majd akkor figyeltem fel újra a StageHive-ra, amikor már több sikeres közösségi finanszírozású kampányon is túl voltak. Láttam, hogy az eltelt időben lassan, organikusan építkeztek, ez tetszett.

Azt éreztem, ez még pont annyira

új és független felület,

hogy nem veszítek semmit, ha jelentkezem a kiírt pályázatra, maximum nem sikerül. A karanténhelyzet is meghozta a bátorságomat, mert az ember otthon ül, több ideje van befelé figyelni, fejben kísérletezni. És még egy dolog keltette fel a figyelmemet: hogy a pályázat formája a videó, amely önmagában is kísérletezésre ad lehetőséget. Az pedig külön szimpatikus, hogy érezhető, a StageHive egy fontos ügy az oldal kitalálóinak, fejlesztik magukat új kihívásokkal.

–  A projekt leírásából kiderül, hogy ez egy vizsgarendezésnek indult. Miért fontos számodra épp ez a Brecht-darab?

–  Valójában Brecht azóta van bennem, mióta először próbálkoztam felvételizni rendező szakra. A zenés rendező másodrostájára akkor A szecsuáni jólélek című drámát választottam. Szerettem vele foglalkozni, biztos visszatér még majd az életemben. Egyébként Brecht korai darabjai, például a Baal érzelmessége sokkal közelebb áll hozzám, mint a Koldusopera formalizmusa és didaxisa, de mivel eleve tantermi előadás létrehozása volt a célunk, valahol a kettő között szerettem volna keresgélni. Ez a kettősség az érett drámáinak, A szecsuáni jóléleknek és A kaukázusi krétakörnek is sajátja, de Gruse karaktere tisztább, egyszerűbb, mint Sen Te. Most az ő története áll közelebb hozzám.

Már a koronavírus előtt választottam A kaukázusi krétakört, és ezzel együtt Grusénak Mészáros Blankát. Aztán a karantén még közelebb hozta hozzám az anyagot, sokkal többet tudtam rajta gondolkodni.

Maga az időszak számomra is küzdelemről a szólt, ami Gruse sorsának is szükségszerű velejárója. A felelősségvállalás kérdése érdekelt, ami a 11–12.-eseknek égető téma. Ezért nem is az anyává válás az előadás fókusza, hanem az, hogy ha hozol egy döntést, annak mentén kell tovább élned, tovább haladnod, az alakítja az identitásodat.

– Hogyan alakult a darab? Ebbe a koncepcióba hogyan fér bele a két völgy vitája, a tandráma vagy épp Acdak karaktere és más, nem Grusét érintő döntései?

– Nem fér bele, ezért kihúztuk. Persze nem ment könnyen. Nagyon beült nekem Zsótér Sándor egy mondata, amit az egyik egyetemi kurzushéten, pont egy Brecht-kurzuson mondott. Ő ugyanis nem támogatja, ha a keretjátékot vagy az Acdak-szálat próbálja valaki egyszerűsíteni. Arról beszélt, hogy minden változtatásra valós indok kell, mert nagyon gyakran a rendezők ezt a részt azért hagyják el, mert nem tudják, nincs türelmük megoldani a helyzetet. A két völgy vitája két ok miatt marad ki: egyrészt azért, mert eleve csak az egyik fél meséje A krétakör, ettől pedig egyoldalú és túlzott a tanító jelleg, így nincs igazi vitahelyzet. Másrészt pedig mi Grusét helyezzük a középpontba, tehát nem azt a kérdést, hogy ki érdemli meg a kormányzó gyerekét, kié az igazság, nem az embert magát. Ez a döntés pedig magától értetően azt hozza magával, hogy sok réteg lekerül az anyagról.

A nyári előfoglalkozáson viszont előkerülnek ezek a kérdések. És bár hozzám legközelebb mindig is Acdak karaktere állt, de az ő szála is szükségszerűen leegyszerűsödött. Brechtnél Gruse és Acdak valahol ugyanannak az embernek a kér énje: Gruse, aki a zsigeri döntéseket hozza, Acdak pedig a mindent megkérdőjelező, cinikus.  Mi most a Gruse-énre közelítünk rá. Ennek egyik oka a korosztály. A másik pedig a már emlegetett dramaturgia. A Grusét alakító Mészáros Blankán kívül mindenki más több szerepet játszik, ők az Énekesek, a történetmondók. Acdak fókuszba helyezése fölrúgná ezt a szabályt. Annak, aki a drámát olvassa, egyértelmű, miért dönt úgy a tárgyaláson a bíró, ahogy. Aki viszont az előadásunkat nézi, egyetlen helyzetben látja Acdakot, egy döntése van, hogy megmutathassa a személyiségét. Így viszont lehet beszélgetni a közönséggel a döntés okairól.

– Hogyan állt össze az alkotócsapat?

– Al-Farman Petra a dramaturg, aki elsős dramaturg szakon, és egy ismerősöm ajánlotta. Általában úgy választok társakat, hogy megfigyelek, de vele személyes tapasztalatom azon kívül nem volt, hogy az osztályuknak volt egy felolvasása, és az írásaik alapján, hogy mindannyian nagyon tehetségesnek tűntek. Eddig mindig tapasztaltabb dramaturgokkal dolgoztam, és ebben a közös munkában az is érdekes számomra, hogy együtt tanulunk, egymástól. Petra nagyon jó irányokat adott, és miután megbeszéltük, hogy nincs recept, minden alkotópáros másképp dolgozik, gördülékenyen ment a munka. Mészáros Blankát még a Katona Klubból, az Eltáv programból ismertem. Ő volt az első, aki megvolt a csapatból, és hozzá próbáltam választani a társakat. Miskolcon voltam szakmai gyakorlaton az Ördögök próbafolyamatában, Béres Attila mellett. Feczesin Kristóffal ott találkoztam. Szerettem, ahogyan próbál. Bánfalvi Eszter felé mindig is volt egy zsigeri kíváncsiságom, megérzésből választottam őt. Fecze még egyikükkel sem dolgozott, Blanka és Eszter már igen, de valahogy azt éreztem, hogy jól fognak együtt működni. Amikor felhívtam őket,

mindenki nagyon nyitottan állt a projekthez.

Annak ellenére is, hogy mindannyian nagyon elfoglaltak, szimpatikus számukra az ügy és a csapat, hogy egész más, ismeretlen színházi helyzetben és közösségben is kipróbálhatják magukat. Nagyon fiatal csapat vagyunk egyébként.

– A videóban elhangzik, hogy ezzel az előadással a közösségformálás is cél, ami ezek szerint nem csupán a nézőkre, hanem rátok is érvényes.

– Most például a zeneszerzőnk, Szászi Petra lakásán próbálunk, egy szobában, körülöttünk néha jön-megy egy-egy zenész. Van annek egy érdekes bája, amikor elnézést kér tőled a zavarásért valaki, akiknek a hálószobájában tartasz állítópróbát. Lassan szükségünk lesz egy nagyobb térre, de szeretem ezeket az alkalmakat. Intim és partneri egyszerre. Van egy szép belső udvara padokkal, ott jókat lehet beszélgetni. A közösségünk formálódik, teljesen magától, ennek nincs különösebb célja, pont az benne a szép, hogy magától történik.

– Ha már videó: az hogyan, milyen ötletből készült?

– Az eredeti tervek szerint egy feldolgozó foglalkozás követte volna az előadást, de mivel a karantén helyzetben mi is az online térben kezdtük a próbákat, arra gondoltunk, mi lenne, ha az érdeklődő diákok ebből kaphatnának ízelítőt. Nem konkrétan a próbákba nézhetnének bele, hanem készülne egy videó, ami az előadás témájára, üzenetére hívná fel a figyelmet. Megvolt az olvasó- és az elemzőpróba, a látványtervezővel sokat beszélgettünk arról, a kör motívuma hogyan tér vissza a darabban, közben kialakult az előadás logója is, majd jött a pályázati felhívás, és ezek mind-mind összeadódtak a videóban. A felvételeken még Hajduk Károly vállalta, hogy amíg ideje engedi az online olvasó és elemző próbán jelen van velünk Harmadik énekesként. A korlátozások feloldásával beindultak a projektjei, de nagyon sokat köszönhettünk a jelenlétének. Most, hogy a gyakorlatban is elindultak a próbáink, és egészen jól haladunk, keressük a negyedik szereplőnket, aki Acdak megformálóját is jelenti majd.

Szeptember közepére tervezzük a bemutatót az Eötvös József Gimnáziumban,

azért is, mert én magam onnan indultam, annak a helynek köszönhetem, hogy rendező szakra járok. Bízom az ottani diákközösségben, tudom, hogy őszintén vissza fogják jelezni, hogy amit meg akartunk valósítani, működik-e. A StageHive szakmai fődíja mellett kaptunk meghívásokat, például a 3K felajánlotta, hogy az ottani előadás mellett segít abban, hogy óbudai középiskolákba eljuttassuk az előadást. Valamint, mivel vannak felnőtt érdeklődők is, látok abban is potenciált, hogy egyszer nem tantermi közegben is kipróbáljuk A krétakört.

– A feldolgozó foglalkozások mindig játékosak, úgyhogy most játsszunk egy kicsit. Vannak kérdések, amikre a válaszokat keresitek az előadás által. Ilyen például az, hogy segítséget adni vagy kapni a nehezebb. Neked melyik megy könnyebben?

– Van egy mese, ami két testvérről szól, akik két dombon élnek. Mindkettő nagyon szegény és sokat dolgozik, de az egyiknek sok gyereke van, a másik pedig egyedül él. Az egyik évben nagyon jó a termés. Összeszedik a gabonát, elosztják, hazamennek, de mindkettő nyugtalan. A fiatalabb fivérnek az jár a fejében, hogy ha vele bármi történik, a felesége, a gyerekei tovább tudnak dolgozni, tovább tudják segíteni egymást, a bátyjának viszont senkije nincs. Az idősebb testvér viszont azon gondolkozik, hogy mit csináljon egyedül a sok gabonával, és az öccsének a családja miatt nagyobb szüksége van rá. Az éjszaka leple alatt mindketten, annyi zsákkal, amennyit elbírnak, elindulnak egymáshoz. Félúton összetalálkoznak, egymásra néznek, megértik a helyzetet, megölelik egymást, és így lett az első templom. Boldizsár Ildikótól hallottam ezt a mesét. Engem nagyon megtalált, A krétakörhöz pedig nagyon passzol. A jóra való kísértés, a segítségnyújtás miatt.

Érdekes módon a rendezés miatt ma már könnyebben tudom elfogadni a segítséget – számomra segítség az, hogy a dramaturg dolgozik a szövegen, a zeneszerző a zenén, a tervező a víziónk vizuális megjelenítésén, a színészek pedig azzal, hogy kimondják, amit én magam nem tudnék –, de ez sohasem ment nekem könnyen, mert bennem alapvetően inkább a segítségnyújtási vágy az erősebb. Mindig is féltem kérni. Azt hiszem, ebben a mesében én inkább a báty vagyok, aki ül az ablakban, néz kifelé, tudja, hogy már vinnie kellene a zsákot, de még nem indult el, még a döntés előtt áll, még fél egy kicsit, majd elindul.

Gruse szerintem nem fél, nincs rá ideje. Felveszi a gyereket. Az tetszik ebben a történetben, hogy ez nem egy tudatos segíteni akarás, hanem egy tisztább, ösztönösebb dolog. Az igazi segítségnyújtásnak csak úgy, magától kell megtörténnie.

A kérdésedre visszatérve: azért az nagyon felszabadító, ha egy helyzetben eljutok oda, hogy merek segítséget kérni. Ezt ennél a folyamatnál is tapasztalom. És van még mit tanulnom.

– Arról is beszélgettek majd, mit jelent a jóság. Te hogyan definiálod ezt a fogalmat?

– A jóság számomra akkor létezik valakiben, ha ő azzal egyáltalán nem foglalkozik, ha nem gondolkodik azon, jó-e. A jóságban nincs önreflexió, kívülről magunkra nézés. Arra viszont nem tudom a választ, van-e még önzés nélküli jóság: hogy a jó a „nekem jó” nélkül is létezik-e. De kicsit hiszek benne, hogy igen.

– A sors vállalásában mi a nehéz?

– Az nagyon fontos, hogy Gruse felveszi a gyereket, de annál fontosabb, hogy az ismeretlen következményeket is vállalja, és ebbe a teljes bizonytalanságba áll bele. A sorsvállalás szót nem hiszem, hogy gyakran használjuk a hétköznapokban, talán azért, mert egy drámai hősre jobban illik, de biztosan sokan érezték már, hogy amit fölvettek, annak súlya van, és pont ezért nem lehet letenni.

– Színművészeti egyetemista vagy, most fejezted be a harmadik évet rendező szakon. Mennyi segítséget ad az SZFE abban, hogy a szakmai érvényesülés ilyen külső útjait is megmutassa? Egyáltalán: egy művészeti egyetemnek feladata az, hogy a szakmai alapokon túl ilyen pályaorientációs segítséget is adjon?

– Mielőtt a színművészetit elkezdtem, magyar szakra jártam, benne voltam egy performansztársulatban, nézőtereztem, workshopokra jártam, dolgoztam – tehát mindig több lábon álló, többfelé figyelő ember voltam. Egy sikertelen rendező szakos felvételi után megtaláltam a Patyolat nevű helyet, elkezdtünk ott előadásokat, koncerteket létrehozni, kicsit otthon is lett. Úgy mentem el a bábrendező felvételire, hogy már biztos voltam abban, hogy színházzal akarok foglalkozni, akkor is, ha nem kerülök be az egyetemre. Aki keres, megtalálja az útját, de mindeközben azt is gondolom, hogy egy művészeti egyetemnek feladata, hogy segítsen ebben a keresésben. Ennek két oldalról kell történnie:

a hallgatóknak maguktól, magukért is kell kutatniuk a lehetőségeiket, hogy legyenek kérdéseik, de elvárhatják, hogy ezekre a kérdésekre tanácsokat kapjanak egyetemüktől.

Szerencsére azt tapasztalom, hogy az SZFE-n ezen a területen egyre nagyobb a fejlődés. Kapunk segítséget. Saját magunk megismerésében és külső utakban egyaránt.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
- hirdetés -
X
X