Egyre többször találkozunk a #QueerTheBallet hashtaggel, amelynek célja a sokféleségre való felhívás, és az, hogy a táncvilágból kirekesztett nők is lehetőséget kapjanak a megmutatkozásra.
Adriana Pierce a Miami Ballet társulatát hét év után hagyta el, hogy a koreográfiára fókuszáljon. Első darabját az American Ballet Theatre (ABT) két balerinájának, Remy Youngnak és Sierra Armstrongnak készíti. A klasszikus, spicc-cipőben táncolt pas de deux-ben két nő kapcsolatát mutatja be. Pierce nem romantikusan vagy aromantikusan akarja ezt ábrázolni, hanem a maga komplexitásában. Úgy fogalmazott, a koreográfia azt akarja bemutatni, mennyire sokszínű és csodálatos az élet és a nemiség, és erre
a diverzitásra szeretne a darab reflektálni.
Érintettként azoknak a láthatatlan, a táncvilágból kirekesztett nők számára szeretne erőt adni, akiknek a történeteit queerként vagy nem binárisként a klasszikus tánc kirekesztette.
A #QueerTheBallet másik célja az, hogy a hagyományos, nemekre alapozott mozdulatrendszert át- és újraírja, így Adriana Pierce koreográfiáiban biztosan nem lesznek nagy, magas emelések, mert azokat nem mindenki tudja megcsinálni, ez pedig Pierce számára a partnertől való függőséget jelenti.
Véleménye szerint a spicc-cipő sem nemsemleges, hiszen egy klasszikus pas de deux-ben a spicc-cipő valójában eltávolítja a balerinát a partnerétől. A táncosnővel történik minden, őt forgatják és mozgatják. Pierce ezzel ellentétben nem elválasztó eszközként szeretné használni a spicctechnikát, hanem ahogy a nevében is áll: technikaként, ha pedig két balerina egy pas de deux-ben spiccel, az az egyenlőséget fejezi ki.
A balerinák elmondták, megtiszteltetés számukra részt venni a projektben, amely valóban inkluzív, és a darab olyan lehetőséget ad nekik az önkifejezésre, amilyenre még korábban sosem volt módjuk. A koreográfus hozzátette, úgy véli,
a balettnek nem kellene sokat változni ahhoz, hogy a táncosok önazonosan léphessenek színpadra.
Adriana Pierce egy korábbi, hasonló tematikájú, az elfogadásról szóló koreográfiája:
