Könyv

Kihallható-e jazz különböző stílusaiból az adott korszakra jellemző közérzet, a háború, majd a hidegháború hangulata? Milyen zenei reakció adható egy hirtelen felbukkanó, erős versenytársként jelentkező új műfajjal szemben?

A progresszív jazz névadója és legtudatosabb művelője persze Stan Kenton volt. Ő produkálta időnként a jazz történetének legfelemelőbb, máskor legirritálóbb muzsikáját, néha az ő zenéje volt a leglenyűgözőbb, néha pedig a leglesújtóbb, időnként a kentoni hangzás volt a legizgalmasabb, de volt olyan is, amikor ízlésficamba vagy unalomba fulladt.

Két díszvendég is meghívást kapott az idei Budavári Könyvünnepre. A reformáció 500. évfordulója apropóján Vizsoly mutatkozik be, Tokaj és Tokaj-Hegyalja pedig mint hazánk egyik egyedülálló kulturális-, gasztronómiai- és borvidéke vonul fel az eseményen.

A Salzburgi Egyetemi Könyvtárba került az Ünnepi Játékok történetében nagy szerepet játszó, kiváló tehetségű, politikai szerepvállalása kapcsán azonban ellentmondásos karmester hagyatéka.

„Nem lehet a zenét úgy csoportosítani, hogy »jazz«, »szving« meg »dixieland«. Ezek mind pusztán zenei formák, amelyek az emberek eltérő elképzeléseit és előadásmódjait jellemzik. Személy szerint én ezt mind zenének hívom, és a zene az, amit szeretek” – idézi Charlie Parkert a DownBeat magazin.