Ha vasárnap délelőtt, akkor Cifra Palota a Müpában, ahol a nagyon is kézzelfogható, zenei témájú játékok és előadások köre nemrég egy újabb, virtuális programmal bővült. Ez utóbbit értsük szó szerint: az intézmény saját fejlesztésű, formabontó zenés ismeretterjesztő játékát a filmekből jól ismert virtuálisvalóság-szemüvegek segítségével próbálhatja ki a hat–tizenkét éves korosztály. Miért éppen ők? Azért, mert rendkívül könnyen és gyorsan tanulnak, és a szüleik generációja már jól tudja, hogy a virtuális valóság érdekli, foglalkoztatja őket, sőt hamarosan mindennapjaik részévé válik.
Az alkalmanként három terminálon működő játékban a legfrissebb, innovatív technológia és a minőségi szórakoztatás kapcsolódik össze. A játékos három egyre nehezedő szintet játszhat végig, ha helyesen azonosítja a korábban megismert hangszerek hangját.
A játék amellett, hogy kiválóan fejleszti a zenei memóriát, interaktív kapcsolatot hoz létre a zene és hallgatója között,
vagyis támogatja és elmélyíti a koncentrált zenehallgatást, amiből néhány év múlva a felnőtt koncertlátogató is profitál majd. A játékos az igényes virtuális környezetnek köszönhetően szórakozva tanul: egy-egy zenemű élményszerű befogadása az ismeretek rendszerezésével kapcsolódik össze.
A cikk eredetileg a Müpa
Magazinban jelent meg
Hogyan is történik mindez a gyakorlatban? A VR szemüveg és a vele összekapcsolt fejhallgató segítségével egy ismerős, mégis meglepetéseket tartogató világba lép a játékos. A virtuális hangversenyteremhez virtuális segítő is dukál Peti személyében, aki hasznos kommentárjaival a játékosok figyelmes kalauza lesz. A vállalkozó szellemű gyerekek először a hangszerek hangját és képét láthatják, majd az elhangzó hangszerhangok alapján fel kell ismerniük és kiválasztaniuk a hanghoz tartozó hangszereket. Mint minden játékban, a pályák itt is egyre nehezebbek: a harmadik, „haladó” szinten már nem önállóan, hanem zenekari környezetben vagy más hangszerek társaságában hallhatók az egyes hangok, vagyis úgy, ahogy majd a koncerteken is találkozni fognak velük. A virtuális környezet tervezésekor természetesen
gondoltak a kisebb, még olvasni nem tudó játékosokra is: piktogramok és jelentéssel bíró színek segítik az eligazodást.
A zene világának végtelen gazdagságát több szinten képezi le a játék. Vonósok és fúvósok mellett pengetős és billentyűs hangszerek, sőt ütőhangszerek is előkerülnek. Nemcsak különböző hangszercsaládok, de eltérő stílusok és zenei hagyományok is feltűnnek: a komolyzene mellett a népzene és a könnyűzene is „játszik”.
Március első vasárnapján nem csak azokat várják a Fesztivál Színházba, akik már kipróbálták a virtuális játékot. A méltán népszerű Műhelykoncertek sorozat következő darabja A szerelmes királynő, amely Purcell operáját követve Dido karthágói királynő és az őt elhagyó trójai herceg, Aeneas történetét foglalja össze közérthető és szórakoztató formában. Az előadás karnagya, Dinya Dávid nagy gyakorlattal rendelkezik a gyerekek megszólításában, hiszen régóta szervez hangszerbemutatókat és zenés műismertetőket.
De vajon milyen a gyerekek számára ideális zenemű? „Hangos, rövid és gyors”
— mondja nevetve Dinya Dávid. Persze minden tálalás kérdése, teszi hozzá: meglepte, amikor kiderült, hogy a moll akkordok mellett akár a dodekafon zene is lenyűgözi a gyerekeket. Purcell esetében persze szó sincs erről: „Az a mi »specialitásunk«, hogy dramatizált formában, könnyed hangvételben, humorba ágyazva mesélünk el klasszikus történeteket. A Pintér Gábor rendezővel közösen megálmodott színpadi világban a szólisták mellett jut hely a kórusnak és táncosoknak, de vetítés is lesz, vagyis kihasználjuk a színházterem lehetőségeit.”
Március utolsó vasárnapján a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a kóruséneklésé lesz a főszerep. Az évad együttese a Müpában a világjáró nyíregyházi Cantemus Kórus: az alapító Szabó Dénes és fia, Szabó Soma vezényli a csapat egy részét. Amikor szabó Dénest a karéneklés titkáról kérdezem, azt mondja: „Aki ebből részesülhet, boldogabb ember lesz. Amikor beszélek, a szavak pajzzsá is válhatnak, de az ének egészen más: ott a legmélyebb, legszemélyesebb tartalmak válnak érzékelhetővé. Ha valaki szeretné megérezni az éneklés szépségét, érdemes kórusban kipróbálnia magát, ahol könnyen kap ehhez támogatást a többiektől.”
Az ilyen különleges alkalmak, mint ez, távlati célt is szolgálnak: az ifjú szívek elcsábítását. „A karvezetőtől egy áramkör indul, amely a kórustagokon keresztül a nézőkben ér véget, és amikor ez a ciklus jól működik, a közönség boldog. Itt több lehetséges változat van. Ha a kórustagnak lelki gyönyörűséget okoz az éneklés, az jó. Ha a néző is élvezi, még jobb.
