Nullhamrincnál kezd valamiért mai kover.
Lelkeken utazós térve vissza abbahagyáshoz újra kihagyással, de nem lankadva szólal David John Haskins hozzánk üzenve, hogy újra, bárhogyis volt eddig.
Saját gondolat sajátos élethez fejlőd bele füledbe, hogy hallgasd, hogy hallasd saját hangod bele kedvesbe. Újult erő taktusról taktusra, visszamegtért ütem percről perc, napra-nap innentől örökirány.
Tavaknál, folyóknál gondolat fentről nézve vagy akár alulról mindegyis, hisz magasodik érzés egyre fejlőd, tovalibben gond, belefeledkezős kétfélperc.
Nyári pauz, mi erősít tudást Szomorúban üzenve odaát, van látásméghamar, győzünk, okosan dalolunk, álmodva zuhanunk dalba, karba, bárhova.
