Salzburg óvárosának kellős közepén, nagy területen, mégis valahogy eldugva található a Szent Péter bencés főapátság: kolostor, templom és temető. Voltaképpen ez, a VII. században, pontosan 696-ban Franke Rupert, a későbbi Szent Rupert által alapított és Szent Péterről elnevezett kolostor lett a város magja: Salzburg mint település létezését ettől az évtől számítják.
Ilyen történelmi múltú és jelentőségű helyen járunk tehát a Mönchsberg sziklák alatt: ez az egyetlen férfikolostor német nyelvterületen, amely a VII. század óta fennáll.
Maga az épület, két négyzetes udvart körülfogva az 1780-as években nyerte el mai formáját, temploma pedig – természetesen későbbi alakításokkal, bővítésekkel, jelentősen barokkizálva – az egyetlen román stílusú templom Salzburgban. Majd oda is ellátogatunk külön, nagyon érdekes zenei vonatkozásai vannak!

De most menjünk a Szent Péter-temetőbe, ahova a templom és a mellette levő apátsági pincészet közötti kapun juthatunk. Egy gondolatot érdemes áldoznunk a pincészetre: mint homlokzatán is olvashatjuk, a St. Peter Stiftskeller egész Európa legrégebbi vendéglátóhelye! Hozzá természetesen pékség is csatlakozott ugyancsak a legrégebbi időtől kezdve, ez a tradicionális alapokon ma is működő Stiftsbäckerei. Látványos eleme a malomkerék; ha ott vagyunk, már csak pár lépés a temető.
A Mönchsberg sziklái alatt elhelyezkedő Szent Péter-temető Európa egyik legromantikusabb, legszebb, igazán egyedi fekvésű sírkertje – és egyúttal Európa egyik legrégibb temetője, fejünk felett Hohensalzburg várával, a sziklafalban pedig katakombákkal.
Középpontjában egy bájos gótikus épület, a Szent Margit-kápolna áll, körülötte szabadon álló sírokkal. A salzburgi nemesség családi kriptáit a temetőt három oldalról határoló árkádsoros falak védelmében helyezték el. Természetesen érdemes itt „csak úgy” sétálgatni, sőt kell is, hogy hasson ránk a hely hangulata, varázsa. De vannak itt érdekes síremlékek, ezeket viszont mindenképpen keressük fel!
Az ún. katakombák bejárata felé az irányt több helyről is nyilak mutatják. Ide menjünk először, itt van ugyanis az árkádok alatt egy érdekes sírkő Mozart nővére, Nannerl és a nagy Haydn öccse, a szintén kitűnő zeneszerző Michael Haydn nevével (Gruft Nr. 54).
Már a kőről láthatjuk, hogy jóval későbbi, mint ahogyan ők elhunytak. Ennek az a magyarázata, hogy hamvaik nem is biztos, hogy pontosan itt vannak, csak annyi tudható, hogy a temetőnek ezen részében helyezték őket örök nyugalomra. Kicsit megtévesztő, hogy közös kőre vésték fel a nevüket, hiszen, bár nyilván tudtak egymásról, de nem voltak olyan kapcsolatban, hogy egy sírban nyugodjanak. Ez már az utókor jelölése, ő hozta össze őket, hogy legalább egykori sírjuknak maradjon valamilyen nyoma.
Michael Haydn, Joseph öccse 44 évig működött Salzburgban, 1806-ban hunyt el. Udvari muzsikusa volt a hercegérseknek és zenei vezetője a Szent Péter-templomnak, így természetes, hogy az apátsági temetőben helyezték örök nyugalomra.
Nannerl Mozart jó negyedszázaddal később, 1829-ben hunyt el. Az ő itteni eltemetése nem volt ennyire egyértelmű, ugyanis hivatalosan a Szent Sebestyén-templomhoz, így annak temetőjéhez tartozott, már apja is ott nyugodott. Ám attól félt, hogy sógornője, Konstanze, zseniális bátyjának általa nagyon nem-szeretett felesége, aki ekkor még életben volt és Salzburgban lakott, oda fog temetkezni, s hogy még csak véletlenül se legyenek holtukban sem együtt, már halála előtt hét évvel kinyilvánította, hogy ő a Szent Péter-temetőben kíván nyugodni. Erről a sajnálatos családi helyzetről, amelyben bizony Leopold papa volt a fő bűnös, egy korábbi posztomban már írtam, amikor meglátogattuk Nannerl salzburgi lakóházát. A történetet érintettem egy másik posztban is, Konstanze oldaláról.
Nos, ez a háttere, hogy Nannerl Mozartot, hivatalos férjezett nevén Anna Maria Berchtold zu Sonnenburgot ebben a temetőben helyezték örök nyugalomra.
Aztán, hogy hogyan, miért tűnt el sírja, Michael Haydn sírjával és nyilván több más nyughellyel együtt, hogy később már csak a körülbelüli helyére emlékeztek, arról sehol nem találtam leírást. Viszont nagyon érdekes, hogy e késői közös sírkő mögött kétoldalt két fekete kereszt áll, az ő portréjukkal. Nagyon eredetinek tűnnek, talán tényleg az ő sírjukat jelölték. És nyilván eredeti a teljes környezet: az apátsági temetőnek ugyanis ekkoriban ez volt az a része, az ún. Komunengruft, ahova a salzburgi polgárok temetkezhettek.
Nannerl és Michael Haydn mellett további érdekességek is várják a temetőben a zenekedvelőket.
Van itt még egy kisebb kápolna, közvetlenül a katakombák bejáratánál, a Mönchsberg sziklájának támaszkodva, ez a Kreuzkapelle. Még 1170-ben épült, a hagyomány szerint arra a helyre, ahol annak idején az alapító Szent Rupert lakott. Falán régi síremlékek feliratait helyezték el. Mivel úgy tűnik, még sírkövük sem maradt fenn, az utókor itt állított emléket két régi salzburgi zeneszerzőnek, akiket szintén ebben a temetőben helyeztek örök nyugalomra.
Egyikük az 1537-ben elhunyt Paul Hofheimer (született 1459-ben) zeneszerző és kora legnagyobb hatású orgonistája, aki hosszú pályája utolsó szakaszában Salzburgban volt udvari orgonaművész. Emléktábláját 1877-ben készítették.
A másik régi szerző már a barokk képviselője: Heinrich Biber (1644-1704) cseh származású hegedűművész, zeneszerző, aki 1670 körül állt a salzburgi hercegérsekség szolgálatába. Kimagasló jelentőségű műve a Salzburgi mise (Missa Salzburgiensis), amelyet 1682-ben, Salzburg alapításának 1100. évfordulójára komponált. 1704. május 3-án hunyt el, másnap el is temették itt, az apátsági temetőben. Ennek emlékét 2004 óta őrzi a Kreuzkapelle falán elhelyezett címeres tábla.
Tovább barangolva a temetőben és a zenetörténetben, vannak még itt figyelemreméltó sírok amelyek közvetlenül, vagy csak közvetve zenei vonatkozásúak. De még a „közvetve” kategóriában is érdekes személyiségekkel találkozhatunk!
Először maradjunk a falak mellett, az árkádok alatt. Két olyan család tagjai is nyugszanak itt, akiket Mozart életrajzából ismerünk.
A 16. szám alatt nyugszik Lorenz Hagenauer (1712-1792).
A jeles férfiú fűszerkereskedő volt, Leopold Mozart közeli barátja. Leopold papa tőle bérelte a Getreidegassei lakást, ahol zseniális fia megszületett. A két család barátsága szinte egy életen át tartott: a tehetősebb Hagenauer alkalmanként pénzzel is segítette Mozartékat, Leopold pedig zenére tanította Hagenauer gyerekeit, akik játszópajtási kapcsolatban voltak a Mozart gyerekekkel.
A Hagenauerek jeles salzburgi dinasztia volt, akik sorából kicsit odébb, az 54. szám alatt nyugszik Lorenz két unokaöccse: az építész Wolfgang Hagenauer (1726-1901) és testvére, Johann Georg Hagenauer (1748-1835).
A Haffner név is ismeretes Mozarttal kapcsolatban, elsősorban két népszerű zeneműve révén. Az árkádok alatt, a 39. szám alatt nyugszik idősebb Sigmund Haffner (1699-1772) és fia, ifj. Sigmund Haffner (1756-1787). A Haffnerek is módos salzburgi kereskedők voltak, id. Sigmund néhány évig Salzburg polgármestereként is tevékenykedett. A Haffner-szerenád (KV 250) az ő lánya, Elisabeth esküvőjére készült, a Haffner-szimfónia (KV 385, D-dúr) pedig arra az alkalomra, amikor ifj. Siegfried, aki nagyjából egyidős volt Mozarttal, nemességet kapott. Ő egyébként neves filantrópként és mecénásként maradt fenn az utókor emlékezetében.
Még egy Mozarthoz kapcsolódó név a 22. szám alatt: Ignatz Anton von Weiser (1701-1785). Ő is volt Salzburg polgármestere, mellette irodalommal is foglalkozott. Az ő librettójára írta a 11 éves Mozart Az első parancsolat kötelme (Die Schuldigkeit des ersten Gebots, K 35) című oratorikus művét, a legelsőt ebben a műfajban.
Elszakadva a Mozart-kortársaktól, de még mindig az árkádok mentén maradva, a 33. szám alatt találhatjuk Richard Mayr (1877-1935) és bátyja, Carl Mayr (1875-1942) nyughelyét. Közülük Richard az ismertebb, kiváló operaénekes volt (bassz-bariton), a bécsi operaház művésze. Máig etalon mint A rózsalovag Ochs bárója, de sok Mozartot is énekelt, rendszeresen részt vett a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Bátyja, Carl festőművész volt.
Mellette, a 32. szám alatt nyugszik Robert Keldorfer (1901-1980) osztrák zongoraművész, zeneszerző és karmester operaénekesnő feleségével, aki Maria Schober néven a bécsi Staatsoper magánénekese volt.
Ha már itt állunk, bár nem muzsikus volt, feltétlenül nézzük meg a 31. szám alatt Santino Solari (1576-1646) síremlékét, látványnak sem utolsó. Az itáliai építészt és szobrászt 1612-ben Markus Sittikus érsek nevezte ki Salzburg főépítészévé. Ő tervezte a dóm nagyszerű épületét és személyesen az érseknek a hellbrunni kastélyt, amely vízijátékai révén kedvence a turistáknak.
A továbbiakban sétálgassunk a szabadon álló síremlékek között!
Itt találkozhatunk az egyik legérdekesebbel, ami újra visszavezet bennünket a Mozartok korába. Egy régi sírkövön, domborműves címer alatt a Giuseppe Tomaselli nevet olvashatjuk. A név ismerős lehet az Alter Markt tér híres kávéháza után, ami valóban ennek a családnak a nevét viseli és Giuseppe fia, Franz volt a tulajdonosa. Maga Giuseppe fiatal tenoristaként 1781-ben jött Salzburgba és a hercegérseki udvar énekese lett – s így természetesen jó ismeretségbe került Leopold Mozarttal. 1806, a hercegérsekség szekularizációja után pályáját Bécsben folytatta mint az udvari opera tenoristája és elismert énektanár, majd nyugdíjazása után visszatért Salzburgba. A sírkőnek támaszkodó két kisebb feliratos kő tanúsága szerint Tomasellik még a 20. században is éltek Salzburgban!
Végül egy név a 20. századból: Salzburg díszpolgáraként a város által adományozott díszsírhelyen nyugszik Bernhard Paumgartner (1887-1971) karmester, több mint fél évszázadon át meghatározó szereplője Salzburg zenei életének mint az Ünnepi Játékok dirigense majd elnöke, illetve a Mozarteum elnöke és a Camerata Academica Salzburg zenekar alapítója.
Tehetünk a temetőben filmes sétát is, válogathatunk több video között. Én ezt választottam, 2’28 és 3’40 között jól megnézhetjük Nannerl Mozart és Michael Haydn sírkövét és környezetét:
A Szent Péter-temető egy színes festett sírkövével, a végítélet harsonájával búcsúzom:

A Szent Péter-temető után még olvasna Salzburgról?
- Így élt Mozart özvegye, akinek a zeneszerző salzburgi szobrát is köszönhetjük
- Szemben a valósággal – Salzburg és a Mozart-kultusz
- Hagyomány és haladás – 100 éves a Salzburgi Ünnepi Játékok
- A város mint színpad – bécsi álomból salzburgi valóság
- A salzburgi Mozart-hangzás eredetéről
- Hogyan lett az átlagos vidéki városból, Salzburgból Mozart városa?
- Itt volt apácanövendék A muzsika hangja Mariája