Két európai irodalmár szakmai szervezet kezdeményezésére, számos írószövetség támogatásával indult el a FreeAllWords.org (Szabadságot Minden Szónak) weboldal, melynek célja, hogy az irodalom eszközein keresztül ismertesse meg a széles közönséget a belarusz és az ukrán nép harcával. Sorozatunk következő fordítását, Alesz Bjaljacki Álmok című szövegét közöljük.
1896. december 10-én halt meg Alfred Nobel, ezért lett a Nobel-díjak kiosztásának napja december 10. Oly korban élünk e Földön, mikor gyakorta fordul elő, hogy egy-egy díjazott nem tud megjelenni a díjkiosztáson, hogy átvegye az érmet és megtartsa beszédét, mert (…) mert börtönben ül. Nem kizárólag, de elsősorban természetesen a béke Nobel-díjasokkal történik az ilyesmi.
Mostani ünnepeltünkön kívül három Nobel-díjast volt/van szerencsém személyesen ismerni. Leonyid Vitaljevics Kantoroviccsal (1912-1986; Közgazdasági Nobel-díj: 1975) igen jóban voltam, tolmácsa és idegenvezetője is voltam többször is. Ha jól emlékszem, öt vagy hat évet ült sztálini lágerben.
Szvjatlana Alekszijeviccsel (1948; Irodalmi Nobel-díj: 2015) kétszer futottam össze még a Nobel-díja előtt, egyszer váltottunk néhány szót. Németországban él “önkéntes” emigrációban két éve, de századunk elején is tizenvalahány évet élt Nyugaton, többek között szintén Németországban. A börtönt, úgy tűnik, megúszta. Két publicisztikáját fordíthattam le eddig.
Kertész Imrével (1929-2016; Irodalmi Nobel-díj: 2002) sosem beszéltem, egyszer láttam életemben, de az mély benyomást tett. Nem tudom, hány évet volt “kénytelen” Berlinben élni, de ha csak egy hónapot, az pont egy hónappal több, mint amennyi kényszer egy felnőtt embernek “kell”. Neki nem börtön jutott, hanem koncentrációs tábor…
Alesz Bjaljacki (1962), a Vjaszna (Tavasz) belarusz jogvédő szervezet vezetője, 2007-től 2016-ig a FDIH Nemzetközi Emberi Jogi Szövetség elnökhelyettese az (egyik) idei Nobel-békedíjas. Helyette a felesége, Natalja Pincsuk megy az oslói városházára. Férje másfél éve már megint börtönben van. Akárcsak az előző alkalommal (akkor három évig ült) – bármit is mondott az akkori, illetve a mostani vádirat – egyértelműen jogvédő tevékenysége miatt. Most hét év fenyegeti, ha nem találnak még ki rá valamit…
Pontosan nem emlékszem, de kb. 2014-15-ben találkoztam vele először személyesen, akkor már világhírű, szabadult „börtöntöltelék” volt. De én nem jogvédői státuszában ismertem meg, még csak nem is mint irodalmárt, pedig az is, ha nem is nagyon sokat publikált. A belarusz központi Makszim Bahdanovics irodalmi múzeum igazgatója 1989-től 1998-ig volt – ott még nem találkozhattunk, hiszen 2010-ig én még egész más dolgokkal foglalkoztam…
Jazep barátomnak a komája és szomszédja ő Rakauban, a Minszktől 30 km-re levő híres kisvárosban. Innen a kapcsolat: les amis de mes amis sont mes amis.
Leghíresebb irodalmi műve a „Börtönfüzetek”. Ebből két részletet fordítottunk le Ángela Espinosa Ruiz (spanyol) és Jim Dingley (angol) – kettőjükkel állok kapcsolatban –, valamint Christine Biloré (francia), Arja Pikkupeura (finn), Harald Hartvig Jepsen és Trine Søndergaard (dán) és Vytautas Dekšnys (litván) műfordító kollégáimmal a FreeAllWords projekt számára, terjedelmi okokból a hosszabbikat külön közlöm majd a napokban itt a blogon.
Álmok
Megint elkezdődött. Emlékszem, mennyit álmodoztam ifjúkoromban, az iskolában és az egyetemen. Később már olyan volt az életritmusom, hogy az álmok egyszerűen eltűntek, de most írt Szasa – és én rájöttem, hogy észrevétlenül újra álmodozni kezdtem. Bizony eléggé tapintatlanul törnek rám ezek az álmok, ugyanakkor vonzó is a jelenség.
Miről szólnak az álmaim? A „Vjasznáról”. Álmomban ismét legálisak lettünk, „otthont” kaptunk az államtól, felpörgött a tevékenységünk és adnak a véleményünkre.
És Andrej a börtönben lelkesen beszélt Szakiról, a Krímről, hogy viszonylag hosszabb ideig lehet majd ott lenni, a tengerről, a hegyekről, Novij Szvitről és Szudakról.
Még Vilnóról és Varsóról is álmodom.
Meg egy kis házikóról a Naliboki erdőben, szeptemberben és augusztusban oda fogok járni gombászni.
És arról, hogy Nataljával szabadságra megyünk valahova Törökországba vagy Spanyolországba vagy Olaszországba, esetleg Portugáliába.
Meg arról, hogy bulizunk a „Vjasznában” és egyszerűen arról, hogy Adasszal vagy Nataljával beszélgetünk. És egy kellemes, hangulatos sörözőről, ahol jó sört mérnek. Illetve, hogy sétálunk Rakau mellett az erdőben vagy a Nyezalezsnaszci sugárúton.
Arról is álmodom, hogy Nataljával és Adasszal Varsóban találkozunk és valahol egy kávéházban beszélgetünk.
Arról, hogy szabadlábra helyeznek: a tárgyalóteremből, vagy innen, a Valadarkából, vagy pedig a munkatáborból, ahová bizonyára kerülök – és rögtön elutazom apámhoz. Hozzájutottam, hogy összeállítsam a családfámat.
Álmodozom arról is, hogy mindannyian otthon vagyunk és barátok, ismerősök járnak hozzánk. Hogy Rakauban befűtünk a fürdőbe, Szjarzsukkal és Edzikkel megyünk gőzfürdőzni.
Arról álmodozom, hogyan szopogatok el jóízűen egy deci minőségi konyakot. És hogy Nataljával balettelőadásra megyünk, operába és színházba.
Álmaim egyre inkább aktív pihenésről szólnak és a lehetőségről, hogy nyugodtan tudjak írni. Álmomban látom, ahogy Rakauban teszek-veszek a kertben.
- Szasa Kulajeva, a Nemzetközi Emberi Jogi Szövetség (FIDH) kelet-európai és közép-ázsiai osztályvezetője. [A.B.]
- Vjaszna (Tavasz) – jogvédő szervezet, Alesz Bjaljacki alapította 1996-ban, azóta megszakítás nélkül elnöke, 2003-ban, hatalmi szóval történt felszámolása ellenére is. [a ford.]
- Novij Szvit és Szudak üdülőhelyek a Krím félszigeten. [a ford.]
- Natalja Bjaljacki felesége, Adasz (Adam) pedig a fia. [a ford.]
- Rakau – kisváros Minszktől 30 km-re, Bjaljackiéknak van ott egy házuk. A Nyezalezsnaszci út („Függetlenség útja”) – Minszk főútja. [a ford.]
- Valadarka – Minszk egyik börtöne. [a ford.]
- Bjaljacki egyetemi évfolyamtársai: Szjarzsuk Szisz költő, újságíró és jogvédő, Eduard Akulin költő, műfordító, szerkesztő és énekes-zenész. [a ford.]
