Két európai irodalmár szakmai szervezet kezdeményezésére, számos írószövetség támogatásával indult el a FreeAllWords.org (Szabadságot Minden Szónak) weboldal, melynek célja, hogy az irodalom eszközein keresztül ismertesse meg a széles közönséget a belarusz és az ukrán nép harcával. Sorozatunk következő fordítását, Szvitlana Lavocskina verseit közöljük.
Szvitlana Lavocskina (Zaporizzsa, 1973) Lipcsében élő, elsősorban angol nyelven publikáló ukrán-zsidó írónő, ukrán és orosz költőket fordít angolra, klasszikusoktól a maiakig. A soknyelvű FreeAllWords projektbe verseit ukránul és angolul is ő maga írta, a fordítók – köztük Tauz Judit – az ukrán eredetiből dolgoztak. 2013-ban a Párizsi Irodalmi Díj második helyezettje volt, 2015-ben pedig a Tibor & Jones Pageturner Prize rövidlistása.
Ponty halleves
Donyeck, Szergej Prokofjev Reptér
2014. március 26.
Mozgó halárus tanyázik a házzal szemben.
Olyan tékozló lettem mostanság. Rám nem jellemző.
Tizenkét zöldhasút adni egy óriáspontyért
mármint egy nőstényért, él. és ikrával teli. Most pedig
Utolsó fürdetése a locsolóból.
A kés rövid hosszanti mozdulatai.
Szúr az uszony.
Belevágom a kést a kloákába.
A kés úgy csúszik át a gyomrán,
Akár a vajon,
A tenyeremben a csúszós ikra
Sületlen kenyérként dagad
Beterítem a liszt szőrméjével
És kisütöm a serpenyőben –
roppanós vitaminbomba – ahogyan ő szereti.
Görög recept, egyszerű, mint az egyszeregy
Kakukkfű, zeller, petrezselyem, póré.
Egy csepp citrom, só, bors.
Egyszerű könyvelés – a hal az élelmiszerláncban elpusztul;
Az én nyereségem – telítetlen zsírsavak.
Landolás késés nélkül. Alámerülök a mozgólépcsőn.
A vörös talpú Louboutin állandóan beakad.
Ismét tékozlás, nem jellemző rám.
Még pár hét, a lábam bedagad,
és a drága cipő többé rám se megy.
Melegítem a hallevest. Gyűlölöm,
ha részeg, de hát én vettem neki vodkát.
Még nem is tudja. A titkot
Óriás Prokofjev fejre bíztam,
a magas kőtalapzaton.
A reptér frissen fénylik rikító sárgától,
Francia parfüm száll az utasoktól
Sólyomasszony vagyok, tojást kell költenem,
Életképes legyen, aranyra nincs szükségem
(komposztnak bármi megfelel a veteményesben).
Gazdag zsákmánnyal repül
sólymom Európából a hazai fészekbe.
Selyma, szoknyapecér ő,
De egyensúlyt mutat az adok-kapok mérlege,
Szép kis pár vagyunk.
Csöndben alszik, egy horkantást nem hallani
Álmában mázsányi hibái súlytalanok.
Ahogy habzsolja az ebédet,
Kiölti a nyelvét, míg fényezi a rezet,
Saját magát tekinti görög istennek.
Csibeperpatvar
2014. május
Ezredszer mondom, te fafejű
Őrült vagy. Válaszra sem érdemes, Sem „igen”, se „nem”.
Veled voltam, vagyok, leszek.
Mi van már megint veled?
Nézd az UH-képet, kis srác, eleven és egészséges,
egy piciny lény a méhedben, mogyorók egy kis száron!
Te szoknyapecér,
olyan ábrázattal állítottál be Münchenből mintha végigk*rtad volna az éjszakát.
Eszedbe sem jutott, lüke, hogy arcom
az élet csodájától ragyog?
Bemásztál a Viberbe, WhatsAppba és FB-be.
És bizonyíték volt? Nem? Akkor?
Ha nem lennél terhes, lekevernék egyet –
Mit ugatsz, ha minden szép és kedves?
Vége a szépnek! Jobb nem is lehet!
A boltba sem mehetek nyugodtan,
Mert valami terepruhás disznó betolakodik elém.
Szomszédjaink hol vannak? Miért nem térnek be egy kupicára?
El sem mehetünk – romokban a reptér.
Tölts tele a tankot, amig még lehet!
Csitt! Hogy házunkat az orkok b*sszák szét?
Hogy a nehezen megkeresett pénzt idegen bérlyukra költsük?
Egy biztonságos lyuk a szemétdomb mellett is százszor jobb
mint kilátás a teraszról itt a tűzvonalban.
Előbb tanulja meg fiunk a különbséget
a tarack és aknavető között
Mint a különbséget apa és anya hangja között.
Igen, bajban van most Donyeck, de nem soká:
A mocskot eltakarítják, és reggel
ismét tisztán ragyog, mint a Csomolungma.
Ha itt akarsz maradni, mért vagy ilyen vak,
nem látod, hogy kopott a festék a párkányon? Annyi a dolgod,
hogy arra nem futja, hogy beszereld a féléve porosodó bidét.
És a pénz hol terem? Kovácsoltam szüntelen.
Láttad, hogy mi meló volt a hotelben?
Száz acél rózsaszál, Masszandra króm szőlőtőkéje,
Nehéz, mint egy malomkő? Harangméretű darázsformájú csillár,
Húsz bronzlégy a lakosztályokban
A kész munkát egy nappal előbb még elküldtem, mint
a haramiák a teljes külföldi szállítmányt lenyúlták volna.
Ne hazudj. Naphosszat tüntettél,
A kék-sárga zászlóval, ukrán dalokat zengtél.
Na és használt? Fityfenét!
Emlékszel az oszlophoz kikötözött nőre,
Kit kedvenc lobogódba csavartak?
A megveszekedett tömeg leköpdöste, hasba rúgta.
Na és a mi Rambónk még csak nem is fékezett dzsipjével?
Őrt állt mellette egy puskás ork,
Nálam meg csak egy láda sör volt.
Azért imádkozom, hogy leendő fiad
Ne az apjára üssön, aki mindentől megriad.
Csak gúnyolódj, ha úgy tetszik.
Tizenöt ezer Euró van a számlánkon, nincs mitől tartani.
Ha kell, elhúzunk Németországba, ott tudok munkát találni,
Hisz világbajnok kovács vagyok!
Nem bajnok vagy, egy másodrendű szótlan tohonya fráter
Fütyülnek ott ránk, nem vagyunk klubtagok.
És munkavízumot ki ad?
Tán a müncheni lotyód?
Nyugi! Mást is léphetünk. Te csak költsd ki a tojáskát,
Majd lefizetem az ellenőrzőpontot,
Krétára szökünk. Halat fogok, olívát szüretelek.
Te meg sétálsz a kissráccal a parton.
Te esztelen… éjfél van és nem vihetsz
az Artem és Panfilov utca kereszteződéséhez,
ahol a háború előtt békültünk:
az éjszakai esőgép spricnije
mutált tankok csótányüldözésévé.
Sehova nem megyünk ekkora hőségben:
Fészkünk csendes, légkondis.
Hagyd a seprűt, veszekedős csibém,
Lesimítom felborzolt tolladat.
Gyere, feküdj mellém.
Földi örömök kertje Donbaszban
2014. december
Hé, Arkadij fogoly, elég a pihenésből
Egy az öngyilkosság, de senki nem mentett fel
Állampolgári kötelezettségeid alól.
Mars ki a sírból, hőstettre fel,
Garantálom az örök dicsőséget,
Legalább agyam két féltekéjében.
Nem semmi voltál
A hazugságok tudattalan frontján.
Pária-fűrész egy berácsozott királyságban,
Elpusztítottad a börtönfarkasok támadását
Betegséged álnokságával –
De a győzelem még távol van.
Új farkasok settenkednek északról
Szedetten-vedetten.
Piroskáról
Letépték kis szoknyáját
És ráhúzták a birodalmi matrjoska
Hájas hasára.
AIDS a „russzkij mir” cicomájában
Lábbal veri ki az ajtót,
Fegyverét a tárgyalóasztalra csapja,
Visszafelé írja át
Savas márkajelzést
Az alacsony homlokok mátrixán,
Fordítja F. M. Dosztojevszkijt
Egy tehén litániájában,
Amit a plebejusok is megtehetnek.
És hamarosan
A dögvész eluralkodik
Az éppen világra jött pestisen
A szelek rózsáján át.
Évezredek fordulóján
Szeretted Vermeert hamisítani.
Dobj el két évszázadot:
És kedvet kapsz, hogy hamisítsd
A pengeéles avantgárdot.
Arkadij, triptichont rendelek
„Donbasz földi élvezeteinek kertjét”
Amolyan retrovírusos Bosch-t.
Vásznad – maga az égbolt,
Méreg a repülőgépeknek,
Ihlet az művészeknek.
Kezdd a virágos réttel:
Egész évben zöldellő háttérrel.
Tulipánok, búzavirágok, bazsarózsák
Lenyűgözőek, káprázatosak.
Ne feledd az infravörös palettát:
A hullák – kékek,
Lerabolt villák – lilák.
Az autók magenta színűek.
Élő katonák – bíborban pompáznak.
Talán nem bánod,
Ha én fizetem a festékeket.
15 ezer Euró – bedaráltam
A felszerelés-pigmentjeibe
Zászlóaljam számára.
A lenolajat pedig vérrel helyettesítjük.
Tudod, a világban
A HIV-betegek
Inhibitorokat szednek,
És egészségesként élnek,
Szépen.
Így a te remekműved, Arkadij,
Gyógyír lesz
Donyeck város számára.
Balszárny
Bajor Alpok.
Liza a king size ágyon hever,
Feje a vállamon.
Álnokul vágytam, hogy a megesett Európa
a keleti tenyészbikától foganjon.
*
Landolás időben.
Lara hajdina virágokban
Jön elém
Összeesküvőként.
Francia parfüm alatt a hajában
Főtt hal stichjét érzem.
A mozgólépcső elhalad a Prokofjev- fej tömbje mellett.
iPhone-ján fotót mutat büszkén
Két lakmuszpapírcsík,
A teszt fényesebb, mint a kontroll.
A hülye Louboutin cipője folyton beszorul
A lépcsőkbe.
Rájött európai kalandomra:
Mindig tudta, mikor léptem félre.
Lara, nincs mitől tartanod.
Csak téged szerettelek, zsémbeském.
Középső rész
Mars, a háborúk istene megszökött
Trónjáról, mely fém és hatalmas,
Hogy ízeltlábúakba költözzön,
Ha döglött bogárra akadsz –
Tudd, hogy ez ő.
Ahányszor csak rálépnek,
Extázisba kerül.
*
Lara a veteményesben.
Mozdulatlan ujján
Húsevő fecskefarkú lepke.
Mostantól dialektikám –
Puskám röppályája.
Optikai irányzék – hangtompító – ellenség:
Mesterlövész a roncsok hegyén
Sólyommal a gyors zuhanásban,
A terepszínű zubbony
Ujjára hímezve.
Merapi, Vezúv, Rainier
Három minivulkán találkozója
A kékség két félhangjának csendes taván.
Néha a bánya
Riviérájának, néha
Donbasz Krím-jének
Vagy sztyeppei Cayo Coconak –
Titkos találkák helyének neveztem.
Most itt tüzelőállások vannak.
Jobbszárny
Vállapokat ettem.
Fejjel lógtam lefelé.
Ha Donyeckben hárem lenne,
Eunuchnak elmennék.
Bal lábam a dzsiphez kötve,
Jobb lábam – a BTR-hez.
Elindulnak két irányba.
Kézműves kivégzés –
Egy mesterlövész kiváltsága.
Fecskefarkú lepke
Donyeck, 2014. augusztus
Szárnyaim – drága napelem:
rubinok, zafírok, opálok arany foglalatban.
Duty free vagyok, nem etetek gyermeket.
Festők és költők örök patrónusa,
Alsószoknyák finom, ártatlan selyme,
csókok rezdülése, mennybemenetel finomsága.
semmisségek kuszasága.
Szívókámmal rózsákat kóstolok –
nektár ízéből felismerem azokat.
Szívom a barackot és körtét, a bikaszív paradicsomot
a háborútól menekültek elhagyott kertjeiben.
Én bele is halnék, ha csak böjtölnék.
Békében élő rokonaim az ürüléket sem vetik meg,
Én meg Rockefellerként dorbézolok nap mint nap.
Karmocskáim belevájom
A sima rózsaszín sziromba.
De bajszocskám tudja: ez nem rózsa.
Zápor után jön az igazi lakoma –
nem az, amikor Zeusz belever az üstdobba,
az itteni zivatar – mesterséges gyilkos diasztolé,
görcs üres szinkópája kadáver felütéssel.
Mindkét szembenálló fél katonáit ettem:
páncélosokat, pilótákat, deszantosokat, tűzéreket.
Az ormányom az erek vízcsúszdáin járt fel s alá:
A keverék túl keserű. Hajdan az ogrék mondogatták.
Semmi sem édesebb egy kisfiú karjánál”,
Én pedig egy civil nő hónalját tartom igazi ínyencségnek,
Sós nyugalmát, nátriumos csillogását, cink lágy alázatát.
Az ágyúzás nem számít. Leszedte a fanyarkát, folytatja a naspolyát.
Makacs! Történjék bármi, de a bokrot le kell szedni,
Egy szem ne maradjon rajta, tele legyen a kosárka.
Elolvadt a balpapucs – gumitócsa maradt alatta,
A jobbpapucsot a lökéshullám a szomszédos tetőre vetette.
Megdermedt az üveges írisz, hajdinakonfetti a haja;
A hasa – akár egy fej káposzta a farmer sortban.
Dzsipje éktelen csikorgásával fékez.
A ház, a kovácsműhely ép, a kapuk frissen festettek. A konyhában
Forr a halleves. Az új bidé klórtól csillog.
A veteményes bőséges terméstől buján zöldell – és én
A nagylábujján pihenek. Szárnyaim a napfényt verik vissza.
Felemeli tornacipője fehér, ormótlan talpát –
És én már nem pillangó vagyok, hanem ragacsos aranyhab.
Most nyárvégen adrenalinfüggő vagyok.
Hidrogén szívem extrémbe öltözött.
Egy mítosz sem szól Mars bogárrá változásáról.
Az istenektől távol állnak a halandók szürke fantáziái.
- diasztolé – a szívciklus ellazult fázisa, amikor a szív kamrái újra megtelnek vérrel.
- szinkópa – a zenei hangsúly áttevődése az egyébként hangsúlytalan ütemrészre, jellemző a bluesra és jazzre.
- kadáver – hulla, amelyet orvostanhallgatók, orvosok és más tudósok használnak az anatómiában.
- felütés – a zene (frázis, dallam) első ütemét megelőző hang(ok), ill. a hangsúlytalan ütemrészen.
- ogre szó emberevő félóriást jelent az észak-európai mitológiában (ford.)
- Cayo Coco – sziget Kuba középső részén, népszerű nyaralóhely.
