Két európai irodalmár szakmai szervezet kezdeményezésére, számos írószövetség támogatásával indult el a FreeAllWords.org (Szabadságot Minden Szónak) weboldal, melynek célja, hogy az irodalom eszközein keresztül ismertesse meg a széles közönséget a belarusz és az ukrán nép harcával. Bárász Péter sorozatának következő fordításait, Hanna Szevjarinyec verseit közöljük.
Én úgy szoktam mondani, hogy két háború dúl errefelé. Az egyik – az Ukrajna ellen viselt – közismert, a másikról a világ nem nagyon akar tudni. Pedig ami Belaruszban történik immár három éve – az bizony polgárháború.
Nem „hagyományos”, mert csak az egyik fél harcol – saját népe ellen, aki közben, ha nem is teljesen némán, de tűr. Érdekvédelmét jószerével a külföldre és az odaszakadt belaruszokra hagyja. Szimbolikusan pedig azokra is, akik megjárták már – sokan közülük többször is – a fogdákat, lágereket, fegyházakat, börtönöket, ennek ellenére nem hagyták el az országot, vagy akik most is szabadságvesztésüket töltik. Az ő számuk (is) folyamatosan növekszik: napjában 10-20-30 a letartóztattak száma, persze átlagban mondhatni minden másodikukat nem először viszik el.
Hanna Szevjarinyec (1975) a mai belarusz ellenzéki körökben leghíresebb család tagja. Édesapja Kasztusz (Kansztancin) Szevjarinyec híres belarusz nyelvű költő, író, műfordító és gyerekíró volt, a covid vitte el tavalyelőtt. Az édesanyja furcsa módon úgy tud rendkívül agilis nyugdíjas ellenzéki aktivista lenni Chagall szülővárosában, Vicebszkben, hogy közben személyesen alig tudni valamit róla azon kívül, hogy nyugdíjas, történelmi érdeklődésű tanárnő.
Az persze ismeretes, hogy mikor vitték vagy idézték be a rendőrségre, ahogy az is, hogy bonyolult lábtörése után, amint kiengedték a kórházból, online aktivistából még kerekesszékben ill. mankóval váltott vissza offline-ra (is).
Hanna öccse, Pavel Szevjarinyec (1976) az öt leghíresebb belarusz politikai fogoly egyike (a kb. ötezerből), szintén író, újságíró. ’97-ben az úgynevezett Ifjúsági Front egyik alapítója, társelnöke, majd elnöke volt. ’95-ben lépett be a Belarusz Nemzeti Frontba, melynek négy évig elnökhelyettese is volt, majd 2005-ben ott volt a Belarusz Kereszténydemokrácia nevű, a folyton sikertelen bejegyzési folyamatot azóta is újra és újra megkezdő párt alapításánál, melynek társelnöke. Először ’98-ban tartóztatták le, akkor a hazai és nemzetközi nyomás hatására „csak” két hónapig ült, de utána még hosszú ideig lakhelyelhagyási tilalom alatt állt. 2004-ben és 2011-ben három-három évre ítélték, amiből „csak” öt évet kellett leülnie, jelenleg a 2021-ben hozott hét éves büntetését tölti. Közben legalább 9-szer ítélték 15 nap elzárásra, ezek közül az utolsóból már nem is szabadult, hanem ment az előzetesbe…
No de térjünk vissza Hannához, nem azért, mert személyes barátom (Pavellel is ismerjük egymást, bár nem olyan jól, de általa dedikált könyvem azért van), hanem mert ő a mai költőnőnk: öt verset adott a FreeAllWords projekt számára, ezek fordítása található alább…
Hanna eredetileg orosz nyelv- és irodalomtanár, bár oktatott belaruszt is, de a megfelelő belarusz képesítést csak akkor szerezte be, amikor elkezdték kirugdosni az állami oktatási intézményekből. Ez 2020-ban véglegesült, miután a Szabadság/Szabad Európa rádió leközölte az Én sosem szavaztam önre című versét… (Előtte 2019. év pedagógusa volt – ez állami kitüntetés, valamint ugyanakkor felvilágosító tevékenységéért megkapta a nevezetes Nasa Nyiva újságtól Az év embere címet.)
Nem csupán tanár, de irodalomtörténész, író, költő és … idegenvezető. Első díját A belarusz nyelv ontogenezise című esszéjéért kapta, ezt további, szintén irodalmi díjak, hosszú- és rövidlisták követték, köztük az Elektronikus és Online Literatúra Átlátszó EOL díja azért a munkájáért, amelyben megállapított egy pontos dátumot. Nevezetesen azt, hogy mikor írta a Kettévágták a hazánkat című versét Alesz Dudar (1904-1937, gondolom, ebből az évszámból kiderül az olvasó számára, hogy akkor végezték ki és égették el a könyveit).
Hanna Szevjarinyecnek három gyermeke van. Két lánya éppen érettségi közelében volt, amikor 2020-ban, az úgynevezett „elnökválasztás” előtt, de főleg után, rendkívüli mértékben kiéleződött Belaruszban a belpolitikai helyzet. Ők persze részt vettek egy sor tüntetésen, néhányszor be is vitték őket hosszabb-rövidebb időre. Tanulmányaikat külföldön folytatják, hogy hol, az nem nyilvános információ. A család többi tagja továbbra is Belaruszban él, Hanna kb. 10-12 éves kisfia onnan küldte mintegy három hónapja nővéreinek üdvözletét: „Már egy éve, hogy nem voltatok börtönben”.
Hallom a mennydörgése suttogását – egyesek mondták ilyképp.
Csak hunyorították szemüket – a szkeptikusok.
Féltünk: mi lesz, ha visszajön ezerkilencszázharminchét.
Pedig már csaknem itt is volt.
Velünk jött a villamoson, moziba is együtt mentünk.
Ott volt velünk kint a parkban, söre volt vagy kólája.
Egyszer ellenünk volt, másszor pedig velünk,
Főleg szeptember elsején, mikor a kicsit vitte iskolába.
Úgy élt, mint mi. Elvtársunk volt és testvérünk.
Holmi rácsok mögül nem kellett kutatnia: hol a kiút.
Nem akar visszamenni – itt van most is vélünk,
Egyetlen, mit lecserélt, a név: most már kétezer-húsz.
Nevét oly könnyen váltja, mint más a pénzét árura.
Harminchét sem az első volt őnála. Mindig is itt volt velünk,
Mióta emberré lettünk. Marad, míg meg nem tanuljuk
Felismerni őt, ahogy a tükörben saját magunk.
Nézz magadba! Némán néztél el a gonosz mellett.
Behódoltál a főnökségnek. Menni nem volt merszed.
Tekinteted közömbös. Hátrakulcsolod a kezed.
Vigyázz! Az ezerkilencszázharminchét itt van benned.
- augusztus 15.
***
A-ból B-be megy egy autó, át az egész országon,
Erdők mezők között, országúton robog,
És míg ezek haladnak, másvalakit fogdába visznek ám,
Keresztelőre hívják, rendőrőrsről börtönbe szállítják,
Reggelit adnak, vagy halottat siratnak,
Lélegeztetőre, vagy fogdába raknak,
Szülinapra gratulálnak és élelmiszert vásárolnak,
Külföldre mennének, vagy utcán bolyongnak,
Hisznek a szomszédnak, fel is jelentgetik,
A kocsi pedig halad.
Itt a hegyen, ádázul fúvó szélbe
Dermedsz bele, s abba, mi zord e hideg, vagy a saját bensőd,
Jéghideg vér csurog az ereidben,
A tiéid hullnak körötted, mint kit lekaszáltak,
Porrá s hamuvá lesznek, repülnek az égbe,
Mintha nem is lettek volna, nemlétbe születtek,
De a kocsi rohan tovább A-ból B-be,
Mikor elindult, olyan volt minden, amilyen már nem lesz,
Már minden összeesett, de a kocsi még megy,
Egy zsáknyi ajándék a családnak,
Mintha nem lenne sehol semmi immár,
A kocsi halad, az élet megy tovább.
- november 10.
***
Mi vagyunk, kik hittük: a jó képes a rosszt legyőzni,
Mi vagyunk, kik hittük, a gonosz immár visszavonul,
Megkövülve, nyakig gennyben, hagyva sorsot összetörni,
Mi láthatjuk csak: mily hosszú, mire a rossz elpusztul.
- november 10.
***
Fel fogok nőni. Biztos kinövök eme
Elviselhetetlen leckék korszakából.
Levonom a tanulságot, a megértést meg
Kidobom, együtt az előjelekkel, babonákkal.
Felnövök, kemény, szívós, erős vénasszony leszek,
Láncdohányos, aki a kíváncsikat elküldöm az anyjukba,
Leginkább szótlan leszek, de ha kell, pofont adni képes,
Ha valaki orrát idetolja, hogy hatalmát énrám húzza.
Felnövök és nem hiszek majd többé a tablettákban sem,
Mentesülök a kollektív bűn és vele járó felelősség alól,
Az unokákat szeretem
majd csak, s mondom nekik: drága gyermekek, ahogy,
s amit akartok, úgy tegyetek,
csak ne legyen háború.
- május 21.
***
Ha nem kaptál a kezdetektől fegyverként karmokat s agyarat,
Az életben a választékod akkor is jó gazdag.
Futhatsz nyúlként, remélve, hogy a farkas belefárad,
Hallgathatsz fennkölten, vakíthatsz, mint holdfényben a hal,
Összegömbölyödhetsz, hogy így vészeld át a bajt,
Nem hiába növesztettél tüskéket az iskolában,
Azt remélve, senkinek eszébe nem jut, hogy vízbe dobjon,
Hisz óhatatlanul felbukkannál, mert könnyű vagy, vékony és puha.
Ugathatsz és rikácsolhatsz, tövisfegyvert kínálhat még a sors,
Harciasra terített farok is jó, nyögés, sikítás, támadó vicsor,
Üregásás, magadat halottnak tettetni, autó alá bebújni,
Széttárt szárnyakkal hasznos a futás, ha a fészek itt van már ni,
És tessék, a bölcsek számára írt recept: húzd be fejed,
A páncélba, füled-farkad s lábad-kezed.
Onnan már a bársonyos füvet látod csupán,
Rózsaszín szirmokat, a Nap-kedély csillogást,
Akár háromszáz évig is így ellehetsz
Egy csendes patak vagy egy posvány mellett,
És senkinek nem lesz semmi gondja veled.
Vajon nem ez a célod? – nem okozni gondot senkinek.
- június 22.
