Britten operája, a Szentivánéji álom, Valahol Európában, Maya, Parasztopera, Chicago – operát, operettet, musicalt nem túl gyakran válogatnak a szelektorok a POSZT-ra. A chicagói hercegnővel a Budapesti Operettszínház első alkalommal szerepel a versenyprogramban.
Lapozza fel online a fesztivál programfüzetét ide kattintva!
„Sokak számára ez meglepetés lehet, de számomra nem volt kérdés, hogy A chicagói hercegnőnek a POSZT-on a helye, mert szakmai minőségét és szellemi színvonalát tekintve is professzionális alkotás. Amellett, hogy rendkívüli zenei igényesség, koreográfiai elegancia és ötletesség jellemzi, a darabértelmezést tekintve is unikális produkcióról van szó, ami messze túlmutat az eredeti librettón. Lőrinczy Attila és Béres Attila ugyanis úgy alakították át Kálmán Imre operettjét, hogy szellemileg modern, szatirikus elemeket is felvillantó, aktuális előadás szülessen. Azt, hogy az operett a magyar színjátszás, a nemzeti kultúra szerves és integráns része, A chicagói hercegnő szerintem maximálisan igazolja” – indokolta a választását Kovács Dezső kritikus, a program egyik válogatója a Színház.org-nak adott interjúban.
1928. április 5-én mutatta be a Theater an der Wien Kálmán Imre operettjét, A chicagói hercegnőt. A librettisták állandó munkatársai, Alfred Grünwald és Julius Brammer voltak.
A pesti közönség először december 2-án láthatta a Király Színház 25., jubileumi évadának keretében, a szöveget Kulinyi Imre írta.
Jelentős újításnak számított, hogy a cselekmény nem két, hanem három felvonásban játszódott.
A Budapesti Operettszínház ajánlója szerint:
A történet szerint Mary, az elkényeztetett amerikai milliomoslány, fogadást köt barátnőjével, az ugyancsak dúsgazdag Edith Rockefellerrel, hogy melyikük tud európai útjuk során valami olyan különlegességet vásárolni, ami pénzért talán nem is kapható. A tét egymillió dollár. Az utazás során Mary megismerkedik Borisszal, egy képzeletbeli kelet-európai kis ország, Sylvária attraktív trónörökösével, és viharos találkozásukkal kezdetét veszi a világrendszerek küzdelme. A gazdag amerikai lány megvásárolja és átrendezi a reménytelen adósságokkal küszködő Sylvária uralkodói palotáját, de titokban Borisz szerelmére pályázik, a férfi pedig önbecsülését és kulturális hagyományait igyekszik megőrizni a mindent elsöprő tengerentúli befolyással szemben.
Charleston vagy csárdás, pénz vagy monarchia, amerikai életstílus avagy európai tradíciók – ezek a darab alapkérdései, amelyek természetesen a mű zenei anyagában is megjelennek. A színpadon egy jazz- és egy népizenekar segítségével az amerikai jazz számok mellett klasszikus operettmelódiák éppúgy felcsendülnek majd, mint cigány- és népzenei ihletettségű dalok.
Kálmán Imre így nyilatkozott a bemutató előtt: „A magyar melódiákat összeütköztetem az amerika jazz-zel, a konzervatív ritmusokat a modernnel.” Jazz a csárdás ellen – írta szalagcímében az egyik korabeli napilap a társadalomkritikai elemeket sem nélkülöző darabról.
A darab finoman szólva sem tartozik a legjátszottabb Kálmán-darabok közé: az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adattárában a Budapesti Operettszínház bemutatóját megelőzően mindössze egy 1929-es kolozsvári premiert listáznak.
Kálmán operettjei óriási népszerűségnek örvendtek a Szovjetunióban, erre viszont tiltás vonatkozott: túl pozitívak voltak az amerikai karakterek.
„Ez idő tájt a zenés színpad új utakat keresett – akárcsak napjainkban. Volt, aki a revüoperettben, volt, aki a jazz-operettben látta a jövőt. Kálmán Imrének döntenie kellett, melyik utat választja. A híres amerikai színigazgató, Oscar Hammerstein átjött Európába, és rávette Kálmánt, hogy Herbert Stotharttal, a híres New York-i zeneszerzővel közösen írjon egy modern operettet a Broadwayre. Az amerikai színigazgatónak szüksége volt a világhírű Kálmán névre, ugyanakkor kicsit félt attól, hogy Kálmán nem találja el a modern stílust, ezért adta mellé a New York-i muzsikust. Munka közben kiderült, hogy Kálmánnak nincs szüksége segítségre, és az amerikai szerzőtárs megelégedett azzal, hogy ő vezényelte a bemutatót a washingtoni zenés színházban. A Golden Dawn – ez volt a darab címe – elnyerte az amerikaiak tetszését, de Európában sohasem mutatták be. Ennek elelnére híre ment annak, hogy Kálmán mestere a modern ritmusoknak is, így a Theater an der Wien igazgatósága rábeszélte, hogy zenésítse meg Brammer és Grünwald új szövegkönyvét, a Csikágói hercegnőt” – írja a darab keletkezésének történetéről Rátonyi Róbert Operett című könyvében.
Így készült a 2016. április 22-én bemutatott előadás, amelyet két szereposztásban játszik a színház:
Ha az 1928-as premier és az 1984-es kötetmegjelenés kapcsán az új utakat kereső műfajról írt Rátonyi Róbert, ugyanezt jegyezhetjük meg igaz a zenés népszínházból a zenés művészszínházzá váló Budapesti Operettszínház kapcsán is. Például azzal, ahogyan ezt az elfeledett Kálmán-művet megtalálták, és erős dramaturgiai beavatkozással érvényes előadást készítettek belőle. „Mert afelől vajmi kevés kétségünk lehet, hogy a nevezettek erősen megdolgozták az alapművet, annál is jóval messzebb elmenve, mint ameddig az ebben a műfajban és ebben a színházban bevett szokás. Panaszra mindazonáltal nem lehet okunk: Béresék minden jel szerint jól tették, hogy így jártak el” – értékelt a Revizoron László Ferenc.
Az eredmény: egy egyszerre szabályos és szabálytalan, az operett és a musical közötti, a keletkezés korában tartott, de elszórva anakronizmusoktól és jelenre történő utalásokkal ízléssel színezett, sőt azt frivolan kritizáló, erős, önreflexiótól sem mentes színészi alakításokat felvonultató, elképesztően látványos és szórakoztató, pofátlanul vicces előadás.
Kálmán Imre: A chicagói hercegnő – Budapesti Operettszínház
Alfred Grünwald és Julius Brammer eredeti librettójának, valamint Kulinyi Ernő dalszövegfordításainak felhasználásával írta: Lőrinczy Attila
Dramaturg: Béres Attila, Lőrinczy Attila
Jelmeztervező: Velich Rita
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Koreográfus: Bodor Johanna
Zenei vezető: Bolba Tamás
Rendező: Béres Attila
Az előadás a POSZT-on június 9-én látható. Bővebb információ és jegyvásárlás