Kastély zenei és történelmi sorsfordulókkal

Dáka, Dózsa György utca 80.

Barabás Miklós: Liszt Ferenc (részlet)

A Pápa-Jánosháza útvonalon, Pápától alig 7 kilométerre terül el a kisközség. Nyugati részén, sűrű fák között emelkedik nevezetessége, a Batthyány–kastély.

Egyemeletes, timpanonnal díszített, kiegyensúlyozott klasszicista épület. Eredetileg szerényebb külsejű volt, mai formájára az 1810-es években alakíttatta akkori birtokosa, Nádasdy Tamás. Későbbi tulajdonosai gróf Festetics Leó, majd a kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnök özvegye, illetve gyermekei.

Festetics Leó 1840–1846 között a Magyar Hangászegyesület elnöke volt, s ebben a minőségében Liszt Ferenc legfőbb vendéglátója 1839/40-es, illetve 1846-os magyarországi látogatásai idején. Liszt soproni, majd kőszegi koncertek után 1846. október 6. és 10. között az ő vendégeként ebben a kastélyban pihente ki fellépései és az őket kísérő szinte példátlan ünneplés fáradalmait. Október 8-án Dákán írta nevezetes levelét élettársának, Marie d’Agoult-nak:

Magyarországi tartózkodásom alatt sok töredéket gyűjtöttem, amelyek segítségével újra össze lehetne állítani zenei eposzát ennek a különös országnak, amelynek énekese, rhapsodosa akarok lenni. Az a hat új füzet (körülbelül száz lap), amit most adtam ki Bécsben a „Magyar dallok” (Mélodies hongroises) közös cím alatt (már volt ebből négy füzet hat évvel ezelőtt), csaknem teljes ciklusát alkotja ennek a félig ossziáni (mert megvan ezekben a dalokban egy eltűnt hősi faj érzése) és félig cigány, furcsa eposznak. Útközben még két vagy három füzetet írok, hogy befejezzem az egészet.

Így könnyen lehet, hogy Dákán is dolgozott ezen a sorozaton, amely Liszt életművében a Magyar rapszódiák első megfogalmazása. Ebben az időben még töretlen volt barátsága Festetics Leó iránt, amit igazol, hogy a Magyar rapszódiák két darabja (a 3. és a 13. számú) is neki szóló ajánlással jelent meg. Aztán éppen Festetics Leó lesz az, aki aknamunkát kezd, hogy ne Liszt miséjével szenteljék fel az esztergomi bazilikát…

gróf Batthyány Lajosné – forrás: Vasárnapi Újság 1888. 41.

1858-ban Festetics Leó – aki közben néhány évig a Nemzeti Színházat igazgatta – kastélyát és a hozzá tartozó birtokot eladta Batthyány Lajos mártír miniszterelnök özvegyének, gróf Zichy Antóniának.

A miniszterelnök 1849. október 6-i kivégzése után özvegye és gyermekei Svájcba távoztak, ahonnét 1855-ben tértek haza. Az özvegy grófné nyugalmat akart maga körül, ezért vásárolta meg ezt a vidéki kastélyt. Itt folytatta gyermekei számára Svájcban megkezdett emlékezései megírását. Az első emeleti vörös szalont férje relikviáival rendezte be, köztük látható volt mellénye a golyó ütötte lyukakkal.

1859 őszén a dákai kastélyban tartották meg a legidősebb lány, Batthyány Emma lakodalmát, éppen tíz évvel a miniszterelnök kivégzése után. A kastély falai között zajló lakodalom, amelyen a vendégek díszes nemzeti öltönyben jelentek meg, az éjszakai órákban hazafias tüntetéssé alakult. A dákai kastély és lakói ettől kezdve országos érdeklődés központjába kerültek.

1861-ben újabb hazafias esemény zajlott itt. Ekkor kapott kegyelmet az emigrációban élő Teleki László. Saját birtokának meglátogatása után, és még Pest előtt első útja február 28-án Dákára vezetett – nem véletlenül, hiszen emigrációja anyagi nehézségeiben Batthyányné neki is segítséget nyújtott. Jövetelét két nappal korábban megtudva a pápai református főiskola küldöttséget indított Teleki üdvözlésére. A mintegy öt–hatszáz főnyi menet a Klapka–induló hangjai mellett vonult a kastély homlokzata elé, ahol felállt a főiskola énekkara és az ünnepélyes hangulatban felhangzottak a Himnusz hangjai. A szónoklatok és Teleki válasza után az énekkar a Szózatot kezdte énekelni. Az ünnepség után a tisztelgők a Batthyány–induló hangjai mellett vonultak el. Más forrás szerint a tömeg a Kossuth–nótát is elénekelte, s ha ez helytálló, akkor a „Kossuth Lajos azt üzente” 1849 óta először hangzott fel nyilvánosan Magyarországon. Alig több, mint két hónap múlva Teleki öngyilkos lett…

Dáka madártávlatból – forrás: Wikipedia

Batthyány Lajosné 1888-ban ebben a kastélyban hunyt el, férje mellé temették a Batthyány–mauzóleumba. A kastélyt fia, Elemér örökölte, tőle 1916-ban pedig nővére, Ilona vette meg.

Ilona, aki hétéves volt apja kivégzésekor, két rosszul sikerült házassága után a jótékonykodás felé fordult. Részt vett a falu rendezvényein, mulatságain, de jelenlétében csak csárdást és magyar nótát lehetett játszani, mert az osztrákok iránti gyűlölete miatt nem engedte meg a bécsi keringőt. A testvérekről (de a kastély teljes történetéről is) további sok érdekességet olvashatunk ebben a címében is sokatmondó posztban.

Dáka, kastély – forrás: dakaotthon.hu

Batthyány Ilona halála után (1929) megkezdődött a kastély értékeinek széthordása. A második világháború évei alatt magyar és német katonai csapatoknak, illetve olasz katonai menekülteknek adott helyet. Rövid ideig szovjet csapatok is lakták, majd 1949-ben szociális otthont nyitottak benne. Ma is szociális célokat szolgál, mint fogyatékos felnőttek otthona. 1992-ben az kastély intézői lakásában Batthyány–emlékszobát nyitottak.

Felhasznált irodalom:

Tóth Dezső: Dáka, Batthyány kastély. Bp. TKM Egyesület,  1994 /Tájak, Korok, Múzeumok kiskönyvtára 503./

Nádor Tamás: Liszt Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1975

Walker, Alan: Liszt Ferenc 1. A virtuóz évek 1811–1847. Bp. Zeneműkiadó, 1986