Az 1950-es években azonban a Rio de Janeiró-i zenészeknek köszönhetően kialakult a szambának egy valamelyest visszafogottabb, kevésbé perkusszív, harmóniai szempontból összetettebb, és bizonyos mértékig a cool jazz által is befolyásolt változata, amely bossa nova (új stílus) néven vált ismertté.
A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:
Ez eredetileg nem a viskóvárosok, a favelák zenéje volt, mint a karneváli szamba, hanem a divatos tengerparti kerületek, az Ipanema, a Copacabana és a Leblon szofisztikált zenészeinek (Antonio Carlos Jobim, Carlos Lyra, João Gilberto vagy Luiz Bonfá) zenéje. Ez a zene már elérte Európát, amikor a francia rendező, Marcel Camus Rióban forgatott, a valódi karnevált háttérként használó filmje, a Fekete Orfeusz megnyerte az Arany Pálma-díjat az 1959-es cannes-i filmfesztiválon.
https://youtu.be/HtjQ1t5FWv8
A film zenéjét Luiz Bonfá szerezte, ő gitározott, míg az énekhangot Agostinho dos Santos szinkronizálta. A filmből két dal is, a Samba de Orfeu és a Manha de Carnaval bossa nova-klasszikussá vált az évek során, de
1959-ben a bossa nova kifejezés és stílus még ismeretlen volt Brazílián kívül.
Az amerikai jazzgitáros, Charlie Byrd 1961-ben trióval turnézott Dél-Amerikában. Az ott hallható muzsika hatása alá került, amikor eljutott Brazíliába. Az Egyesült Államokba visszatérve a klubokban már brazil témákat kezdett játszani, de nem sikerült felkeltenie a lemeztársaságok érdeklődését egy ilyen típusú album iránt. Ugyanabban az évben a Brazíliát szintén megjárt Herbie Mann és Dizzy Gillespie is felfigyelt a bossa novában rejlő lehetőségekre. Herbie Mann a kubainál érdekesebbnek találta a brazil dallamokban rejlő improvizációs lehetőségeket, a szamba ritmusát pedig rugalmasabbnak érezte a mambóénál.
Végül Charlie Byrd fölkeltette Stan Getz érdeklődését a bossa nova iránt, és 1962-ben felvették az áttörést jelentő Jazz Samba albumot, melynek leghíresebb száma, Antonio Carlos Jobim szerzeménye, a Desafinado világsiker lett kislemezen. Ez vezetett ahhoz, hogy Stan Getz társult a gitáros João Gilbertóval és feleségével, Astruddal, és elkészítették a The Girl from Ipanema című felvételt.
https://youtu.be/UJkxFhFRFDA
Elis Regina, aki szülőhazájában is minden idők legnépszerűbb bossa nova-énekesnője volt, zeneileg voltaképpen kétéltűnek tekinthető. Ugyanabból a meggondolásból, mint Ella Fitzgerald vagy Sarah Vaughan, repertoárjának jelentős részét brazil populáris idiómában adta elő, míg gyakran ugyanazokat a számokat jazzes közegben igazi jazzénekesként tolmácsolta. Az 1979-es Montreux-i Jazzfesztiválon óriási közönségsikert aratott a szomszédos Franciaországban már egyébként is népszerű sztár, annak ellenére, vagy talán épp azért, mert portugálul énekelt, és így sokkal inkább elemében volt, mint Astrud Gilberto, aki tudatosan angol szöveget választott, ha tehette.
Elis Regina tragikusan korán halt meg, 36 éves korában, 1982-ben. Több mint százezer ember kísérte el utolsó útjára São Paulóban. Halála utód nélkül hagyta a brazil popvilágot.
