Ukrán cirkuszművészek a világ élvonalából: a Recirquel Újcirkusz Társulat új produkciója a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon mutatkozik be. A My Land érzékeny, személyes témát jár körbe, amikor a szülőföldhöz való viszonyról gondolkodik.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
„Az egész a FINA záró gálájával kezdődött tavaly nyáron” — mesél az előadás születésének körülményeiről Vági Bence, a Recirquel Újcirkusz Társulat művészeti vezetője, a My Land rendező-koreográfusa, aki a vizes vébé látványos fináléját is jegyezte. A legismertebb magyar újcirkusz-társulat kapui akkor megnyíltak, mint mondja, hiszen a kétszáz szereplős műsorba másfél tucat országból érkeztek fellépők.
Köztük sok ukrán cirkuszművész volt, és minél többet beszélgettem velük, annál izgalmasabbnak láttam a világukat.
Amikor arról kérdezem, milyen az ukrán cirkusz, szemléletes példát említ: „Magyarországon hat éve még kevesen tudták, mi az az újcirkusz; Ukrajna talán még egy lépéssel hátrébb tart, mint mi akkor. Viszont
az artisták lenyűgöző technikai tudással bírnak, Kína és Oroszország mellett Ukrajna ma a világ harmadik cirkusznagyhatalma.
Artistáik Nyugaton a legjobb társulatokhoz kerülnek, de ott nem érdekes, hogy milyen személyiség áll a teljesítmény mögött.”
Vági Bence olimpikonokhoz hasonlítja a My Land artistáit, akik saját számukban világelsők. „Az kezdett foglalkoztatni, hogy aki ilyen fantasztikus teljesítményre képes, hogyan látja a saját környezetét és a tágabb világot, mit gondol arról a helyről, ahonnan elindult. Ukrajna megosztott ország, és ezt a képzetet erősítette, amikor elkezdtünk az artisták gyökereivel foglalkozni:
nem mindegy, hogy valaki a Krímből, Donyeckből vagy a lengyel határ mellől származik. Mind más kultúra és gondolkodás, eltérő hagyományvilág.
De mitől különlegesek az ukrán cirkuszművészek? „A szótárukban nem szerepel a markíroz szó: századszor, ezredszer is ugyanolyan intenzitással csinálnak meg minden trükköt, hiába is kérem, hogy ne tegyék. Kapnak egy instrukciót, és azt azonnal átfolyatják a lelkükön. A választott témánk nem könnyű, így akadtak kemény pillanatok is a próbákon. Közös ugyanakkor a közép-európaiságunk, de mivel ők elzártabban élnek, másképp érvényesül.”
A Recirquel előadásaiban mindig meghatározó zenei világ egyik pillérét most Both Miklós egyedülálló ukrajnai népzenei gyűjtése jelenti, aki a helyszínen is segített Vági Bencének abban, hogy megértse az itt élők gondolkodását, világlátását.
A zenei alapot Szirtes Edina Mókus világzenei, Terjék Gábor elektronikus irányból gondolta újra. A díszlet központi elemét alkotó, földdel borított asztal rendezőnek és artistának egyaránt komoly kihívás: „Olyan ez, mint egy nagy porond, amelyet azonban a cirkuszban szokatlan anyag, föld takar.
A matéria, amit használunk, több szinten bír jelentéssel: amellett, hogy erős szimbólummá válik, a rajta és benne dolgozó művészek testén is nyomot hagy.
Pina Bausch a Tavaszi áldozatban felfedezte az ebben rejlő lehetőségeket, mi tovább lépünk, amikor azt is megmutatjuk, a föld alól hogyan tör utat a fény.”
Fedezze fel a CAFe Budapest programjait tematikus blogunkban!
