• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Oroszlánkörmök Színház Tánc Címlap

Markó-Valentyik Anna: „Nem szeretnék rettegni a haláltól”

Szerző: Papp Tímea2018. december 11.
Facebook Twitter E-mail
Markó-Valentyik Anna - fotó: Orosz Sándor

A fiatal győri bábszínész, Markó-Valentyik Anna még egyetemistaként készítette első egyszemélyes felnőttelőadását, az Anyajegyet, amelynek témái a születés és az anyaság. Legújabb szerelemprojektjében az élet másik végpontjával, az elmúlással és a halállal foglalkozik Polcz Alaine szövegeire építve.

– Az embert élete különböző szakaszaiban, gyerekként, kamaszként, fiatal felnőttként – és folytathatnánk, de te most épp itt tartasz – másképp és más okból foglalkoztatja az elmúlás, a halál. Neked épp most miért fontos erről beszélni?

– Három éve veszítettem el a nagypapámat. Hónapokat töltött kórházban, mi pedig éppen akkor, a betegsége idején házasodtunk össze férjemmel. A polgári szertartás után bevonultunk hozzá az intenzívre, anyukám esküvői ruhája, kosztümje volt rajtam, és koccintottunk. Aztán egy hónap múlva meghalt. Eltemettük, és mivel mama nem engedte elhalasztani, megtartottuk a lakodalmat. Néztem a nagymamámat, aki végigtáncolta az estét, mosolygott, élettel teli volt, és az is a mai napig. Közben látom a másik nagymamámat, hogy milyen, amikor a test már nem enged annyi fizikai munkát, ami elterelné a gondolatokat a magányról, elűzné az időt.

Én ezeket láttam gyerekként, kamaszként, fiatal felnőttként, és úgy döntöttem, hogy nem szeretnék rettegni a haláltól. Szeretném elfogadni, hogy azzal, hogy megszülettem, már magamban hordozom a végemet is, ahogyan a nagyszüleim, a szüleim, a testvérem, a férjem, a barátaim. Azzal persze egyetértek, hogy a halál veszteség, azzal is, hogy fáj. De a gondolat, hogy ha eljön bármelyikünk ideje, az könnyű legyen és természetes, számomra egészen fölszabadító.

– És miért épp Polcz Alaine segítségével? Hogyan találtál rá, és mi fogott meg benne?

– Olyan szépirodalmi szöveget kerestem, ami az öregségről, az emberi élet utolsó éveiről szól. Nem sokat találtam. Véletlenül akadtam rá Polcz Alaine munkáira, és hirtelen rengeteg szöveg zúdult rám. Először az Ideje az öregségnek, ami

pontosan olyan volt, amilyet az előadáshoz elképzeltem: őszinte, személyes, száraz, olykor romantikus.

Mikor a végére értem, már nyilvánvaló volt, hogy ez nem lehet egy általánosan vett emberi elmúlásról szóló előadás. Itt van egy ember, egy élet, egy nagyon különleges hivatás. Aztán jöttek a tanulmányai, leginkább az Ideje a meghalásnak, aztán magánélete: az Asszony a fronton, levelezései Mészöly Miklóssal, Ablonczy Annával.

Olvassa el interjúnkat a legfiatalabb bábos generációt képviselő Barna Zsomborral itt.

Hogy mi fogott meg benne? Az őszintesége, a kitartása, az embersége, a halálhoz való hozzáállása. Az, hogy mert foglalkozni haldokló gyerekekkel, megnyílni nekik és a gyászoló családoknak. Elképesztően bátor nő volt.

– Hogyan alakult ki az előadás formanyelve? Mi jelentette a legnagyobb – akár dramaturgiai, akár technikai – feladatot?

– Az Alaine – Ideje a meghalásnak esetében a bábtechnika volt meg először. Ezt a technikát Duda Paiva előadásaiban láttam, és nagyon érdekelt, hogy én is tudnám-e működtetni. De úgy gondoltam, hogy kell egy erős magyarázat a választásra. És akkor megláttam magam előtt, hogyan lehetne két ember egy.

Hogyan lehetek én az, ami még nem vagyok, vagyis öreg – és hogyan lehet ő az, ami már nem, vagyis fiatal, úgy, hogy közben egyek vagyunk.

Kezdetben a bábbal való beszéd frusztrált, mert ha nagyon ügyesen is csinálom, ő effektíve végig tátog. De a legtöbbet az interpretációval kellett foglalkoznunk. Mivel az évad nagyobb részében gyerekeknek játszom, így színpadon a száraz, kegyetlen, kásás, hétköznapi beszéd nem egyértelmű nekem. Kimunkáltabb beszéd az, amit általában alkalmazok, és hétköznapibb, szárazabb ez. Ladányi Andrea, az előadás rendezője többféleképpen próbálta ezt kihozni belőlem. Például angolul kellett elmondanom a szöveget. Az annyira jól sikerült, hogy ragaszkodott hozzá, hogy lefordítsuk angolra, és úgy is játsszam majd.

– Szabadon, nem bemutatókényszerből jöhetett létre az előadás. Miért Ladányi Andreát kérted fel rendezőnek, és a vele töltött idő alatt ha változtak, hogyan változtak hangsúlyok?

– Nagyon szerettem volna olyan előadást készíteni, ami új impulzusokkal lát el engem, de legfőképp a nézőket és a szakmát is. Éreztem, hogy ez a bábtechnika, a téma, a Karády-dalok lehetőséget adnak groteszk, szürreális fogalmazásra. Tudtam, hogy ez belőlem nem árad, nem mozgok otthonosan ezen a terepen. Andreával korábban dolgoztunk az egyetemen. Ott már kiderült számunkra, hogy jól tudunk együttműködni táncos-rendező és asszisztens-rendező felállásban is. Egy kis bátorítás után leírtam neki a tervemet, és ő azt mondta, szívesen jön. A nyáron elvonultan, intenzíven dolgoztunk a Mátrában.

Nagyon kellett nekem – szakmailag és emberileg egyaránt – az a frissesség, függetlenség, erő, energia, komolyság és profizmus, ami Andrea maga.

Egészen elképesztő volt az a mértékű figyelem, segítő szándék, akarás, amit Andreától kaptam. És váratlan fordulatok is voltak: az előadás zenei részéért kezdetben Kákonyi Árpád vállalt felelősséget. Aztán Borlai Gergő is megnézte a nyári, kezdeti verziót, és kiderült, hogy rengeteg eredeti, vágatlan Polcz Alaine-hanganyagot rejt a családi hagyatékuk. Így aztán Gergő két számot is ajándékozott az előadásba. Nagy élmény volt vele is megismerkedni.

Polcz Alaine írásait megvásárolhatja a Libri könyvesboltjaiban is

– Hogy szeretnél megöregedni?

– Azt hiszem a kezdeti időben, úgy, mint anyukám. Néha szoktam őt úgy nézni, mintha nem lennék a gyereke. Azt kell, hogy mondjam nagyon büszke vagyok rá; szép, csinos, okos, jó humora van, jó társaság. Aztán ha idősebb korra gondolok, akkor úgy, mint anyukám anyukája: a kis faluban, ahol él, három nyugdíjasklub van, ő az egyedüli, aki mind a háromnak aktív tagja, és még színházbérlete is van. Tudunk kommunikálni érzésekről, félelmekről, igazi dolgokról! De nála is idősebb példaképem is akad, a régi gyerekorvosom. Épp most találkoztam vele halottak napján Dabason – a temetőjárás után beugrott megenni egy sütit, meginni egy kávét a helyi cukrászdába. Beült a kocsijába, indexelt, kinézett, és már suhant is az úton. Ugyanúgy néz ki, mint huszonöt évvel ezelőtt, szellemileg friss, olvasott, értelmiségi nő. Azt hiszem,

a rohamos szellemi és/vagy testi leépüléstől tényleg félek.

De Polcz Alaine óta tudom, hogy létezik living will, élő végrendelet. Szóval erről gondoskodhatok, ha úgy alakulna.

bábszínház báb markó-valentyik anna borlai gergő karády katalin
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzés11. ablak: Történelem karácsonykor
Következő bejegyzés New York legjobb klasszikus zenei előadásai között a Sába királynője

Ajánlott Bejegyzések

Páll Éva - forrás: Müpa
Müpa magazin

A délszláv zenétől az erdélyi hangulatokig – A népzenét ünnepli a Müpa

2023. február 4.2 perc olvasás
Sztarenki Pál - forrás: a művész FB-oldala
Színház

Februárban folytatódnak a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozatai

2023. február 3.2 perc olvasás
Intermezzo

A testszégyenítés ellen indított kampányt Grisnik Petra

2023. február 3.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.