A Váradon tartott tűzpróbák nagy hatalmú bírája

A Váradi Regestrum címlapja és Károly Róbert magyar király - montázs: Papageno

Az éneklőkanonokokról ránk maradt adatok hiányosak, soknak csupán nevét őriz­te meg a krónika – a váradi püspökség szolgálatában eltöltött évek feltüntetésével. Ezek a források azonban – minden hézagosságuk ellenére – rendkívül fontosak számunkra, hiszen Nagyvárad zenei életének sokszázados múltjára derítenek fényt. Folytatom nagytatám, Thurzó Sándor tanulmányának ismertetését a nagyváradi éneklőkanonokokról.

Jelenlegi ismereteink szerint az első megbízható adat nagyváradi éneklőkanonokokról 1199-ből származik. A feljegyzések szerint ekkor egy M-mel kezdődő nevű cantor állt a püspökség szolgálatában. Bár ő az első muzsikus, akiről tudomásunk van, de nem ő alapozta meg a nagyváradi egyházi zene elméleti és gyakorlati oktatását, hanem az ismeretlenség homályában rejtőzködő elődei, akiket még Szent László király (1077–1095) bízott meg e nemes feladattal. Éppen ezért feltételezhető, hogy M már eleven zeneéletet örökölt elődeitől.

Ide kapcsolódik:
In via Domini – Szent László és a váradi püspökség

A Váradi Regestrum ismételten említést tesz Valeriánról, aki több felelős tisztséget töltött be a káptalanban: a Váradon tartott tűzpróbák nagyhatalmú bírája volt, s 1212-ben az éneklőkanonoki teendőket is ellátta. Kiderült róla, hogy a gazdagságáról és országos szintű szerepléseiről híres Borsa-nemzetség sarja volt. Testvére Ustaur, nagybátyja pedig Ányos mester, aki feltételezhetően szintén kanonokként tevékenykedett.

Ide kapcsolódik:
A középkorig nyomozható vissza Nagyvárad ma is virágzó zenei élete

Az éneklőkanonoki tisztséget még 1212-ben Mihály őrkanonok vette át Valeriántól, akinek egyébként hivatásos társa is volt az istenítéletek végrehajtásában. Hosszabb időn át csak az éneklőkanonokok nevét ismerjük. 1319-ben Iván lépett elődei nyomdokába; neve 1321-ben Bátori Andrásként tűnik fel. Budai prépostság után lett Nagyvárad egyik jeles püspökévé.

1320-ban Pál mester lett a váradi püspökség káptalanjának cantora. Előzőleg az uralkodó udvarában teljesített szolgálatot. Érdemeire való tekintettel maga Károly Róbert járt közbe XXII. János pápánál, hogy kanonokká nevezze ki. Utódja Miklós kanonok lett, aki öt éven át teljesített itt szolgálatot (1325 és 1329 között).

Elődeinél többet tudunk Kálmán herceg életútjáról, aki tipikus középkori értelmiségi pályát futott be: a váradi püspökség káptalani iskolájának hűvös-komor falai között kezdte munkálkodását éneklőkanonokként, és a győri püspöki székben fejezte be. Kálmán mester herceg volt, Róbert Károly törvénytelen gyermeke. 1317 körül született, és 15 éves korában éneklőkanonokként tűnt fel a váradi káptalanban. A király 1332 őszén meglátogatta fiát, két év múlva pedig, 1334-ben személyesen folyamodott a pápához, hogy emelje ki a törvénytelen születésből származó előnytelen helyzetéből és fiatal kora ellenére engedélyezze számára magasabb egyházi tisztség viselését. Kérését tel­jesítették, de a jóváhagyás után kiderült, hogy az ifjú nem 22 éves, mint folyamodványban szerepelt, hanem csak 17, és így nem akadt püspök, aki felszentelte volna. A király és fia újabb kérését 1335-ben XII. Benedek pápa hagyta jóvá, az újabb pápai kegy azonban már nem találta Váradon – közben esztergomi prépost lett, s ugyanakkor (1335-ben) üresnek nyilvánították a nagyváradi éneklőkanonoki állást.