Szereti ön a pókokat? És ha hét méteresek? És ha olyan kemény a testük, a lábaik, mint a bronz? Sőt, nemcsak olyan, hanem az is? Merthogy abból vannak öntve. Ha szeretné, hogy legyen otthon egy ilyen pókja, akkor nagyon-nagyon mélyen a zsebébe kellene nyúlnia érte? Olyan mélyen, amilyen mélyen talán még soha nem kellett egy női művész által készített műalkotásért sem.
Legutóbb Lee Krasner árverésre váró műve kapcsán arra is utaltunk itt, a Senki többet? blogban, hogy a női alkotók munkái a műtárgypiacon rendre mennyivel alacsonyabb áron kelnek el, mint férfi társaikéi. Elég csak végignézni a világ ma érvényes műkereskedelmi toplistáját: a képzeletbeli dobogó első három fokán Leonardo da Vinci (450,3 millió dollár), Willem de Kooning (300 millió dollár) és Paul Cézanne (250 millió dollár) állnak, majd őket további sok-sok férfiak követik sok-sok millió dollárokkal, míg végül a 44,4 milliós árszinten végre megleljük az első nőt.
Georgia O’Keeffe Jimson Weed/White Flower No. 1 (Csattanó maszlag/Fehér virág No. 1) című 1932-ben festett munkájáért 2014 novemberében a Sotheby’s New York-i árverésén fizetett ki ennyit, egészen pontosan 44.405.000 dollárt (10,777 milliárd forint) Alice Walton, az arkansasi Bentonville-ben működő Crystal Bridges Museum of American Art alapítója, aki a képet aztán a múzeumban is helyezte el. (Walton asszony a Forbes idei becslése szerint a világ tizennyolcadik leggazdagabb embere, egyben a második leggazdagabb nő, akinek a vagyona nagyjából 45 milliárd dollár. Közbevetőleg érdemes lehet azt is megjegyezni, hogy ugyanezt a festményt a Sotheby’s 1987-ben 990.000, 1994-ben pedig 1 millió dollárért adta el korábbi árveréseken, és 2014-be is csak 10–15 milliós becsértékkel indították az aukción.) Ezzel a 44,4 millió dollárral tehát akkor ez a mű lett minden idők legdrágábban elkelt, női művész által készített alkotása.
Nos, egyes várakozások szerint ez a rekord dőlhet meg esetleg május 15-én New Yorkban a Christie’s Post-War and Contemporary (háború utáni és kortárs) árverésén, ahol Louise Bourgeois (1911–2010) francia-amerikai szobrászművész egyik Spider (Pók) című, és valóban egy ilyen állatot ábrázoló, de hatalmas, több mint hét és fél méter hosszú és több mint három méter magas, bronzból készült szobrára is lehet majd licitálni. Az 1996-ban formázott, és 1997-ben hat példányban kiöntött sorozatból (amelyen kívül készült még egy darab acél-változat is) a katalógus szerint ez a kettes számú példány, amelyet a művész saját kezű bizonyítványa is tanúst a majdani vásárlónak. És ezt a Pókot a ház most 25–35 milliós becsértékkel kínálja, miután 2015 novemberében ugyanennek a szobornak a hármas számú példánya a Christie’s New York-i kortárs művészeti árverésén 28,165,000 dollárért került új tulajdonoshoz.
Kérdés persze, hogy vajon most lesz-e akkora licitharc ezért a kedves kis állatkáért, hogy azzal Bourgeois le tudja győzni O’Keeffe Csattanó maszlagját. Vagy hogy például Walton asszony szereti-e annyira a pókokat, mint a virágokat?
