Szergej Prokofjev a két világháború között összesen három alkalommal vendégszerepelt Magyarországon.
Októberben második alkalommal rendezik meg az Orosz Zenei Fesztivált. A Szabó Marcell zongoraművész által alapított fesztivál idén hat orosz zeneszerző, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Prokofjev, Glinka, Rimszkij-Korszakov, Szkrjabin munkásságát öleli fel különleges, művészeti szempontból felépített tematikával. A koncerteknek Budapesten a Zeneakadémia, a Szent István-bazilika és az Orosz Kulturális Központ, Debrecenben pedig a Kölcsey Központ és a Református Nagytemplom ad otthont.
A fesztivál részletes programjait ide kattintva, a fesztiválblogot pedig itt, illetve a Facebook-oldalon lehet követni, jegyek is ezeken a felületeken rendelhetők. A Papageno különszámban jelenteti meg az Orosz Zenei Fesztivál programját, melyet a kiemelt helyeken megtalál az érdeklődő közönség augusztustól.
Első vendégszereplésére 1931. március 21-én került sor a Zeneakadémián. Érkezéséről, próbáiról beharangozó cikket nem találunk a korabeli sajtóban, interjút sem, az ún. „kis színes” előzetesek elmaradtak, sajtófogadás sem volt. Az Estben utólag jelent meg egy történet egy kínos afférról. A koncert szünetében egy meg nem nevezett „világhírű magyar zeneszerző átment a művészszobába és be akart menni Szergej Prokofjevhez.” Aki nagyon ideges volt, és kérte, ne zavarják. „Hányszor mondtam, ne engedjenek, be senkit!” – tette hozzá. A zeneszerző szó nélkül távozott. „A jelenet tanúi – írja a lap – később mégis módot találtak arra, hogy Prokofjevnek megmondják, ki volt az, akit kiutasított öltözőjéből? Az orosz komponista erre megkérte budapesti megbízottját: – Kérjen nevemben bocsánatot… Azonnal írok egy levelet… Rettenetesen szégyenlem az esetet…”
Essék szó azért a koncertről is, amelyről Tóth Aladár így írt kritikájában: „Prokofjev művei közül aránylag keveset ismerünk. Három narancs szerelme szvitjét Dohnányi a Filharmonikusokkal, hegedűversenyét Szigeti mutatta be. Kisebb zongoradarabjai már több szerepelt zongorahangversenyeink műsorán. Ezeket a zongoradarabokat azonban senki sem játszotta olyan tökéletesen, mint maga a szerző.
Prokofjev elsőrendű virtuóza a zongorának.
A legnehezebb bravúrokat szinte csak úgy, a »kabátja ujjából« rázza elénk.”
A hangverseny nagy siker volt, vissza is hívták Prokofjevet a koncertszervezők. Már 1933 szeptemberében megírta a Pesti Napló, hogy a következő szezonban mint zeneszerző, zongoraművész és karmester bemutatkozik a budapesti közönségnek. 1934. január 22-re meg is hirdettek egy koncertet, a Pesti Napló január 11-i száma azonban hírül adta: „A belügyminisztérium azonban azon a címen, hogy Prokofjevnek orosz útlevele van, megtagadta a vendégszereplési engedély kiadását. Ennek az a követménye, hogy a Filharmonikusok nem tarthatják meg január 22-re hirdetett hangversenyüket.” A minisztériumi rendelet miatt a fővárosi zenekedvelők Saljapint és a doni kozákok kórusát sem hallhatták azokban a hónapokban. Júliusban viszont a Magyarország már jelezte, a következő szezonban ismét fellép Budapesten Prokofjev.
A Varsóban beszerzett vízumnak köszönhetően 1935. január 7-én hallhatta őt a közönség a Filharmóniai Társaság koncertjén az Operaházban: III. (C-dúr) zongoraversenyét játszotta, a műsor második részében pedig Le Chout című balettszvitjét vezényelte. Ekkor már jóval nagyobb nyilvánosság övezte Prokofjev vendégszereplését, a sajtó munkatársai a koncert előtt találkozhattak vele.
Így mutatkozott be a Pesti Naplónak: „Én évente egy-két hónapot töltök Oroszországban, a többi idő legnagyobb részét Párizsban töltöm. Eddig három operát komponáltam. Közülük a Három narancsnak volt legnagyobb sikere. Sok zongoraművet, baletteket, két szimfóniát, három zongoraversenyt, egy hegedűversenyt, kamarazeneműveket és dalokat írtam. Most egy gordonkaversenyen és egy zenekari művemen dolgozom.
Hegedűversenyem legjobb interpretátorának a magyar Szigeti Józsefet tartom, aki ezt a művemet már Budapesten is bemutatta.
Budapesten különben én is jártam már három évvel ezelőtt. Zongoráztam és feleségem a dalaimat énekelte.” Kiderült, Moszkvában épp Tajrov színházában dolgozik egy Egyiptomi éjszakák című produkción, amely Shaw, Puskin és Shakespeare Kleopátra-darabjaiból készült, és ennek a zenéjét komponálta. Szó esett arról is, milyen pezsgő az orosz főváros zenei élete, ahol Saljapin és Rachmaninov „indexen van”. Természetesen szóba került a magyar relevancia: a moszkvaiak Bartókot „kultiválják”, Sebestyén György zongoraművész pedig nagy sikereket aratott. Prokofjev a hangverseny után Prágán és Svájcon keresztül utazott Párizsba.
A koncertbeszámoló miatt forduljunk ismét Tóth Aladárhoz, aki az évekkel korábban dicsért virtuozitást már másképp értékelte: „A legtöbbször banális zenei anyag érdekes pózokba öltözik; a hallgató egy ideig bámulja a bravúros pozitúrákat, de azután rájön, hogy ez a muzsika nem is tudna rendesen, természetesen a lábán járni. A ma bemutatott két újdonság is ennek az egyoldalú bravúrnak benyomását keltette. A zongoraverseny »érdekesebb«, a szvit »normálisabb«, azaz közelebb esik a muzsika főútvonalához. De Prokofjev sokkal tehetségesebben mozog a mellékösvényeken, mint a főútvonalakon. Ez jellemzi pompás zongorajátékát is:
hihetetlen technikai és muzikális fölénnyel oldja meg a legrafináltabb feladatokat, de azért egy Bach-prelúdiumot nem mernénk nyugodt lélekkel rábízni.
Ami azonban ezt a zeneszerzőt mégis rokonszenves jelenséggé teszi, az feltétlen meggyőződésessége és az az őszinte alázat és szerénység, mellyel különc művészi ideáljait a lelkiismeretes mesterember komolyságával realizálja.”
A harmadik budapesti Prokofjev-hangverseny 1936. február 28-án volt a Vigadóban, ekkor újabb oldaláról, kamarazenészként ismerhették meg őt a budapestiek. Az előzetes hírek szerint „csupa újdonsággal” várhatták a három hónapos oroszországi tartózkodás után, Prágán keresztül érkező művészt, aki Miskolcon is fellépett.
Prokofjev korábban érkezett, hogy partnereivel, Kerpely Jenővel és Országh Tivadarral próbálhasson. 1959-ben a Muzsika című lapnak így emlékezett vissza a találkozásra Országh Tivadar hegedűművész: „Kerpely Jenővel együtt nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy a híres szovjet mester bennünket kért fel a hangversenyen való közreműködésre. Az »Öt melódiát« játszottam, Kerpely a gordonka-zongora szonátában működött közre. Koncert után vacsora volt a Dunapalota szállóban és ezen Prokofjev is megjelent. Francia nyelven folyt a társalgás. Prokofjev hosszú ideig élt Párizsban és kiválóan beszélt franciául. Közvetlen hangon beszélgetett és aziránt érdeklődött, milyen körülmények között élek. Én akkor »kinevezetlen tanár« voltam és említést tettem nehézségeimről. Megkérdezte, hogy miért nem megyek a Szovjetunióba, ott megbecsülik a művészeket. Mondtam, hogy családi okok miatt nem mehetek. Ez a kitűnő művész és őszinte, érdeklődő ember nagy hatást tett rám.”
Szintén Somogyi Vilmos cikke idézi a Budapesti Hírlap kritikáját: „A műsor, amelyben régi és új művek váltakoztak, érdekes képet adott Prokofjevről és fejlődésének útjáról. Prokofjevnek megvan a maga határozott önálló lénye, amely az alkotás anyagát önmagából meríti. Ez az egyénisége s ez: fiatalos erőtől duzzadó, természetes és közvetlen… Lírai oldala főképpen a dallamvonalak előkelő és kifejező szépségében nyilatkozik meg, mint a Balladában vagy a hegedű-zongorára írt »Öt melódia« sorozatban. De a legfontosabb,
a mű lelke mindenütt: a ritmus.
Ez a ritmus néha nyugodt szívdobogás, mint a Nagyanyó meséjében, néha hízás extatikus érverés, mint a Suggestion Diabolique-ben, amely zongoraszerűség szempontjából is remek. Alig lehetne ezeknek a szerzeményeknek tökéletes előadására rátermettebbet elképzelni, mint Prokofjevet, a zongoraművészt. Billentéskultúrája, virtuozitása elsőrangú.”
Prokofjev zenekara
A II. Orosz Zenei Fesztivál nyitóhangversenyén hallható az I. (D-dúr) „Klasszikus” szimfónia, az I. (Desz-dúr) zongoraverseny, és részletek hangzanak fel a Rómeó és Júliából. A hangversenyen közreműködik Szabó Marcell zongoraművész és a Kodály Filharmonikusok Debrecen, vezényel: Somogyi-Tóth Dániel.
2019. október 7. 19.30, Zeneakadémia
Jegyvásárlás ide kattintva lehetséges
Prokofjev: Rómeó és Júlia
Shakespeare legendás szerelmeseinek szenvedélye és tragédiája Kenneth MacMillan 20. századi balettmesterművében születik újjá a Royal Opera House színpadán.
2019. október 7. 19.00, Apolló mozi (Debrecen)
Jegyvásárlás ide kattintva lehetséges
Prokofjev: Péter és a farkas
Zenés-hangszeres bemutató, közreműködik: Lukácsházi Győző.
2019. október 12. 11.00, Orosz Kulturális Központ
A program ingyenes, de regisztrációköteles. Regisztráció: [email protected]