A zeneiskolák életét átszövő versenyek és fesztiválok sorából kiemelkedik egy új kezdeményezés, a 2019. november 15-én megrendezett I. Kortárs Kamarazenei Fesztivál, amelynek elnevezése pontosan megjelöli azt a három kulcsfogalmat, amely létrehozását inspirálta. Pedagógiai céljai közt hangsúlyt kapott, hogy a kortárs magyar zenével való igencsak töredékes kapcsolatot kívánja teljesebbé tenni. Azzal, hogy kicsempész a kortárs zene elefántcsonttornyából egy-egy művet, a zenei nevelést is gazdagítja.
A zeneoktatásnak abban van kulcsszerepe, hogy a mérleg serpenyőjébe egyáltalán bekerüljenek a kortárs művek – az elefántcsonttoronyból való kiszabadításukért akár egy ilyen fesztivál is sokat tud tenni. Deklarált céljai közé tartozik az „új magyar kamarazenei művek megismerése”, illetve „szakmai találkozás lehetősége a kortárs magyar zenepedagógiával foglalkozók számára”. Már az első alkalommal – számos egészen friss mű mellett – elhangzott például tizenkét ősbemutató is, az egyik Pozsár Andrea zongoratanár kezdeményezésére, aki korábbi tanítványát, Németh Zoltánt kereste meg – aki most zeneszerzés szakra jár a Zeneakadémiára–, hogy négykezest komponáljon erre az alkalomra.
Megkérdeztük az esemény szakmai védnökét, Fekete Gyula zeneszerzőt – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés tanszékének vezetőjét, tudományos és nemzetközi rektorhelyettest–, hogy miként értékeli a zenetanárok darabválasztását.
„Nagyon sokféle kortárs zene van napjainkban, nincs meghatározó stílusirányzat, ezért a választék nagyon széles. A kollégák olyan darabokat választottak, amelyek ennek a korosztálynak megfelelnek – voltak a gyerekek közt egészen picik is – technikailag és zenei tartalom szempontjából egyaránt. Mivel kétévente újra megrendezi az iskola ezt a fesztivált, remélhetjük, hogy a zeneszerzők is egyre nagyobb számban fognak írni olyan műveket, amelyeknek itt lesz a bemutatójuk. Úgy látom – zeneakadémiai oktatóként is -, hogy az alsó- és a felsőfok aktív kapcsolatban van egymással, köszönhetően például a szakmai gyakorlatoknak: épp ebbe a zeneiskolába is kijárnak tanárképzős hallgatóink. A hatalmas repertoárból a zeneiskolai tanárok alapvetően a klasszikusokat tanítják, Bartók Bélával bezárólag, de ha még marad idő és figyelem, akkor a mai zeneszerzők művei is előkerülnek.
Ez a fesztivál most kicsit felhívja a figyelmet arra, hogy nagyobb számban is érdemes kortárs zenét játszani. Sajnos kevés olyan mű van, amely kifejezetten gyermekeknek íródott, ezek is általában valamilyen speciális indíttatásból születtek – például Bartók és Kurtág esetében is. Biztos vagyok benne, hogy ma is, ha egy zeneszerzőnek szembejön a lehetőség, akkor fog írni pedagógiai műveket.
Nem egyszerű feladat, sok időt kell azzal tölteni, hogy technikailag és lelkileg is ráhangolódjon valaki arra, hogy egy ártatlanabb, játékosabb zenei világban is értelmezhető műveket alkosson. Nyilván nem lehet gyerekeknek olyan darabokat írni, amelyek előadásához nincs még kellő érzelmi tapasztalatuk.”
Magyar Margit úgy véli, bár vannak szép számmal iskolateremtő zeneszerzők – kiemelkedőnek tartja például Sáry László Kreatív zenei gyakorlatok című gyűjteményét –, műveik sajnos nem épültek még be a zeneoktatásba. Kurtág Játékok sorozata lehetne a bartóki „zongoraiskolák” folytatása, azonban a születése óta eltelt közel 40 év nem volt elég arra, hogy a hétköznapok zenei kínálatába kerüljön a zongoraórákon. Ennek az is oka, hogy a tanárok nem mernek elég szabadon gondolkodni és megközelíteni a tanítás folyamatát.
„Nem mindegy, hogy a részből az egészet vagy az egészből a részt próbáljuk megmutatni. A mi hagyományos módszerünk az előbbi utat követi, míg a Kurtág Játékok fordítva közelít. Arra késztet, hogy merjünk felszabadultan hozzányúlni a hangszerhez, a zenei struktúrához, próbáljuk egészként megélni a zene világát, és abból formáljunk meg később az egyes hangokat – magyarázza a zenetanár. A zene a zenei mozgáson keresztül jelenik meg itt. Olyan, mint amikor a kisgyereknek odaadjuk a vastag ceruzát, hogy rajzoljon a csomagolópapírra, megalapozva vele a finommotoros mozgás fejlődését.”
