– Hogy ért a közönség nyelvén, az nyilvánvaló, de a zenészek mennyire partnerek a játékban?
– A zeneoktatás technicista jellegű, ezért a muzsikusokat is meg kell tanítani a zene logikájára. Arra, hogy mennyire lényeges, hogy valami súlyos vagy súlytalan, szabályos vagy szabálytalan… Ha ezt egyformán értik, a közös játékban is más minőség születik.
– A Budafoki Dohnányi Zenekar repertoárját filmzenével, jazzel és más műfajokkal színesíti. Vannak határok?
– Érdemes elgondolkodni az amerikai mintán. Náluk egyre több zenész érti meg, hogy a komolyzene megszerettetésének érdekében el kell felejteni a határokat. Ráadásul a könnyűzenében ott lüktetnek a klasszikusok:
Mozarton bármikor megmutatom, hogy a rockzenészek az égvilágon semmi újat nem találtak fel.
– Fesztivált szervez, zenekart irányít, közönséget és zenészeket tanít. Hol találkozik ez a sok tevékenység az életében?
– Nekem valójában egyetlen mániám van: pótolni akarom azokat a hiányosságokat, amelyekkel tanárként, karmesterként szembesültem.
Nem visz előre az az elitista megközelítés, hogy lenézzük, ami populáris.
Hiszem, hogy a komolyzene nélkülözhetetlen egy ember lelki és testi kiteljesedéséhez. Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy úgy érezzem, igazam van. Ettől a missziótól már nem lehet engem eltántorítani.