A Cziffra Fesztivál keretében február 23-án tart zenei beavató előadást Simon Izabella zongoraművész, akit az aktuális program mellett arról is kérdeztünk, hogy mi inspirálta arra, hogy ideje nagy részét a legkisebbek zenei edukációjára fordítsa.
– Évek óta tart nagy sikerű zenei beavató előadásokat. Hogyan kezdődött?
– Régóta foglalkoztatnak a lehetőségek, hogy hogyan lehet már a legfiatalabb korban elkezdeni a szinte észrevétlen művészeti nevelést. Az általam vezetett tematikus műsorok öt éve indultak el, a férjemmel, Várjon Dénes zongoraművésszel közösen megálmodott Kamara.hu fesztivál keretében. Amikor elkezdtük a fesztivál szervezését, a struktúrák kialakítását, akkor egyértelműnek gondoltam, hogy egy gyerekműsornak is helyet kell kapnia a programban.
– Később a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Concerto Budapest is megkereste önt.
– És jelenleg is együttműködünk. Nagyon inspiráló volt az érdeklődésük, főként azért, mert nem próbáltam meg példákat követni, hanem a műsorok, a tematika összeállítása során mindig a saját fejem után mentem. Azt tartom elsődlegesnek, hogy a 4-11 éves korosztályt úgy kerítse hatalmába a művészet világa, hogy nem is tudnak róla. Nagyon fontos, hogy az ismeretterjesztés egyfajta játék keretében valósuljon meg.
– Hogyan képzeljünk el egy foglalkozást?
– A végső formát, a kereteket alapvetően a kislányommal közös játék határozta meg. A születése után az ő fejlődését követve tudtam kialakítani a helyes struktúrákat. A magasművészet nyelvén igyekszem színpadra vinni a gyerekek világát, azt a mesebirodalmat, amellyel ők a leginkább azonosulni tudnak.
A zene mellett a festészet és az irodalom állnak a középpontban.
Minden koncertre hívok meseillusztrátort, évek óta nagyon szeretek Kőszeghy Csillával dolgozni. Szintén saját tapasztalat, hogy a gyerekek mennyire szeretik nézegetni mesekönyveikben a szebbnél szebb képeket, sőt sokszor saját történeteket találnak ki hozzájuk. Éppen ezért szeretném, hogy beleláthassanak abba a titokzatos világba, ahogyan egy meseillusztráció készül.
– Hogyan készül az előadásokra és az esetleges váratlan helyzetekre?
– Mindig előre megírom az előadás vázlatát, amiből természetesen sokszor kilépek, hiszen interaktív műsorról van szó, ahol a gyerekekkel nagyon őszinte párbeszédek tudnak kialakulni. Az egészen kicsi korosztálynál előfordul, hogy praktikákat kell bevetni a figyelem fenntartásához, ami mindig különösen izgalmas számomra. Igyekszem minden esetben időt hagyni arra, hogy feldolgozzák, amit hallottak vagy láttak, és hogy saját maguk találjanak vissza az elődás menetébe.
– A Cziffra Fesztiválra mivel készül?
– A fesztivál éppen beleesik a farsangi időszakba, ami tökéletes téma egy gyerekelőadáshoz. Ehhez igazodva az átalakulás, a változatok, variációk sokféleségét járjuk majd körbe Haydn, Mozart, Debussy, Saint-Saëns és Farkas Ferenc darabjain keresztül, amihez a svájci festőművész, Paul Klee alkotásai nyújtanak majd segítséget. A koncert címadó darabjaként pedig egy olyan zenés mesét adunk majd elő A kis piros hegedű és a nagy gonosz cselló címmel, amely a Piroska és a farkas történetből alakult át zenei előadássá. Amit hallunk, az Oscar-díjas Anne Dudley munkája, míg a szöveg a rendkívül sokoldalú csellista és közeli barát, Steven Isserlis műve.
– Kap visszajelzéseket? Hogyan formál, újít meg egy-egy, már bevált előadást?
– Soha nem csináltam még két egyforma előadást, minden nagyon tanulságos, amiből le tudok vonni következtetéseket, egyébként pedig folyamatosan keresem azokat a lehetőségeket, amivel tovább lehet fokozni az interaktivitást. Igyekszem mini-sorozatokat szerkeszteni, hogy a foglalkozások után a szülők és a gyerekek is várakozással tekintsenek a következő alkalomra. Az előadáshoz kacsolódóan kézműves foglalkozásokat tartunk, ekkor pedig személyesen is tudok beszélgetni a résztvevőkkel, akiktől eddig rengeteg pozitív visszajelzést és lelkesedést kaptam a folyamatos megújuláshoz.