A Mozartplatz téglalap alakú reprezentatív tér Salzburg óvárosában, amelyet az 1500-as évek végén, a nagy városépítő Dietrich von Raitenau érsekségének idején, az ő elképzelései szerint alakítottak ki. Egykor Mihály tér, Michaelsplatz volt a neve. Akkor Mihály arkangyal kőszobrával díszített szökőkút díszítette. Ma Salzburg legnagyobb fia nevét viseli és az ő monumentális szobra áll a közepén.
A teret körülvevő épületek között több érdekes emlékhely van. Ma vegyük szemügyre a most 8-10. házszámmal jelölt monumentális klasszicista együttest, amelyet Kanonokudvar néven emlegettek a régi salzburgiak. Három polgárház volt itt eredetileg, amelyeket a hercegérseki olasz építész, Santino Solari 1620 körül épített, s a 8. számúban ő maga lakott. Még a 17. században a három épületet egyesítették, egységes homlokzattal. Később egyházi tulajdonba került és itt éltek a kanonokok. Aztán lakóház lett, de volt itt postahivatal és postakocsi állomás is.
Ami a mi szempontunkból fontos:
itt volt Mozart özvegyének utolsó lakása,
itt hunyt el 1842. március 6-án.
Konstanze (sok dokumentumban Constanze) Mozart 29 évesen maradt özvegy 1791-ben, egy hétéves és egy pár hónapos kisfiúval (és több elhunyt gyermeke emlékével). Hét év múlva ismerkedett meg a Mozart-rajongó, Bécsben szolgálatot teljesítő dán diplomatával, Georg Nikolaus Nissennel. Hosszabb szerelmi kapcsolat után 1809-ben házasodtak össze. Egy évtizedig Koppenhágában éltek, rövid ideig Itáliában, majd 1822-ben Salzburgba települtek át. Érdekes, hogy ide jöttek és nem Bécsbe, ahol Mozart életének aktívabb része telt el; ráadásul Nannerl, Mozart nővére is Salzburgban élt, akivel Konstanze egyáltalán nem volt jóban. Nem is kerestek egymással kapcsolatot, holott 1829 őszéig, Nannerl haláláig egészen közel laktak. Erről már írtam itt a blogban, amikor Nannerl lakóházát látogattuk meg.
Konstanze és Nissen Salzburgban először a régi piactéren laktak (Alter Markt), és volt egy házuk a Nonnbergen, ahol a nyarakat szokták tölteni (majd ezekre a helyekre is elmegyünk). Aztán téli lakásukat ide, az akkor még Szent Mihály térre tették át. Itt, ebben a házban halt meg 1826. március 24-én Nissen, aki mindvégig a Mozart-hagyaték rendezésén és Mozart életrajzán dolgozott. Ezzel Konstanze másodszor is özvegyen maradt.
A sors kifürkészhetetlen akaratából ugyanazon a napon hunyt el legkisebb húga férje. Sophie Weber, férjezett nevén Haibl Mozart legkedvesebb sógornője volt, aki három és fél évtizeddel azelőtt önzetlenül ápolta a muzsikust halálos betegsége idején. Most megözvegyülve nővéréhez költözött. Constanze és Sophie itt, ebben a házban még majdnem húsz éven át élt együtt. Sőt, vannak olyan források, amelyek szerint hamarosan csatlakozott hozzájuk legidősebb testvérük, Aloysia is. Viszont az ő nevét nem tünteti fel a homlokzaton elhelyezett emléktábla. Annyi mindenképen igaz, hogy Aloysia Weber Lange, Mozart első nagy szerelme, a Don Giovanni első Donna Annája, akinek több koncertáriát is írt, utolsó éveit Salzburgban élte le és ott halt meg 1839-ben, tehát mindenképpen kapcsolatban lehetett húgaival.
De térjünk vissza Konstanzéhoz: utolsó éveiben minden követ megmozgatott, hogy szobrot állítsanak férjének – erről majd egyszer később fogok írni. Most csak annyit, hogy a történet kerek legyen: a szobor elkészült, mint azóta minden turista látja, de felállítását már nem érte meg: jó fél évvel korábban, 1842. március 6-án meghalt. (Salzburgi sírját is meg fogjuk majd nézni!) Megérte viszont a nagy eseményt Sophie, aki nővére halála után még négy évig itt lakott és itt halt meg 1846. október 26-án.
Nézzük meg közelebbről az egyszerű emléktáblát. Felirata:
IN DIESEM HAUSE
STARB AM 6 MÄRZ 1842
MOZARTS WITWE
KONSTANZE NISSEN
GEBORENE WEBER
UND
AM 26 OKTOBER 1846
IHRE SCHWESTER
SOPHIE HAIBL
MOZARTS TREUE PFLEGERIN
IN SEINER
TODESKRANKHEIT.
Azaz: Ebben a házban halt meg 1842. március 6-án Mozart özvegye, Konstanze Nissen, született Weber és 1846. október 26-án húga, Sophie Haibl, Mozart halálos betegségében hű ápolónője.
Még érdemes egy vonatkozást érintenünk: a világhálón gyakran felbukkan egy csoportkép azzal, hogy rajta van az idős Konstanze. Nem másolom ide, hogy mi ne terjesszünk valótlanságot, csak egy linket adok hozzá az érdeklődőknek; ugyanis a legutóbbi kutatások szerint, elsősorban a korabeli fényképezési technikákról ismertek alapján egészen biztos, hogy ez a fénykép Konstanze halála után készült. 1840-ben még nem tudtak szabadban ilyen minőségű fényképet készíteni egy számbelileg ekkora társaságról. A link alatti angol nyelvű cikkben vannak más, kiegészítő érvek is. Persze kár, szívesen elhinnénk, hogy Konstanze az, de a tények azok tények…
Salzburgról olvasna?
Szemben a valósággal – Salzburg és a Mozart-kultusz
Hagyomány és haladás – 100 éves a Salzburgi Ünnepi Játékok
A város mint színpad – bécsi álomból salzburgi valóság
