Dóra Ádám a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán szerzett diplomát 2017-ben, ahol Mesterei Károlyi Zsigmond és Ötvös Zoltán voltak. 2019/2020-as évben a Budapest Art Mentor Program mentoráltja, munkái rendszeresen szerepelnek egyéni és csoportos kiállításokon. Jelenleg Budapesten él és dolgozik – de hogy aktuálisan min, az vele készült interjúnkból kiderül, valamint egyúttal megismerhetjük a fiatal alkotó művészi hitvallását és érdeklődési körét is.
– Mesélnél, hogy aktuálisan mi foglalkoztat? Min dolgozol most?
– Jelenleg a New Dialogue sorozatom darabjain dolgozom, amely az elmúlt években készült munkáimnak redukáltabb továbbgondolása. Alapvető inspirációs forrásom a különböző anyagi struktúrák, felületek kontrasztja, az organikus és architekturális elemek közötti párbeszéd megfigyelése és rögzítése. Ez egy nagyobb ívű, tágabb gondoltatkör, amellyel hosszú távon szeretnék foglalkozni. Nagyon izgalmas számomra az absztrakció és az ábrázolás határainak feszegetése. Egy kisebb, másik sorozatomban ezt új motívumokkal fogom realizálni, amely egyenlőre még a vázlatolás periódusában van.
Általánosságban elmondható, hogy tevékenységemmel a festészetben rejlő emberi gesztusokra és a médium sajátos lehetőségeire fókuszálok.
A táblakép műfajában olyan tartalmakat igyekszem megjeleníteni, amelyek reflektálnak aktuális vizuális környezetünk jelenségeire.
– Említetted, hogy az egyetemen még teljesen más, illetve főleg figuratív munkáid voltak. Hogy jutottál el a jelenlegi képeidig?
– A képekkel való viszonyom nagyon korán kezdődött, eleinte a portré és az emberábrázolás foglalkoztatott, de túlmutatva a klasszikus stúdiumokon, sokkal inkább a személyes narratívákra és kapcsolódási pontokra felfűzve. Ezzel az anyaggal nyertem felvételt a Képzőre is az érettségi után, 2011-ben. Ezt követően, az egyetemen töltött idő alatt alakult a munkásságom egy naplószerű festészeti programmá, amelynek alapja a vázlatfüzetekbe rendszerezett észrevételek, amelyeket a közvetlen környezetemből merítettem. Ebből évente, félévente új sorozatok születtek különböző tematikákban. Ebben az időszakban kezdtem el rendszeresen utazni külföldre, elősorban tanulmányút jelleggel.
A nagy modern mesterek, illetve a kortárs figurális tendenciák voltak akkoriban nagy húzóerők számomra.
A diplomaévre az érdeklődésem az absztrakció irányába kezdett elmozdulni. A diplomamunkáim épp egy olyan átmeneti időszak lenyomatai voltak, ahol a figurális kompozíciókon már kirajzolódik egy jövőbe mutató igény a formai redukáltságra, elvonatkoztatásra. A kirakatokban felcsillanó fényjáték, a lombok árnyékainak felületkezelése egy játékosabb, improvizatívabb megoldást kívánt.
Ennek a változásnak az oka az érdeklődésem folyamatos alakulása és a sajátos festészeti nyelvezetem tudatos formálása, érlelése amelyhez számomra két fontos terület ad jelenleg is inspiráló erőt: a főzés és az öltözködési kultúra.
A színekkel, formákkal, textúrákkal és anyagminőségekkel való építkezés, és az abba kódolt tartalom, gondolat az, ami foglalkoztat. Amikor egy ételt készítek az előkészületektől az utolsó tálalási simításokig, vagy amikor felöltözöm egy élethelyzethez, hasonló utakat járok be, mint a festészeti praxisomban. A lényeg számomra az érzékenység és az önazonosság. Ezeknek a folyamatos megtalálása és felvállalása nem kis feladat, de nagyon izgalmas út.
A művészetben, csakúgy, mint az életben, a tervezettségben rejlő véletlenek, hibalehetőségek tudnak igazán izgalmasan hatni számomra.
– Mesélnél az önmenedzselés fontostosságáról a te korosztályodra fókuszálva?
– Ez egy olyan téma, amely szinte mindig előkerül szakmai körökben, és nem véletlenül. Kétségtelenül fontos, hogy az ember tudatosan építse a szakmai karrierjét, már az egyetemi évek alatt, ennek a fontosságáról napi szinten megbizonyosodom. Én az elmélyült és rendszeres műtermi munkában hiszek, illetve az azt kiegészítő elméleti kutatásban és inspiráló tevékenységek folytatásában, amelyek elsősegítik azt, hogy az ember izgalmas, releváns művészetet hozzon létre, és amely előbb utóbb biztosan meghozza a kívánt szakmai, később anyagi sikert. Ehhez persze rengeteg kitartás és munka kell, és egy pici szerencse is.
Ezért sajnos a szakmánkban rengetegen lemorzsolódnak a diplomát követően, hiszen ha ezek közül valamelyik láncszem hiányzik, lehetetlen képzőművészként fennmaradni.
A rendszeres munka mellett nagyon fontosak az értékes barátságok, szakmai kapcsolatok, akikkel együtt lehet gondolkodni, segíteni egymást. A mi korosztályunkban a social media használata, az online jelenlét már elengedhetetlen, a személyes brand része. Én ezt sosem éreztem megterhelőnek, azonban, hogy jó-e ez a felgyorsult információ áradat, az részemről kétségeket von maga után, ez egy külön beszélgetés lehetne.
– Milyen események, lehetőségek várnak rád a közeljövőben?
– Ami biztos, október 7-én nyílik a Felfedezők III. a Budapest Projekt Galériában. Ez a Budapest Art Mentor Program kiállítása, amelyben én is mentorált művész voltam. Ezen kívül több csoportos, illetve egy duó és egy önálló kiállítás is szervezés alatt áll a közeljövőre. Ezek egy része a vírushelyzet miatt csúszott, pontos információkat minderről közösségi média felületeimen lehet majd elérni. Ezen kívül folyamatosan pályázom hazai- és nemzetközi színtéren egyaránt, amelyből újabb lehetőségek alakulhatnak. Nyitott vagyok a különböző kolláborációs projektekre egyéb művészeti vagy design területeken alkotókkal egyaránt.