• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Beszélő képek
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Erdély blog
  • Esterházy
  • eSzínház Fesztivál
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fesztivál Akadémia
  • FOCUS on You
  • Hallomások
  • Hagyományok Háza
  • Haydneum
  • ICMA blog
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Mindent Kocsisról
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Operaház
  • Oroszlánkörmök
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • PeterPress
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў blog
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Wagner úr Zene

1. bejegyzés: A jegy

Szerző: Kolozsi László2017. február 1.
Facebook Twitter E-mail
Wagner: Ring

Szereted Wagnert, kérdezte. Mondtam, hogy igen. Két éve ismertük meg egymást. Egy társaságba jártunk, pár hónapja találkozgattunk a társaság keretein kívül. Azt hittem, lemezeket akar mutatni. Hatalmas lemezgyűjteményét még zene- és előadás-felismerő, -értékelő versenyekre is használtuk. Csupán Beethoven zongoraversenyeiből volt vagy félszáz felvétele. Biztos valami különleges Wagner-előadást akar mutatni. Egy ma már teljeséggel beszerezhetetlen bakelitlemezt. Vagy egy olyan felvételt, amiről még nem is hallottam. Szóval, kérdeztem, mi lenne az, mit akarsz mutatni.

Egy jegy, mondta, egy belépő.

Azt mondta, megmutatja a jegyet, amit az apja hagyott rá. Az apja nem minden előadás jegyét rakta el, de ezt eltette. Ez olyan jegy, hogy nem lehet nem eltenni. Tudtam ki az apja, hogy vagy húsz éve halott már.

Géza, nevezzük most így, mert majd érthetőbb lesz, miért, nem akarom elárulni a nevét, büszke volt az apjára, holott tudtuk, hogy az elnyomó rendszer, nem csak a Rákosi-, de a Kádár-rendszer kiszolgálója is volt. Mit kiszolgálója. Bárkit tönkretehetett, félelmetes ember volt, az az igazság.

Egyszer, még amikor iwiw volt, nem Facebook, azt játszottuk, hogy valóban levezethető-e, hogy hat ismerősre vagyunk mindenkitől. Felmerült, mennyire lehetünk Sztálintól. Apám Rákosi barátja volt, mondta Géza, Rákosi elég jól ismerte Sztálint, tehát ti is közel vagytok hozzá. Ez meredek, mondtam. De nézzük, mondta erre ő, apám kedvencét, a Lehner vonósnégyes primáriusát, Lehner Jenőt, tőle mennyire lehetünk. Az Odeonban ültünk, akkor még kávézó volt ott, meg a legjobb téka, a szomszéd asztalnál ült a törzsvendég brácsás, karmester barátom, aki meghallotta a beszélgetésünket és közbeszólt: tőle se vagytok sokra, a nagyapám volt.

Géza elmesélte, hogy egy könyvhéten találkozott először Weöres Sándorral, a költő dedikált neki egy verseskötetet. A szívéhez szorítva vitte a könyvét, nagyon büszke volt arra, hogy kezet foghatott a költővel. Már a bazilika előtt járhattak, amikor az apját megállította egy szikár, hatalmas férfi. Nagyon pontosan emlékszem rá, mesélte Géza, mert apám nem tartott senkitől, de láttam, hogy ettől az embertől tart. Tudtam, hogy valami nagykutya lehet. Lehajolt hozzám, megsimogatott, mondott valamit arról, hogy hasonlítok apámra, tanuljak nyelveket. Aztán elment. Ki volt ez, kérdeztem. Apám nem mondta meg, csak, amikor kiértünk a kiskörútra. Emlékezni fogsz rá. Miért, néztem rá. Mert mindenki emlékszik rá, aki egyszer találkozott Péter Gáborral.

Géza azt mondja, nem mondott neki a név semmit. Kevesen dicsekszenek el azzal, hogy ismerik az ÁVH vezetőjét.

Géza apja a nyelvtudásának köszönhette – németül, angolul és franciául is jól tudott -, hogy tudósított a vietnami háborúból – ott barátkozott össze Jane Fondával -, Afrikából. Géza szerint az apja járt a Dzerzsinszkijre, a KGB iskolájába is. Széles látókörének, műveltségének köszönhette, hogy lapok főszerkesztőjeként vészelte át a neki már nem annyira kedvező átmeneti időket, a nyolcvanas éveket. A rendszerváltás után nem sokkal meghalt. A szíve vitte el.

Zenét hallgattunk, beszélgettünk, már meg is feledkeztem a jegyről, komor, ködös este volt, Géza a hetedik kerültben lakott, surrogott odalent a trolivezeték. Benne voltunk már az estében, megittunk vagy két üveg bort, söprögettem le magamról a macskaszőrt, amikor eszébe jutott, hogy tartozik a jeggyel. Ezt nézd meg, mondta, és kivette a jegyet az egyik Nyugatból. (A polcon hiánytalanul megvolt az összes Nyugat.)

Ez volt az első belépő Bayreuthba, amit láttam. Egy kissé már megsárgult, hosszúkás jegy, megtörve a közepén. A zakóba zsebébe összehajtva tehették be. Megnéztem a dátumot. Tudod, melyik előadás ez? R. kapásból kitalálta, mondta. R. akkor éppen kultuszminiszter volt, én nem ismertem jól, Géza azonban a barátjának mondhatta magát. Tudtam róla, hogy ő ismeri közülünk a legjobban a bayreuthi előadások történetét. Néztem a jegyet. Atyaisten, szakadt ki belőlem. Persze. 1956. Ezt mindenki tudja, aki ismeri a Wagner-felvételeket. Ez a Knappertsbusch előadása.

Az, mondta Géza. Az. Apám a teljes Ringet látta vele. Hideg borzongás futott át a hátamon. Nem is tudom, hogy írjam le.

Van egy Forma 1-rajongó, aki mindent tud a versenyekről, és jön egy barátja, aki megmutatja az apja jegyét: nézd, apám ott volt azon a nürnbergi versenyen, amin Niki Lauda balesetet szenvedett.

Látni egy legendát. Ez olyan, hogy az ember már nem is irigy. Ez túl van az irigységen. Ez csak hideg borzongás.

Az 1956-as előadáson a legkiválóbbak énekeltek:

Der Ring des Nibelungen 1956, Bayreuth

A valaha volt legjobb Trisztánok egyike, Windgassen. Hans Hotter. Astrid Varnay. A 13 lemezes kiadás van meg nekem.

Ezt az előadást akkor látta, mondta Géza, amikor túl voltak a legkeményebb időszakon, amikor már nem félt, hogy elviszik. Élete legsötétebb időszaka ért véget. Azt mesélte, ez volt a legnagyobb csoda, ami vele történhetett. Ha csak ennyi történt volna vele, már akkor is azt mondhatná, boldog vagyok, hogy éltem. Ennyi elég is volt.

Ha lenne lehetőségem időutazásra, lehet, hogy neves előadásokra utaznék el (legelőször is persze a keresztre feszítésre mennék, de elképzelhető, hogy ott csak időutazók vannak, úgyhogy még ezt átgondolom J), és a kiválasztottak közt ez az előadás is ott lenne. De ha arra a kérdésre kellene válaszolnom: ha az lenne ezért az előadásért az ár, hogy úgy éljek, mint Géza apja, az ő életének élményeit éljem át, akkor inkább nem. Knappertsbusch majdnem mindent megér. Persze kérdés, azoknak, akik ott voltak – a többségnek, a németeknek -, mennyiben jutott jobb sors. 1956. Németország. Akkor először, amikor láttam a jegyet, gondoltam arra, hogy nem csak egy előadás lehet érdekes. Hanem azok is, akik nézik. Egy előadást nem csak az előadói határoznak meg, hanem a közönsége is. A nézők személyes élményei és emlékei. Ma már ugyanezt az előadást teljesen másként értenénk. Ám lassan, de biztosan, eljön az az idő, hogy egyre többet érthetünk belőle. Nem csak az előadásból, hanem abból is, hogyan hatott azokra, akik ott lehettek ezen az ünnepélyen: az 1956-os bayreuthi Ringen.

bayreuth 1956 richard wagner ring
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésAmit biztosan nem tudtál a hangfelvételekről
Következő bejegyzés 2017. február 2.

Ajánlott Bejegyzések

prezentáció
FOCUS on You

Ismét meghirdeti mentorprogramját a FOCUS on You

2022. augusztus 9.1 perc olvasás
Fertődi Esterházy-kastély - fotó: Márkos Tamás
Haydneum

Haydn+ – Elindult a Vonósnégyesek Eszterházán sorozat

2022. augusztus 9.2 perc olvasás
Az Aurevoir. frontembere munka közben - fotó: Fejér János
Trilla

Agócs Marci: „Mi, magyarok nem éneklünk eleget”

2022. augusztus 9.3 perc olvasás

Szólj hozzá Mégsem

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Promóció
Pálinkás Szilvia Promóció

Pálinkás Szilvia: „A génjeimben lapult ez a nem mindennapi történet”

Chicago - fotó: Éder Vera Promóció

Bűn, csillogás, jazz – Chicago a Szegedi Szabadtéri Játékokon

Fotó: Thailand Philharmonic Orchestra Promóció

Bernstein, Gerswhin, Dvořák művei a Thaiföldi Filharmonikus Zenekar koncertjén

Zempléni Fesztivál Promóció

Hamarosan kezdődik: augusztus 12-től 21-ig tart a XXXI. Zempléni Fesztivál

Forrás: Lőrinczy György/Facebook Promóció

Lőrinczy György: „Az összefogás felé kell mennünk”

Forrás: Margitszigeti Szabadtéri Színház Promóció

Fantasztikus hangzás és látvány – az Attila opera a Margitszigeten

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.