Darabok, amelyekről nem is tudtunk. Művek, amelyeket elveszettnek hittek. A véletlennek – és néha a takarításnak – köszönhetően ebben az évben újabb tételekkel gyarapodtak a különböző jegyzékek. Az idei legérdekesebbeket idézzük fel.
Dmitrij Sosztakovics feltehetően Alekszandr Mihajlovics Rivkin brácsaművésznek, a Glinka Vonósnégyes egykori alapítójának ajánlotta azt a brácsaszonátát, amelyet nemrégiben Vagyim Boriszovszkij személyes hagyatékában találtak meg. A mű premierjére nemrégiben került sor.
Gustav Mahler Gyermekgyászdalai közül az első dal (Nun will die Sonn’ so hell aufgeh’n) zongoraváltozata is egy ismerős család révén került elő.
Giacomo Puccini fiatalkori orgonaművei sem szerepeltek gyakran koncertműsoron. Most, hogy megvannak a kéziratok, nincs akadály a repertoár bővítése előtt.
Lotte Lenya színésznő 1931 novemberében énekelte egy dalt egy politikai revüben a berlini Volksbühnén, amikor a hatvanas években elkezdte keresni a férje, Kurt Weill írta darab kottáját, egyáltalán nem találta. Egészen eddig kellett várni, hogy meglegyen.
A szakértői vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy Gustav Holst Folk Songs from Somerset (Somerseti népdalok) és Two Songs Without Words (Két dal szavak nélkül) című kompozícióit találták meg egy zenekar kottatárának takarításakor.
